A művészet nyelve: Értékelés: Fekete Tom balladája

Szerző: Victor LaValle
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): Fumax Thriller

Sorozatcím: -

Cím: Fekete Tom balladája
Eredeti cím: The Ballad of Black Tom
Eredeti megjelenés: 2016
Kategória: horror, fantasy, weird fiction
Fordító: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 126 oldal
Kiadó: Fumax
Megjelenés: 2017
Ár: 2.200 Ft

Fülszöveg:

Az emberek azért mennek New Yorkba, hogy mágiára leljenek, és semmi sem győzheti meg őket arról, hogy ott nem fogják megtalálni.

Charles Thomas Tester csaló és svindler, akit Harlemtől Red Hookig mindenki jól ismer. Tom tudja, milyen varázsereje van egy öltönynek, hogy hogyan tegye magát láthatatlanná egy gitártokkal, és hogy miféle fekete mágia borítja a bőrét, amitől a gazdag fehérek és a rendőrök árgus szemmel bámulják, ha eléjük kerül. Azonban amikor elvisz egy okkult kötetet egy félelmetes varázslónőnek Queens szívébe, Tom előtt feltárul az igazi mágia kapuja, és ezzel olyan dolgok figyelmét irányítja magára, amelyeket soha sem lett volna szabad felébreszteni sötét szendergésükből.

Brooklyn egén gyűlnek a felhők, és Fekete Tom nyomában olyan vihar szele támad, amely az egész világot készül elnyelni.

„Tudod, milyenek az emberek. Mindegy, milyen keményen dolgoznak, mindig van idejük elmesélni a történeteiket.”

A regény az alábbi címkékhez tartozik:

// Fumax Kiadó // Victor LaValle // 2017-es megjelenés // Cthulhu // téli // őszi // 4 pont // Fumax Thriller // Prológus // horror // fantasy // weird fiction //

Az értékelés képeit itt találod: Pinterest

Szép fejlécképekért nézz szét Vickynél.

Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:

>> Katt a többiek posztjáért a linkre! <<

>> Posztok és egyéb nyalánkságok <<

Ezt az értékelést korábban írtam meg, úgy látom kicsit szórakozottan, de most éreztem azt, hogy ki kell kerülnie a blogra. Nincs is jobb alkalom, mint egy Nyári borzongás projekt erre, nem igaz? Úgyhogy elérkezett az idő, függöny fel, véleményezés indul!

Lovecraft műveivel nem igazán találkoztam... huh, na jó ennek azért kicsit hosszabb története van, úgyhogy engedjetek meg nekem egy kis mesét az elején, utána ígérem, rövid leszek!

Szóval kétszer olvastam a Fekete Tom balladáját, először tavalyelőtt, amikor még előzményként csak Lovecraft író úrtól Az őrület hegyeit ismertem, de attól frászt kaptam egyrészt az unalmassága miatt ~~fiatal voltam és bohó~~, másrészt pedig akkor fedeztem fel magamon azt, hogy irtózom az Antarktisz + geológus kombótól, fogalmam sincs miért, bár ez nem befolyásolta a Fekete Tomos kalandjaim, úgy éreztem nem állok még készen erre az élménybeszámolóra. Tehát nem pötyögtem akkor Tom sztorijáról és közben kinyírta az egyetem a szabadidőm, de ez mellékes infó.
Azóta az Otherworld mutatott egy nagyon jó bemutatót a Dagon c. alkotásról és ott éreztem először igazán azt, hogy miért szerethetik még annyian Lovecraftot és a műveit - még nekem is kedvem támadt kísérletezni vele. Így sokkal lelkesebben álltam neki a most tárgyalt könyvnek, aminek a végére értem annak rendje és módja szerint és hogy végre leírhassam mit gondolok úgy az egészről egyébként teljesen laikusként, úgyhogy

következzen a Fekete Tom balladája értékelése!

„Olyan jólesne már egy kis közöny.”

Charles Thomas Tester egy különös mágia tudója: képes láthatatlanná válni a világ számára és ez a képessége különösen jól jön neki sokszor, hiszen a település veszélyes annak, aki nem tud adaptálódni a benne uralkodó gyűlölettel teljes viszonyokhoz és nincs meg benne a túlélés képessége. Tommy ezt svindliséggel és stiklizéssel oldja meg, míg egy nap küldetést nem kap Queensbe: egy hóbortos öregasszonynak kell leszállítania egy könyvet, de félvén annak erejétől, a férfi kitépi az utolsó lapját, ezzel pedig elindul egy olyan természetfeletti eseményláncolat, amiről a szereplőnk álmában sem gondolta volna, hogy részese lesz.

Megint nem lesz egy hosszú értékelés és ennek két oka van:
❥ a regény rövid, 126 oldalas és ezért nagyon nincs mit írni róla, továbbá

❥ tetszett, akkor meg általában nem tudok hosszabban értekezni.

Na de nézzük meg miből élünk: a Fekete Tom balladája egy Lovecraft átirat, annyira az, hogy az eredetiben nem is Tom a főszereplő, hanem Suydam és - ahogy utánaolvastam - más szempontú köntösben kapjuk. Ezért izgalmas a jelenlegi regény, mert Tom fekete bőrszíne miatt kap hideget, meleget kevésbé és ebben nagyon erős a kötet: jól átadja milyen az, ha valakivel azért rosszindulatúak, mert megszületett és szerintük rossz helyre. Sokszor fájt a szívem bizonyos jeleneteknél és a szerző ezeket nagyon jól megírta, mármint ami a rasszizmus különféle megnyilvánulásait érinti és ezzel egy korrajzot, meg még erősebb atmoszférát adott a történetnek. A leírás tömör, de nekem ezért talált be jobban, kedvelem azt, ha egy írónak nem kell túlmagyaráznia semmit és LaValle pontosan így ír: kevéssel sokat tud elmondani. Gondolkodtam és szerintem leginkább Tidbeck Rénszarvas-hegy és más... novelláskötete áll hozzá legközelebb az olvasottjaim közül hangulatban, tehát a weird fictiont erősen képviseli a maga furcsaságával.

Nagyjából egyetlen fájdalmam maradt a könyv kapcsán, mégpedig az, hogy nem ismerjük meg jobban a főszereplőnk érzéseit, ez pedig a végjáték tükrében lett volna még igazán ütős, de hát ez van, azért így sem egy rossz olvasmányélmény. Szerettem volna elmerülni a fájdalmában, a gondolataiban, de ez sajnos nem adatott meg, pedig igencsak kíváncsi lettem volna rá, de amikor ez a gondolatom előtérbe került, az érdeklődésem Tom iránt pedig a maximumra, szerepcsere történt és már Malone rendőr szemén keresztül figyelhettem az eseményeket, akinek szála kimaxolta a kissé gore (főleg ha valaki vizuális típus), vagyis a véresebb, vonalat és a "fogalmam sincs mi történik éppen" szálat, na jó, ez utóbbi azért nem igaz... mondjuk egy biztos, az, hogy olvasás után az első szó az lesz, hogy "fura", ami eszünkbe jut, meg az, hogy "ijesztő"? Nem, az semmiképpen sem. Itt a lényeg az, hogy a világ előtérbe kerüljön, kevésbé fontosak a szereplői, bár tény, hogy a mostani kis számú gárda katalizátorai a történéseknek és azt érzem, hogy ez a regény csak egy állomása a későbbi eseményeknek, a lényeg a jövő, az, hogy mit tartogat az a hatalmas isten.

„Mágiát keresve jönnek, legyen az akár gonosz, akár jó, és semmi sem győzheti meg őket arról, hogy itt nem fognak rátalálni.”

Tetszik ez a másik világ vonal, az Alvó királlyal, azzal a gondolattal, amelyik a világunkat teleszemeteltnek nevezte, mert nem látjuk a mágikus természetfelettiét. Sokat nem igazán tudunk meg róla, de sejtetés szintjén LaValle erős és ha nem tudnám, hogy ez egy sztori a Cthulhu-mítoszból, azt hinném, hogy ez egy sztori a Cthulhu-mítoszból, még ha csak egy átirat is. (kijelöléssel olvasható)

„A magafajták arra kényszerülnek, hogy egy hatalmas, teleszemetelt labirintusban éljenek, csupa zaj és mocsok és szellemi hanyatlás közepette.”

A borító eredetije

Tetszettek a karakterek, bár nem tudom milyenek az eredetiben, itt Tom emberi, esendő, túlélő típus és megvan a maga érzelmi világa, ami alapján tud cselekedni - de közben többet akar elérni az életében és az apja iránti szeretete nagyon átjön a lapokon. Malone szimpatikus is, meg nem is, alapvetően gyenge és kíváncsi, ezekkel a tulajdonságokkal - vagyis a skillfában ezeknél van a kezdő helyzetben a legtöbb, hehe - nem meglepő, hogy az a sorsa, ami. Viszont ami a legjobban tetszik, az az, hogy ez egy olyan típusú horror, ami nem azzal rémiszt, ami a szemünk előtt történik valami entitás által, hanem hat ránk, az olvasóira bízott jóféle titkok miatt. Olvassátok, hogy ti is hasonlót érezzetek! Azért is volt másabb élmény olvasni a tárgyalt könyvet, mert a Dagon képkockáin lévő felirattal együtt már tudom értelmezni a Fekete Tom balladáját és mikor másodjára értem a végére a kötetnek, jobban átéreztem mit jelent ez a mondat:

A fekete mélységekbe merülünk és ott a Mélyek társaságában örökké élni fogunk egy csodálatos és dicsőséges világban.

Misztikus vonalú, régi típusú atmoszférahorror, ezért nem hiszem, hogy bárkinek álmatlan éjszakákat okozna, könnyen olvasható, rövid mű, érzelmileg megterhelő részekkel itt-ott. Szerintem jól megírt kötet, ami azt hozza, amit a Dagon után várnék Lovecrafttól (milyen hangulata lehet ha csak egy bemutatón keresztül is behúzott a világába), mindenesetre felkeltette az érdeklődésem a munkái iránt, tudatosabban fogom keresni a Cthulhu könyveket. Victor LaValle meg instant beszerzős lett nálam, olvasni szeretném minden művét!

Ezért ajánlom, mert a mai világban már lightos horrornak számít és ezért bárkinek a kezébe nyomnám, de azon olvasóknak főleg, akik kaput keresnek Lovecraft világába, meg nézzétek meg a Dagont, vagy a bemutatót róla.

Ítéletem:

Tetszett

5 / 4 pont

Erősségek:

❥ az érzelmi töltet
❥ a rasszizmus bemutatása
❥ a hangulat

Gyengeségek:

❥ néha jobb lenne ismerni a szereplő gondolatait

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket / jellemző rá:
❥ mágia
❥ horror
❥ varázskönyv

Kedvenc szereplő:
-

Ajánlott évszak az olvasásra:

❥ őszi és
❥ téli

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt: