A Királyok veszte egy epikus fantasy és mint a kategória kedvelője, nagyon élveztem az olvasását, hiszen istenektől kezdve, sárkányokon át minden szerepel benne, amire egy zsánerrajongónak valamikor, valaha, bármikor igénye támadt, mindez egy féltéglában elmesélve. Emiatt, meg, hogy a szálak túlbonyolítottak, kicsit tartottam a második résztől, mert úgy voltam vele, hogy hm hát annyira már nem emlékszem az elsőre, nagyon fogok szenvedni emiatt a Minden Dolgok Nevével. Viszont az nagyon megmaradt, hogy mennyire szerettem és milyen hangulata volt az első olvasásának, úgyhogy nem sokat haboztam, bele is vágtam a következő rész megismerésébe, de bevallom őszintén, nem erre az élményre számítottam.
Az értékelés a Prológus - Fantasy projektre készült.
A történet eleje
Kihrin megszerezte a Királyok vesztét és most kész arra, hogy tovább kalandozzon és azt sem bánná, ha Relos Var belefulladna a saját levesébe, de ne szaladjunk ennyire előre... Hősünk tehát kész arra, hogy a második részben folytassa epikus kalandjai sorát... csakhogy a szerző ezt nem így gondolja, mert Kihrin egy fogadóban ragad az előzőek során már megismert Janellel, aki arról mesél, hogy az első résszel párhuzamos időben mi történt vele és megkéri őt, hogy segítsen neki elpusztítani egy sárkányt. Kihrin viszont nem akar többet (feleslegesen) kockáztatni, ezért sietősre fogná, de egy makacs és dühös sárkány útját állja és ha kimenne a szabadba, nagyon gyorsan nagyon halott személy lenne belőle. És hogy mi itt a csavar? Ez nem az a sárkány, amit eredetileg, terv szerint meg kellene ölnie...
Röviden
Hát a könyv méretéhez képest bármely értékelés rövidnek hat, de azért megpróbálom egy-két mondatban összefoglalni, hogy milyen ez a folytatás: lelkesítő, fantasztikus, imádtam. Kellemes újdonságként hat Janel szála és még a terebélyes világot is sikerült a szerzőnek jobban megismertetnie velünk.
Kiadás
A Minden Dolgok Neve egy keménytáblás féltégla, ami hosszabb, mint az első rész. Tetszik a sötétkék szín és a jeges sárkány képe a borítón, egyszerű és letisztult, de nekem pont emiatt jön be. A regény nehéz, bár nem annyira, mint A Twilight kézikönyv, de azért önvédelmi eszköznek tökéletesen alkalmas.
Hosszabban pedig így alakul a véleményem
Ritkán veszek kézbe ilyen baromi nagy fantasy regényt, de ha megtörténik, akkor nagyon bele tudok esni a sztoriba. Ez történt az első résznél és gondoltam, hogy a második is hozza majd ezt magával. Nos ebben nem tévedtem, abban viszont igen, hogy Kihrin itt a főszereplő, mert ez nagyon nem így van. Ez elsőre megtévesztő lehet és láttam olyan véleményt, amiben ezt kifogásolták, ezért talán itt lehet az a pont, ahol eldől, melyik lesz igaz a szeretem és a ki nem állhatom ezt a könyvet hozzáállások közül. Aki Kihrint várja, lehet csalódik, aki viszont olyan, mint én és szereti a változatosságot, annak az olvasónak nagyon bejövős lesz a Minden Dolgok Neve. Viszont kedvenc hősünk nem tűnik el teljesen az események sodrában, akad neki is fontos szerep, csak lényegesen nem akkor, amikor már várnánk és nem olyan sokszor. Ha pedig ilyen elvárásokkal ül neki valaki ennek a regénynek, akkor szerintem sokkal jobb élményt ad majd, mint az előző kötet. Ezt egyébként olvasás előtt nem gondoltam volna, hogy megtörténhet, mert a Királyok vesztét nagyon szerettem.
Nagyon tetszett benne az, hogy minden fejezetnél máshogy fejezi ki az aktuális történetmesélő a helyszínt és az időt (ez ilyen belsős poén), sőt még a lábjegyzetek is nagyon viccesek és érdekesek, nem úgy, mint az elsőben! Ott a szerző túlzásba esett a hosszukat tekintve, most viszont új karakter mutatja be Kihrin útját, ő pedig Senera, aki sokkal cinikusabb, mint elődje és ezért fantasztikus élmény a sorait, kommentárjait olvasni.
Szintén nagyon érdekfeszítő volt Janel útját végigkövetni. Alapból is szeretem, ha egy regényben a kalandok elmesélését úgy oldja meg a szerző, hogy egy karakter visszaemlékszik az odáig tartó útjára, vagy másnak regéli, szóval olvasás közben semmi problémám nem volt ezzel a fajta elbeszélésmóddal. A Sárkányok kórusa széria első részében többek között az uralkodóházak közti viszályra koncentrálunk, ezzel szemben a másodikban már a jorati politika, társadalom részletes bemutatását kapjuk meg Janel által és te jó ég, hát itt mik vannak! Kezdve azzal, hogy a társadalmi és a biológiai nemet elválasztják egymástól, tehát az, hogy valaki nőnek születik, nem jelenti azt, hogy ő a népében a kanca szerepet tölti be, lehet csődör, ha az adottságai megvannak hozzá és a nemek kérdését rugalmasan kezeli. Le vagyok nyűgözve. Emellett a társadalmuk érdekes és színes, tátott szájjal olvastam jóformán, annyira lenyűgözött az elbeszélésmód és az, amit mesél, szóval a tavalyi évem egyik Top 10-es listájában szerepelt volna (ha írtam volna ilyet). Így tehát a világképe részletes és ebbe helyezkedik bele Janel, mint gróf. Kétféle helyzetet emelnék ki, amiben láthatjuk őt: csődörként a joratiak között, vagy egy másik országban, ahol kancaként kéne viselkednie és ez érdekes eseteket teremt. Ez a regény elsősorban az ő reakcióit mutatja be különféle szituációkban és nagyon kíváncsi voltam rá, szóval engem ez vitt előre, totálisan lenyűgözött a személyisége. Egyrészt megvan benne ez az előbb üt, aztán kérdez vonás, de nagyon érzékeny is tud lenni. A múltja elég zilált, ugyanis Xaltorath - az első könyv démoni szereplője - tiszteletét tette nála, emellett tökéletesen átlátja a politikai helyzetet és azt, hogy miért lehet baj a másnak való segítségnyújtás a joratiak szemében. Emellett ez a kötet ugyanannyira szól az ő gyászáról, bűntudatáról és vezekléséről, mint a döntések erejéről: megmutatja, hogy az ember a saját sorsának kovácsa. Ő az erősség jellemzőnek egy érdekes reprezentációja.
"Belefáradtam, hogy más emberek játékszere legyek."
A harmadik kedvenc elemem a történetből, Relos Var személye. A szerző hagyta beszélni és nagyon meggyőző érvelést ad elő hirtelenjében, a karakteréről olvasni pedig eléggé szórakoztató. A személye mélyül kissé és alig várom, hogy mit látunk még tőle! A csavaros eszéért pedig csak imádni lehet!
Ez a rész inkább további építi a világot és a cselekmény egy hangyányit halad előre. Kissé sajnáltam, hogy az elsőből kevés maradt meg, mert úgy lenne az igazi, hiszen itt sok olyan dolgot a helyére tesz, amit a Királyok vesztében akár egy félmondat erejéig felvet. Maradnak a kusza, szövevényes szálak, na meg kapcsolatok, aki azt szerette az elsőben, itt ezt is fogja.
Ajánlás
Tehát nagy szeretettel ajánlom a fantasyrajongóknak és annak, aki olvasta a sorozat első részét! Na meg annak az olvasónak, aki szeret erős női szereplőkről olvasni és kíváncsi, hogyan lehet sztorizgatva világot építeni.
5 / 5 pont
Szerző: Jenn Lyons
Fülszöveg:
A megfelelő áldozatért cserébe bármit megkaphatsz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése