Imádom az október végi Halloweent és a hozzá kötődő legendákat és úgy azt is, hogy a net borzongásért rajongó rétege felkerekedik, csap egy össznépi horroros bulit és ünnepel könyvekkel, filmekkel, rémisztő történetekkel (igen, introvertált parti). Na most a Metropolis Media gondolt egyet és különlegességként kiadta a Samhein aratását, amit latin területről származó író alkotott (ugye, ez már elég speciális) és célzottan ehhez az ünnephez ajánlott az olvasása. Akkor elkezdtem, de mivel kivételesen nem nagyon fogott meg az az időszak magának a nehézségek miatt, félretettem, gondoltam jobb lesz ez ínségesebb napokra, amikor még több szükség lesz a borzongásra és hogy én milyen jól tettem! Eljött ez az idő és mennyire örülök, hogy nemrég olvastam!
Tehát következzen a Samhein aratása élménybeszámolója, ami a Prológus - Young Adult projektre íródott meg. A kötet ifjúsági, ezért választottam erre a hétre.
A történet eleje
Rocavarancoliának szüksége van rád! - lehetne ez a buzdító mondata a regénynek, hiszen lényegében erről van szó. A birodalom démiurgosza, Denéstor Tul, Halloween éjszakáján átkerül az emberek világába, hogy olyan gyerekeket nyerjen meg ügyének, akik megfelelő mennyiségű esszenciával, vagyis némi varázserővel rendelkeznek, a másik dimenzióban létező ország és az azonos nevű város megmentése érdekében. Denéstor elég meggyőző tud lenni és még egy szerződést is aláírat velük, hogy önként és dalolva menjenek el vele a veszélyek földjére, de hát mint tudjuk: mindig el kell olvasni az apróbetűs részt! Főszereplőnk, Hector több más fiatallal együtt átkerül ebbe a különös világba, ahol túl kell élniük a Vörös Hold megjelenéséig, hogy Rocavarancoliát és magukat is megmenthessék, bár ez utóbbi még akkor sem garantált. Az ő történetükről lehet olvasni és izgulni, hogy túléljék a következő eseményeket.
Röviden
Röviden annyit tudok írni, hogy ez egy igazi halloweeni történet, izgalmas ötletekkel és fantáziával.
Élménybeszámoló
A könyv borítója első látásra nem fogott meg, mondjuk másodikra sem igazán, bár illik a regény nem finomkodó történetéhez. A kiadás kissé sérülékeny, nagyon kell a kötetre vigyázni, bár én az az olvasó vagyok, aki még a kis gyűrődést sem szereti a borítók sarkain, vagy bárhol és nagyon vigyázok minden kincsemre, szóval számomra sérülékeny, de lehet, hogy másoknak meg nem az.
Kinyitva a Samhein aratását és elolvasva belőle pár oldalt, már egyből elkapott a halloweeni hangulat. Egyrészt mert Samhein éjszakáján kezdünk, másrészt pedig Denéstor Tul mozdulatával, ahogy megidézi a segítő madarait, egyből a Soul Eater és a Tera Online: Eldritch Academy jutott eszembe. Hogy ez jelentsen is valamit, az e sorokat olvasóknak: nekem ez a sorozat és a játék a tiszta halloweeni esszencia, számomra ez a kettő fogta meg leginkább az ünneplés hangulatát. És hozzájuk hasonítani a Samhein aratását? A lehető legjobb bók tőlem.
A regény két szálat mutat meg: egyrészt a gyerekeket, akikért rendesen izgulhatunk, másrészt pedig a rocavarancoliai népek vezető rétegét, akik közül többen a birodalom maradékának megmentésén fáradoznak, a többiek figyelmét a hatalmi harcok kötik le. Az egyensúly törékeny náluk és elég csak egy apró botlás, máris minden a feje tetejére áll: a soraik közé látogatást tehet a Kaszás. Sokan szimpatizálnak a gyerekekkel, de nem tehetnek semmit értük... legalábbis úgy néz ki. Az igazat megvallva én ezt a részét szerettem a legjobban a Samhein aratásának, bár egy kis politikai csatározásnak sosem tudok ellenállni, de itt különösen jól esett. A világképünk sötét, van egy lerombolt országunk, fővárosunk, kb minden halálos, még a vezetőség is tele van veszélyes lényekkel, ilyen például egy angyal, aki halált oszt és hatalomra vágyik. Mindannyian emlékeznek még a szebb napokra, az elvesztett bajtársaikra, szeretteikre és a birodalom végóráján már csak egy halvány remény maradt a számukra, amit páran már csak beletörődötten vesznek tudomásul, hiszen mennyi ideje próbálkoznak már... egy gyerek elég. Csak egy kell a Vörös Hold megjelenésekor! Viszont felmerül egy másik kérdés, hogy vajon mi lesz az esemény idején? Úgyhogy ez a feszült helyzet, na meg a rivalizálások, játszmák a Tanács tagjai között izgalmasak és nagyon örültem neki, amikor egy-egy újabb tagot láthattunk a lapokon és nézhettem bele az emlékeibe, személyiségébe.
Rocavarancolia természetes rendjét mindig is a kegyetlenség és a vér határozta meg, azonban amikor a magasabb körök is játékban voltak, még egy kis diszkrécióra is szükség volt.
Nagyon szerettem a kötet horrorisztikus környezetét. Ez a világ veszélyes és tele van olyan lényekkel, amik legszívesebben gyerekeket reggeliznének minden egyes nap, úgyhogy tanácsos számukra elkerülni őket (itt azért a Don't Starve Together utalást megejtenék, kb ez a környezet olyan, mint abban a túlélős játékban: minden meg akar ölni és ha valaha is rajzfilm készülne a Samheinből, olyan grafikával tudnám elképzelni). Nagyon tetszenek a szerző ötletei, például a temetői csontvázak haláliak, és magáról az országról is élvezetes olvasni és mer a szereplőihez nyúlni! Hát tartottam tőle, hogy óvatoskodni fog és nem lesz bevállalós, de nem! Ez nagyon meglepett!
Bár sokszor leül a cselekmény, nem mindig történik izgalmas esemény, de Cotrina gondoskodott arról, hogy egyáltalán ne unatkozzanak az olvasói, hiszen mindig akadnak érdekes témák, hátterek vagy játszmák! A szerző emellett rengeteg nyitott kérdést hagy a második részre, úgyhogy nagyon várom, hogy végül mi lesz a gyerekek és az ország sorsa.
Továbbá az sem elhanyagolható tényező, hogy ez egy olyan "kiválasztott" történet, ahol a főhős, Hector, bár nagyon különleges esszencia-mennyiséget birtokol, inkább hétköznapi és hát... nem bátor, fogalmazzunk szépen. A gyerekcsapat többi tagja szintén megtapasztalja, hogy kiválasztottnak lenni, hát... nem egy álommeló, ahogy pedig anno gondolták. Elhitették velük, hogy különlegesek, aztán pedig otthagyták őket, sorsukra. Köszi szépen!
A csoport összes tagja valamilyen képességgel rendelkezik, ami miatt kilóg az emberek világából, viszont ezek nem láthatóak még mindenkinél ebben a kötetben, gondolom az a többi rész titka egyelőre, de amit ismerhetek, az nagyon impozáns és sok-sok potenciált jelent a továbbiakra nézve. Viszont itt jelenik meg a negatívum, mégpedig az, hogy túl sok a szereplő és ez a rövid regény nem bírja el ezt. Mindenkiről kb tudunk valamit, a témákat ezért nem is érinthetjük túl részletesen, pedig milyen jó háttereket mutat a szerző! Ezen kívül a szerkesztéssel, némi magyartalan mondattal akad bajom, egyébként minden más nagyon tetszik, mert a szerző nagyon kreatív, imádom a fantáziáját, ezért ezeket meg tudom bocsátani.
Nosztalgiafaktorként még a Chrisopher Chant kilenc élete is eszembe jutott, A Legyek Ura, meg a Battle Royale mellett, bár a középsőnek említett cím áll a regény középpontjában. Plusz arra utalnak a legtöbbet a szereplők is, hiszen az alap konfliktus az, hogy gyerekek bajba jutnak és a felnőttek nélkül kell boldogulniuk, ahogy tudnak. Itt láthatjuk őket, mint csoport, ahogy próbálnak összekapaszkodni a város karmai előtt, ami fel akarja falni őket. Még egy témát emelnék ki, mementóként szolgálva: ez a történet a félelemről is szól, meg arról, hogy annak ellenére, hogy ez az érzelem, mint aktív figyelmeztető jelzés jelen van, meg kell tenni, amit szükséges.
A történelem a holtaknak való.
Úgyhogy azt tudom írni, hogy kellemesen sötét a történet, a szerző nem kíméli a karaktereit és mindenhol csak kérdések bukkannak elő, egy válasz kb. kettőt teremt és nagyon megérte nekem ezt a regény olvasni! Imádom a hangulatát, a szerző fantáziáját és a Tanácsot, meg a játszmáikat.
Szükségem van a válaszokra! Szerencsére a második rész már a kanyarban van.
Ajánlás
Ezért ajánlom minden olyan olvasónak, akinek igénye van egy horroros settingre, aki szereti, ha a szerző bevállalós és kíváncsi egy... hm, ez egy A Legyek Ura retelling? Jó, akkor kíváncsi egy A Legyek Ura átdolgozásra, ahol Rocavarancolia mágikus földjén, a horror felségterületén, fecsegő csontvázak között kell gyerekhőseinknek túlélnie Cotrina kreatív, de a szereplőkre nézve halálos ötleteit. Ezt nevezik gamer körökben Good luck and have fun in e-sports!-nak. (Kissé megártott a szakdoga írása, szerintem sokáig lesznek még játékos párhuzamok, amikkel foglalkozok benne, ne is foglalkozzatok velem.) Szóval olvassátok, különleges darab!
CAWPILE pontszám:
Idéntől, 2020 végétől, a történeteket a Book Roast csatorna által kitalált rendszer szerint pontozom.
Characters (karakterek): 8
Atmosphere (atmoszféra): 10
Writing style (írói stílus): 8
Plot (cselekmény): 8
Intrigue (intrika, konfliktusok, többnyire nekem a főgonosz személye): 10
Logic (logika, "Wtf"-mentes pillanatok): 9
Enjoyment (élvezhetőség): 10
Ez pedig 5 csillagot jelent a konverzió után, az 5-ből.
5 / 5 pont
Szerző: José Antonio Cotrina
Fülszöveg:
Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése