Coco Chanel életéről és munkásságáról még nem olvastam, pedig már régóta érdekel engem. Ezért, amikor megláttam a Párizs királynője c. könyvet, nagyon megörültem, hogy végre lesz mivel kezdenem az ismerkedést, hogy az életébe bepillantást nyerhessek. Pár olyan regényt, ami róla szól, már várólistára raktam korábban, de egyiknél sem éreztem a késztetést arra, hogy hamar előkapjam őket, viszont a most tárgyalt műnél nagyon is. Lehet, hogy vitt a hype? Mindegy is igazából, mert nem ez a lényeg.
Hanem az, hogy jelentem, elolvastam és itt vagyok egy élménybeszámoló erejéig! Nézzük meg, hogy tetszett a Párizs királynője nekem:
Az értékelés a Kosztümös könyvek hete projektre készült.
Történet
A történet szerint Coco Chanel bajba kerül, mert üzlettársa Pierre 1940 tavaszán emigrál Amerikába és oda költözteti a céget, a nő híres parfümjének receptjét pedig a már kint élő üzletember jobbkeze elviszi számára. Coco úgy érzi, hogy lába alól szépen lassan tűnik el a talaj. Előbb ez, majd az eddig látszatháborúnak tűnő esemény egyre közelebb kerül szeretett városához, Párizshoz, és még az unokaöccse, André is bevonult és eltűnt a fronton. A nő mindig is a túlélésre játszott és ez most sincs másként, a kérdés az, hogy hogyan fogja túlélni a második világégés okozta sebeket az életén?
Élménybeszámoló
Nagyon sokféle érzés kavargott bennem még a poszt írása közben is. Ez a könyv mélyen elgondolkodtatott. Ez igazából azért van, mert nem ilyen történetet vártam, vagy pontosítva nem ilyen főhőst és ezért nagyon meglepődtem olvasás közben, hiszen Chanel nem olyan tulajdonságokkal van felvértezve, amik közönségkedvenccé teszik őt, hogy úgy fogalmazzak (és ez elég volt a töprengéshez). Viszont számomra ezért volt emberi és nagyon szerettem az alakját a regényben. Ő egy olyan nő, aki felküzdötte magát a csúcsra és amikor ezt veszélyben érzi, karmol, védi a helyét. Azt mondták mások róla a könyvben, hogy burokban él, de ez csak az a látszat, amit kifelé mutat, mert ő az a személy, aki nem hagyja, hogy a többiek a gondolataiba lássanak és megismerjék a gyenge pontjait. Igazi túlélő, aki egyszer sem marad a földön, miután kiütötték (képletesen értve). A történet egy hosszabb intervallumot mutat: könyvbeli jelent és a múltbeli szálakat, ahol lehet látni az okokat és ezek nagyon szépen illeszkednek össze. Szerettem ezekről olvasni és próbáltam megfejteni minél jobban a nő indokait.
Hozzá kapcsolódóan sokféle kérdést tárgyal a könyv, ilyen például ez a fent is említett burok kérdés. A főhős kifelé mutat egy képet, de ez mégsem olyan, mint amit szeretne, hogy lássanak róla. Mert ő mit akar? Egy olyan rendíthetetlen nő figuráját közvetíteni, akit meg sem próbálnak / próbáljanak letaszítani a trónjáról, hiszen felesleges próbálkozni, erősnek néz ki. Közben pedig a belső világa gazdag és folyamatosan reagál a történésekre és ezekből lehet látni, hogy neki is bőven jut ki gyenge pontból, ebből viszont ugye nem sokat vetít kifelé, a többi embernek. Csak az olvasók ismerhetik a miértjeit. A szerző ezzel Coco Chanelen keresztül mutatja meg ezt a kettősséget, vagyis a nő belső gondolatait és kívülre mutatott képét és köti össze azokat a túléléssel. Chanel mélyről jött és a megszerzett pozícióját meg akarja tartani, bármilyen áron.
Ismeri a diszkréció értékét, főképp egy olyan versengő világban, mint amilyen a divat, a ruhatervezés és parfüm piaca. És pontosan tisztában van vele, hogy a pozíciójának legfőbb kelléke a diszkréció.
A Párizs királynője másik nagy témája a II. világháború, amit a hölgy szemszögén keresztül mutat meg többnyire, bár néha kikacsint mások felé is, de a fókuszban mégis Chanel marad. Rajta keresztül láthatjuk, hogy milyen a német megszállás alatt a város és az utána lévő tisztogatásokba szintén bepillanthatunk. A főhős többnyire nincs benne a fősodorbeli eseményekben, úgyhogy ez a szál annyira nem megterhelő, de ettől függetlenül az egész regény hangvétele szomorú, vagy legalábbis bennem ez maradt olvasás után, mert főszereplőnk története megbánásokkal, elszalasztott lehetőségekkel terhes. Az a játék, amibe Chanel belekezd, nem hozhat számára teljes boldogságot és a kötet maga keserű mosollyal felel arra a kérdésre, hogy miért érdemes élni és azt is megmutatja, hogy mindennek ára van, a bizalomnak, a szívességeknek és a döntéseknek is.
Lehet, hogy az egész élet háború, Monsieur Directeur.
A kötet erőssége maga a főhős karaktere, aki egy olyan világban próbál érvényesülni, amiben hátránnyal indul a neme miatt. A történet egy fejlődést mutat be, aminél főleg a múltat veszi alapul: a főszereplőt. Egy kiszolgáltatott helyzetből, amikor minden döntést a feje fölött hoztak meg, jut el egy olyan állapotba, amikor a tehetsége révén kiemelkedik a tömegből. Érdekes ez a rész, az, ahogyan megtörténik és a gondolkodását is izgalmas követni.
Úgyhogy így végszóként csak azt tudom írni, hogy ajánlom, ha érdekel Coco Chanel élete vagy a történelmi regények úgy általában. Nekem nagyon tetszett a könyv, még olvasás után napokig a hatása alatt voltam. Talán egy vonása van, amiért nem lett kedvenc: nehezen rázódtam bele az elején és a stílusa számomra nem mindig tetszett. Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy olvashattam, még biztosan fogom!
5 / 4.5 pont
Szerző: Pamela Binnings Ewen
Fülszöveg:
Coco Chanelt a legendás divattervezőt kifinomult stílusáért csodálják – amiatt a bizonyos ikonikus kis fekete ruha miatt –, leghíresebb kreációja a részegítő illatú Chanel No. 5 parfüm. A közismert figura mögött azonban bonyolult személyiség lakozik, akit intrikák értek, akiről sokféle gyanús pletyka terjedt. E regény lapjain megelevenedik a második világháború, Párizs négy éven át tartó német megszállása és Chanel titkos élete ebben a zűrzavaros időszakban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése