A művészet nyelve: Értékelés | Ne félj! Ez csak egy játék...

Szerző: Stephanie Garber
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): Insomnia
Sorozatcím: Caraval
Cím: Caraval
Eredeti cím: Caraval
Eredeti megjelenés: 2017
Kategória: fantasy, ifjúsági
Fordító: Falcsik Mari
Oldalszám: 470 / 472 oldal
Kiadó: Libri / Kolibri
Megjelenés: 2017 / 2020
Ár: 3.799 Ft

Fülszöveg:

Scarlett Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat. Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Aktuális projekt: Prológus - Mi is otthon olvasunk!

Nem olvastam eddig még cirkuszos könyvet, pedig pár hasonló cím szerepel már a várólistámon. Ilyen például az Éjszakai cirkusz, amit nem véletlenül emelek ki, mert a most tárgyalt regényt ahhoz hasonlítják. Bár Erin Morgenstern korábban megjelent művét még nem kaptam fel olvasásra - pedig még anno megvettem, amikor megjelent - de olvastam a Csillagtalan Tengert és így a Caravallal együtt el tudom képzelni miről szól az. Egyébként az utóbbival is simán össze lehetne hasonlítani, bár Garber nem olyan szinten szürreális, mint Morgenstern, sőt! Hozzá képest semennyire sem az, de ennek a regénynek szintén van egy hangulata, plusz érdekes vonásai, amitől szinte guility pleasure olvasni. Úgyhogy most megmutatom, hogy mi a szerethető és mi nem az a gyönyörűséges kiadást kapott történetben!

A történet szerint Scarlett Dragna húgával, Donatellával - röviden csak Tella - apjuk zsarnokságát kénytelenek elviselni. Az idősebb lány egyetlen reménysugara a közelgő esküvője, ahol megszabadulhat kegyetlen apjától és Tellának biztonságosabb életet biztosíthat. A húga nem ennyire derűlátó, ő tart attól, hogy ez a házasság apjuk újabb manipulációs kísérlete arra, hogy őket, kettejüket figyelmének még szorosabb gyűrűbe zárja. Az idősebb nővérnek alig pár napja marad az esküvőig, amikor levelet kap Legendtől, a földkerekség leghíresebb előadásának játékmesterétől, amiben meghívja őt, húgát és egy kísérőjét, vegyen részt az éppen elkövetkező eseményen. A Caraval egy illúzióval teli szigeten kap helyet, aminél a varázslatos kifejezés nemcsak egy üres frázis, mert a játék ténylegesen operál a mágiával, legalábbis ezt suttogják róla és aminek résztvevői akár a műsor részeivé válhatnak. A játék végén a győztes elnyerhet egy értékes jutalmat, ami most egy kívánság teljesítése. Scarlett nem akarja kockáztatni a biztosabbnak ígérkező jövőjét, de Tella hajthatatlan és végül bizonyos események hatására mindketten elindulnak a rejtélyes sziget felé, hogy vagy nézőként, vagy játékosként, de részt vegyenek a csodákban. Már csak arra kell vigyázniuk, hogy ne varázsolja el őket túlságosan az események sorozata, de ez majdnem lehetetlen ebben a szürreálisnak tűnő díszletben és a mostani játékban mintha kicsivel több figyelmet kapnának, mint ahogy akarnák...

A Caraval olvasását nem tartom rossz élménynek. Nagyon szerettem / szeretek elmerülni a világában (gondolatban még most is sikerül időnként) és bár nem tartom tökéletesnek, de annyira nem érzem problémásnak a nekem nem tetsző részeket. Sokat gondolkodtam azon, hogy bár általában a kategória legalapvetőbb vonása nem jön be nekem, de mégis ragaszkodom a YA műfajhoz és hogy ez miért lehet így és a Caraval pedig tökéletesen mintázza azt, ahogyan a Young Adult irodalomhoz állok, mégpedig azzal, hogy a szerzők ötletei általában tetszenek nekem és képesek új oldalról közelíteni bizonyos dolgokat, vagy ha nem ez történik, akkor is szeretek elmerülni ezekben a világokban. Szóval ilyen a Caraval, aminek a környezete elég kreatív, de kidolgozatlan kissé és a súlypontja azon a vonáson van, amit nem igazán kedvelek, de ez most mindegy, maradjunk egyelőre a Caraval settingjének kifejtésénél!

Forrás

A regény környezete elég színes. Itt főleg arra gondolok, hogy maga az előadás helyszíne látnivalókban gazdag és a sorozatban helyet kapó mágia ötletes, nagyon szeretem a szigetet és azt a kis felvillanást, ami megmutatja a varázslat milyenségét. Ám jönnek a kérdések is, amik érdekelhetik az olvasót - ahogy engem - és ezekre sajnos nem igazán kapunk választ. Ilyen például az, hogy akkor most a varázslat mennyire általános jelenség, meg hogy milyen fantasy világ ez pontosan? Egy kicsit hiányoltam a bővebb mesélést erről az egészről, de azt hiszem ezt nem róhatom fel neki hibaként, mert van még két rész a sorozatban, úgyhogy reménykedem és várok, hogy hátha hátha lesznek válaszok is. Egyébként már a regény kvázi elején bekategorizáltam mesének és nem akartam, hogy ebből bármi kiejtsen, nem hagytam és nem történt ilyen. A fentebb már kicsit jellemzett környezet erősen hozzátesz ehhez az érzéshez, nagyon szerettem azokat a részeket, ahol a főhősünk csak barangol és felfedezi a szigetet, meg úgy a Caravalt általában. A kulcsok megtalálása - mert ezekkel és feladványokkal lehet továbblépni a következő feladathoz - ötletes és ezek léte szintén nagyon tetszik nekem. Úgyhogy a világ varázslatossága és az ezekből adódó hangulatossága pipa, tőlem meg csillagos ötöst kap ez a rész.

A másik, ami lelkes állapotban tart, az bizonyos karakterek háttértörténete. Itt most el akartam lőni egy mestintes poént, de inkább nem teszem, na jó, nem bírom ki: a jelenlegi helyzetem nem célállapot, nem is kezdő, de megfelelő operátor alkalmazásával eljuthatok a lelkesből az olvastam a második részt is-be... Na szóval, hogy ilyen jól meghatároztam azt, hogy a bejegyzés írása után bizony halaszthatatlan dolgom lesz a Legendaryval, elárulom, hogy a karakterek történetei izgalmasak és szerintem ez a második erőssége a regénynek. Az alapot nagyon meghatározza Legendé, akinek misztikus ködbe vész alakja és a kvázi első pár oldalon szerepeltetett háttere egy szerencsétlenül járt szerelemről és a sorsát eldöntő választásról nagyon tetszetős, ez a kötet legjobb része! Ő végig ott settenkedik a tetthelyen és bár találgatni lehet a személyét illetően, senki nem tud semmi konkrétat róla.

Forrás

Ezzel szemben Scarlett felemásra sikeredett. Sokan nem szeretik őt a jelleme miatt. Ő az, aki biztonsági játékos és ezért nem mer kockáztatni, legalábbis a regény elején, de mégis bejár egy fejlődési utat a karaktere. Mondjuk nekem semmi bajom nincs ezzel a típusú személyiséggel, teljesen meg tudom érteni és szimpátiával fordulni iránta. Meg egyébként is! Hozzá kötődik sok-sok üzenet a testvéri szeretetről, arról, hogy a vágyak milyen mélyen gyökerezhetnek bennünk néha akár észrevétlenül és hogy álljunk ki magunkért, stb., stb. ezt szeretem benne. Igaz, hogy nem annyira erős, mint más kötetek főhősei, de ő ezért eltérőbb és ezért egy jó döntés szerintem őt szerepeltetni. Tella pedig bár kevesebbet rohangál előttünk az első kötetben, mint a nővére, mégis végig érezhető rajta, hogy sokkal markánsabb vonással festette meg a szerző a profilját, mint a nővéréét. A főgonosz pedig, hát... a kidolgozottságán még azért lehetett volna mit csiszolni...

Általam teljes mértékben ignorálásra került és még kerül is az a rengeteg ruhaleírás, na meg a nem kedvelt szerelmi szál... egyébként egy nagyon fontos esemény a szereplők butasága miatt történik meg és nem véletlenül itt írom ezt, mert annak bizony köze van ahhoz, hogy ez az érzelem jelentősen befolyásol bizonyos érdeklődő egyéneket, azt viszont nem lőhetem le kiket. Ifjúsági regényeknél sokszor teljes mértékig figyelmen kívül hagyom az ilyen típusú érzelmeket, ha nem tartom odaillőnek azokat a sorokat és nem mindig szeretem őket leírva látni, de akkor már nem megy a figyelmen kívül hagyás, ha az a cselekmény vagy a józan ész kárára megy és posztban is csak akkor említem meg, ha a nekem tetsző részek rovására történik meg... ahogy most és sajnos nagyon efelé mozdul el a kötet, emellett túl sok teret hagy a szerelmi témának. Negatívumként említeném még, hogy a szerző időnként túlzásba viszi a leírásokat, mert néhány mondatnak egyáltalán nincs semmi értelme és ez még helyenként nekem is zavaróan túltoltra sikeredett. Ez az egy nagy bajom a könyvvel, mert a már agyondicsért környezet mellett a történet szintén elég érdekes, teljesen leköt, amúgy szeretem ezeket a kreatívabb megoldásokat.

Egyébként nagyon érzem a Caravalon Morgenstern hatását, csak hogy visszakanyarodjak a bejegyzés elején írottakhoz, mert a két hölgy gondolkodásmódjában lehetnek azonosságok (és nem plágium, hanem inkább egyre jár az agyuk, vagy az egyik megihlette a másikat). Ezzel a véleménnyel szerintem egyedül vagyok, de nem baj, nekem tetszik ez a gondolat.

Úgyhogy összességében tetszetős az alapja, nagyon izgalmas a környezet és a háttértörténetek, cserében a súlyozás a szerelem felé mozdul, amit sajnálok, mert így az kerül többségbe az érdekesebb részek vagy éppen a világ bővítése helyett. Nagyon szerettem olvasni, teljesen lekötött a világa a varázslatosságával és alig várom, hogy a többi részt is előkapjam!