Szerző: Elizabeth LimIllusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): Sorsfordító történetek
Sorozatcím: -
Cím: Fénytörések
Eredeti cím: Reflection
Eredeti megjelenés: 2018
Kategória: fantasy, ifjúsági, kaland, retelling
Fordító: Bús Teodóra
Oldalszám: 432 oldal
Kiadó: Menő Könyvek
Megjelenés: 2020
Ár: 3.990 Ft
Mi lett volna, ha Mulannak az alvilágból kell kimentenie a szerelmét?
Ki ne ismerné Mulan történetét? A harcias lelkületű lány bármit megtenne, hogy megvédje szeretteit, még betegeskedő apja helyett is beállt a hadseregbe, egy Ping nevű fiúnak álcázva magát. De mi történt volna akkor, ha nem meséből ismert módon alakul a történet? A Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül…
Amikor Li Shang kapitány a Mulannak szánt súlyos csapás útjába veti magát, a lány tudja, mindent meg kell tennie, hogy segítsen a kapitánynak túlélni a veszélyes sérülést… Ennek érdekében azonban fájdalmas küldetést kell vállalnia: útja egyenesen Diyuba, azaz az alvilágba vezet.
Diyu ura, Yama király nem könnyíti meg Mulan dolgát. Shang hatalmas őrző-védő oroszlánjának segítségével a lánynak át kell kelnie az alvilágon, és lehetetlennek tűnő akadályokat legyőzve, még napfelkelte előtt visszahoznia Shangot. Ham nem jár sikerrel, mindketten örökre Diyuban ragadnak. Ráadásul Mulan még mindig Pingnek álcázza magát, ám egyre nehezebben fedi el valódi kilétét, ahogy folyamatosan közelebb kerülnek egymáshoz Shanggal.
Sürget az idő! Vajon Mulan meg tudja menteni Shangot – és saját magát –, mielőtt még túl késő lenne?
Ki ne ismerné Mulan történetét? A harcias lelkületű lány bármit megtenne, hogy megvédje szeretteit, még betegeskedő apja helyett is beállt a hadseregbe, egy Ping nevű fiúnak álcázva magát. De mi történt volna akkor, ha nem meséből ismert módon alakul a történet? A Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül…
Amikor Li Shang kapitány a Mulannak szánt súlyos csapás útjába veti magát, a lány tudja, mindent meg kell tennie, hogy segítsen a kapitánynak túlélni a veszélyes sérülést… Ennek érdekében azonban fájdalmas küldetést kell vállalnia: útja egyenesen Diyuba, azaz az alvilágba vezet.
Diyu ura, Yama király nem könnyíti meg Mulan dolgát. Shang hatalmas őrző-védő oroszlánjának segítségével a lánynak át kell kelnie az alvilágon, és lehetetlennek tűnő akadályokat legyőzve, még napfelkelte előtt visszahoznia Shangot. Ham nem jár sikerrel, mindketten örökre Diyuban ragadnak. Ráadásul Mulan még mindig Pingnek álcázza magát, ám egyre nehezebben fedi el valódi kilétét, ahogy folyamatosan közelebb kerülnek egymáshoz Shanggal.
Sürget az idő! Vajon Mulan meg tudja menteni Shangot – és saját magát –, mielőtt még túl késő lenne?
A Sorsfordító történetek sorozatot már régóta nézegettem, angolul legalábbis. Sok-sok kötetes szériáról van szó, amelyben minden egyes részt más és más szerző jegyez és mindegyik egy-egy mesét vagy ismert történetet jár körbe azzal a kérdéssel, hogy "Mi lett volna, ha...?". Ilyen a mostani is, a Fénytörések címet viselő alkotás, ami Mulannal és Shang kapitánnyal foglalkozik olyan módon, hogy átírja a híres Disney mese végét. Mulan hibája miatt, a férfi végzetes módon megsérül és a lány hűségét mutatva iránta, mindenáron meg akarja menteni a felettesét, amiért még az Alvilágba is hajlandó lemerészkedni. Bár az eredetiből nem sokra emlékszem, mert kicsiként láttam és annyira nem fogott meg az alap, a retelling szónak nem tudtam ellenállni (ahogy általában sem tudok) és most itt vagyok, hogy megosszam a véleményem a könyvről.
Tehát a történet ott ágazik el az eredetitől, ahol Fa Mulan megmenti a kínai népet a hunok seregétől és a neki szánt csapást Shang kapitány fogja fel, aki így halálosan megsérül. Mulan tehetetlennek érzi magát, míg az este meglátja, hogy a férfit egy szellem látogatja meg, akiben ráismer annak híres édesapjára. A szellem megkéri a lányt, hogy mentse meg a fiát és így kerül le Mulan az Alvilágba, Diyuba, ahol először el kell érnie, hogy Yama király, a hely ura, aki a büntetésekről dönt, egyáltalán meghallgassa és fontolóra vegye Shang halálának kérdését. A helyzet nem egyszerű, mert a lánynak be sem szabadna lépnie élőként Diyuba, így a kapitány helyzete mellett az ő tartózkodása is kérdésessé válik. Egyáltalán, visszatérhet az élők közé?
Nem is tudom mire számítottam a könyv előtt, mert nem feltétlen azt kaptam, amire vártam és ez most kicsit azt is jelenti, hogy az értékelés további része negatívabb hangvételű lesz. Előre szólok, attól, hogy nekem nem jött be ez a kötet, még más olvasónak okozhat fantasztikus perceket és semmiképpen sem azt jelenti az értékelésem, hogy nem ajánlom senkinek.
Szóval ott tartottam, hogy nem erre vártam az első lapokat olvasva. Nehéz volt belerázódni abba, hogy ki-kicsoda, bár ezt egy kis youtube-ozás megoldotta, mert ezzel egyből tisztába kerültem a szereplők helyzetével, bár ettől függetlenül, azt inkább hátránynak gondolom, ha valakinek nincs meg a film. A szerző, érzésem szerint, épített a filmes benyomásokra és ténylegesen egy továbbszövése annak ez a regény.
Elsősorban számomra gondot okozott a stílus, mert, mint sajátosságom, nem szeretem már a kapkodós leírásokat és a Fénytörések egy kalandregény, fiatalabb korosztálynak íródva, úgyhogy emiatt a leírások kapkodósak, a cselekmény sietős, szinte nem lett kifejtve semmi. Én rohanásként éltem meg az egészet, amit sajnálok, mert egyébként Diyu leírása és bemutatása nagy kedvencem volt a kötetből, erről szerettem olvasni. Egy kicsivel több helytörténet jobbat tett volna neki és szerintem más is szívesen olvasott volna / olvasna ilyet.
Szóval Diyu, mint Alvilág nagyon érdekes, szerettem a karaktereit és a helyszíneit, bár abban biztos voltam, hogy ezzel nem lesz semmi baj, mert imádok ilyesmiről olvasni. Yama hátterébe rövid bepillantásokat kaphattunk és akadtak még olyan érdekes személyek is, mint a Feledés Asszonya. A területek sem maradtak el a különlegesség tekintetében, mert a Kések Hegye egészen tetszetős ötlet, ahogyan az egyéb természeti jelenségek megléte, például a Folyó és az, hogy maga a hely rétegzett, hiszen szintjei vannak. Mind, mind tetszett nekem és többet igényeltem volna belőle.
Érdekesnek találtam továbbá Shang kapitány helyzetét és a Mulannal való kapcsolatát, bár néha csak ledobtam volna az Alvilág mélyére, annyira egy gyökér módon viselkedett és egyáltalán nem értettem, hogy Mulan miért ragaszkodott ennyire hozzá. A köztük lévő kapcsolat nem igazán került előtérbe, egy-két infót megtudhattunk a múltjaikról, amik érdekessé tették őket, de túl hamar történt itt is minden, ahogy a kalandregényekben szokás. Sok-sok eleme, vagy akár szereplője akadt ennek a könyvnek, akiről még szívesen olvastam volna, úgyhogy itt is csak azt tudom írni, hogy kár érte. A társadalmi helyzetre annyit tértünk ki, amennyi muszáj volt, de az a kevés elegendő az üzenethez.
Apropó Mulan! Vívódott, küzdött, harcolt és erős maradt, komoly lelki és fizikai utat járt be a történet során. A kötet általa egy fontos tanulságot mutat be, mégpedig azt, hogy a tehetség és a kitartás utat tör magának és girlpower, ne adjuk fel, meg ilyenek. Imádom ezt az üzenetet, nagyon adom, hogy ilyen regények jelennek meg manapság, aminek az élére a Menő Könyvek is beállt, de a Fénytörések ezt az üzenetet nem szépen adta át, hanem erőszakosan. Állandóan hangsúlyozásra került az, hogy Mulan lány, hogy ő egy lány és mondtam már, hogy ő egy lány? És ez egy idő után nagyon sok lett, szájbarágós. Annak örültem, hogy Shang szerepét nem kicsinyítette le a szerző, egymást segítve mozdulnak A-ból B pontba. Emiatt viszont szomorú vagyok, mert egy nagyon értékes üzenet került ki engem és lett számomra egy sokat ismételt és már unt elem.
 |
| Forrás |
Nem is tudom mire számítottam a könyv előtt, mert nem feltétlen azt kaptam, amire vártam és ez most kicsit azt is jelenti, hogy az értékelés további része negatívabb hangvételű lesz. Előre szólok, attól, hogy nekem nem jött be ez a kötet, még más olvasónak okozhat fantasztikus perceket és semmiképpen sem azt jelenti az értékelésem, hogy nem ajánlom senkinek.
Szóval ott tartottam, hogy nem erre vártam az első lapokat olvasva. Nehéz volt belerázódni abba, hogy ki-kicsoda, bár ezt egy kis youtube-ozás megoldotta, mert ezzel egyből tisztába kerültem a szereplők helyzetével, bár ettől függetlenül, azt inkább hátránynak gondolom, ha valakinek nincs meg a film. A szerző, érzésem szerint, épített a filmes benyomásokra és ténylegesen egy továbbszövése annak ez a regény.
Elsősorban számomra gondot okozott a stílus, mert, mint sajátosságom, nem szeretem már a kapkodós leírásokat és a Fénytörések egy kalandregény, fiatalabb korosztálynak íródva, úgyhogy emiatt a leírások kapkodósak, a cselekmény sietős, szinte nem lett kifejtve semmi. Én rohanásként éltem meg az egészet, amit sajnálok, mert egyébként Diyu leírása és bemutatása nagy kedvencem volt a kötetből, erről szerettem olvasni. Egy kicsivel több helytörténet jobbat tett volna neki és szerintem más is szívesen olvasott volna / olvasna ilyet.
 |
| Forrás |
Érdekesnek találtam továbbá Shang kapitány helyzetét és a Mulannal való kapcsolatát, bár néha csak ledobtam volna az Alvilág mélyére, annyira egy gyökér módon viselkedett és egyáltalán nem értettem, hogy Mulan miért ragaszkodott ennyire hozzá. A köztük lévő kapcsolat nem igazán került előtérbe, egy-két infót megtudhattunk a múltjaikról, amik érdekessé tették őket, de túl hamar történt itt is minden, ahogy a kalandregényekben szokás. Sok-sok eleme, vagy akár szereplője akadt ennek a könyvnek, akiről még szívesen olvastam volna, úgyhogy itt is csak azt tudom írni, hogy kár érte. A társadalmi helyzetre annyit tértünk ki, amennyi muszáj volt, de az a kevés elegendő az üzenethez.
Apropó Mulan! Vívódott, küzdött, harcolt és erős maradt, komoly lelki és fizikai utat járt be a történet során. A kötet általa egy fontos tanulságot mutat be, mégpedig azt, hogy a tehetség és a kitartás utat tör magának és girlpower, ne adjuk fel, meg ilyenek. Imádom ezt az üzenetet, nagyon adom, hogy ilyen regények jelennek meg manapság, aminek az élére a Menő Könyvek is beállt, de a Fénytörések ezt az üzenetet nem szépen adta át, hanem erőszakosan. Állandóan hangsúlyozásra került az, hogy Mulan lány, hogy ő egy lány és mondtam már, hogy ő egy lány? És ez egy idő után nagyon sok lett, szájbarágós. Annak örültem, hogy Shang szerepét nem kicsinyítette le a szerző, egymást segítve mozdulnak A-ból B pontba. Emiatt viszont szomorú vagyok, mert egy nagyon értékes üzenet került ki engem és lett számomra egy sokat ismételt és már unt elem.
Úgyhogy összességében szomorú vagyok, mert csak a hiányt tudtam kiemelni a fentebbi szövegben és kevés olyan jellemzőt leírni, ami jó lenne, de sajnos ezt most így látom. Szomorú vagyok, mert az üzenete jó és alapvetően nem rossz élmény olvasni, de úgy néz ki, már kinőttem a végigrohanunk a jeleneteken típusú könyvekből és ezért kap közepest a lentebbi részben. Az Alvilág érdekes hely, kár, hogy nem kaptunk belőle többet és igazából ezt sajnálom a legjobban. Erősen ajánlom viszont a fiatalabb korosztálynak, a tinédzser lányoknak főleg, mert a Fénytörések arról szól, hogy találd meg önmagad mások véleményét kukába dobva és vállalni a személyiséged. Úgyhogy igen, fiatalabbak előre, én pedig óvatosabban választok olvasmányt a kalandregény kategóriából legközelebb.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ítéletem:
Közepesen tetszett
5 / 3 pont
5 / 3 pont
Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján:
❥ nyári
Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(A Líra oldaláról, 3.192 Ft, 20%-os engedménnyel.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése