Már nagyon ért a Kisasszonyok olvasása nálam. Szeretek klasszikusokkal ismerkedni, viszont Louisa May Alcott híres műve még nem került a kezeim közé és nagyon gyorsan pótolni akartam ezt a hiányosságot, amikor megláttam a Manó Könyvek gyönyörűséges kiadását. Az esztétika iránti igényem és a nagyon, nagyon hosszú várólistám nászának lehettem áldozata, avagy így került sorra végül!
Az értékelés a Prológus - Adaptációk hete projektre íródott és a Kisasszonyokat azért választottam, mert készült belőle egy film, amiben Emma Watson játssza a legidősebb nővér szerepét és úgy gondoltam, hogy mielőtt megnézném azt, gyorsan elolvasom a regényt. Ez pedig az alkalom és a lehetőség találkozása lett, hiszen lehetőségem támadt elolvasni az Adaptációk hete alkalomra. Úgyhogy meg is mutatom az élménybeszámolóm a könyvről.
A történet eleje
Négy lánytestvér közel egy évét követhetjük nyomon a Kisasszonyok c. kötetben. Meg, Jo, Beth és Amy szűkös Karácsonyt élhetnek meg, hiszen anyagi lehetőségeik nem a legjobbak és édesanyjuk tanácsát megfogadva, nem adnak egymásnak ajándékot, hiszen ez a tél mindannyiuk számára nehéz. Ezt tetézi édesapjuk hiánya, aki tábori lelkésznek jelentkezett a katonai táborba háború idején és nem térhet haza az övéihez. Családja aggódik érte, de levelét hálatelt szívvel fogadják és elhatározzák, hogy jobbak lesznek és önzetlenebb életet fognak élni. A könyv elején összebarátkoznak a szomszéd házban élő magányos Laurie-val, aki nem szereti a Theodore nevet, ezért ez a becenév és az ő nagyapja csak támogatni tudja a barátságot a lányok és a fiú között. A társaság mindennapjairól szól ez a regény.
Kiadás - olvasás előtti gondolatok
A Manó Könyvek kiadása egyszerűen gyönyörű, annyira jó forgatni! Keménytáblás, virágos, tavaszias, hangulatos, nagyon szépre sikeredett és még illusztrált is valamennyire (Ella Bailey rajzai kaptak benne helyet).
Olvasás előtt egyáltalán nem ezt az élményt vártam, mint amit kaptam végül. Számíthattam volna arra, hogy nem lesz gyors a cselekményvezetés, mégsem tettem, másrészt pedig kicsit azt hittem, hogy tele lesz pergő mondatokkal, meg bálokkal (hiába, közel volt az a Büszkeség és balítélet olvasás, na). Semmit nem tudtam a könyvről, csak annyit, hogy a négy lányról szól és hát az elképzelésemhez képest teljesen más irányt vett a tényleges regény, de nem írnám ezt rossznak, mert megvan a maga szépsége, amit a helyén kell tudni kezelni. Ez pedig az, hogy bizonyos dolgok szerencsére megváltoztak azóta.
Röviden
Röviden ez a regény a négy testvér életébe enged bepillantást, ami által láthatjuk őket, hogy milyen mindennapi gondokkal küzdenek és hogyan próbálnak jobbá válni. Ez a könyv egy szeretetbonbon, amit a leginkább Karácsonykor érdemes olvasni. Mutatom is miért!
Hosszabban pedig így alakul a véleményem
Már az első lapokon látható, mennyire egy szívélyes történetről lesz szó, olyan szívet melengető a kezdőjelenet, ahogy a lányok ugratják egymást és ez többnyire a végéig jellemző erre a regényre. Bepillantást kapunk a családi körükbe, ami élettel teli és bensőséges és ettől az én cinikus kritikusi énem szintén feloldódott valamennyire. Hamar megismerhetjük a lányokat, az ambícióikat és így könnyen elhelyezhetőek lesznek a későbbiek során, egyáltalán nem keverhetőek össze egymással - ez számomra fontos volt. A kezdet kezdetén Margaret tizenhat, Jo tizenöt, Beth tizenhárom, Amy pedig tizenkét évesen karácsonyozik és mindegyikük szeret valamit és jó is benne. Meg színészkedni, Jo írni, Beth zongorázni, Amy pedig festeni, rajzolni szokott. Négyesükhöz csatlakozik Laurie, aki zenész szeretne lenni, de nagyapja nem igazán van oda ezért az ötletért. A fiú leginkább a második legidősebbel találja meg a hangot, Jo-val. Ő vadóc, Amy pedig a totális ellentéte és mindig összezörrennek mindenen.
"- Ne csináld, Jo, ez olyan fiús!
- Azért csinálom.
- Utálom a modortalan, nem hölgyként viselkedő lányokat!
- Ki nem állhatom az affektáló, finomkodó csitriket!"
Kicsit reménykedtem benne, hogy a lányok a saját útjukra találnak és kiteljesedhetnek abban, amit szeretnek, de öhm... nem erre visz a történet és ez már a könyv harmadában látható. Itt kellett egy kis átállás, mert bár ezt szerettem volna látni, de helyén kell kezelni a korábban megalkotott történetet, ezért elengedtem az elvárásaimat és csendesen figyeltem, hogy mivé fejlődik a regény cselekménye és a lányok sorsa. A magammal szembeni saját elvárásaim miatt kissé nehéz volt elengedni a könyvvel szembenieket, de sikerült és onnantól kezdve már élveztem a történetet.
"Mindig is el akartam játszani a gyilkos szerepét."
Ez a regény élteti az egyszerű, de dolgos hétköznapi életet. Egyébként az Anne sorozathoz hasonlít, de a Kisasszonyok sokkal több figyelmet fordít más dolgokra, mint az említett széria. A családban az édesanya a lányokat a keresztényi értékek alapján igyekszik nevelni és ők pedig jóravalók, szívükbe zárják édesanyjuk tanácsait, intelmeit komolyan veszik, igyekeznek változtatni a rossz tulajdonságaikon és önzetlenül kívánnak élni. A családról szól, mint egy nagy egység és azon belül pedig az egyéni tagok problémáit mutatja be, mindennapi küszködéseiket és boldogságaikat, hibáikat, amiket ki kell küszöbölniük, hogy boldognak mondhassák magukat és megmutatja a vallás és a dolgosság szerepét a napjaikban. A lányok botladoznak, tanulják az életet, hiszen megpróbáltatások várnak rájuk és a szerző közben mutatja, hogy édesanyjuk szeretettel teli nevelése mennyire alapozta meg a jellemüket, ezzel az útravalóval néznek szembe a gondokkal. Erős a kötelék köztük és e szeretettől lesz ez a regény kedvelhető igazán. A négy lány közül Jót érzem a főbb szereplőnek és erre a megérzésemre a kötet végén választ kaptam mégpedig azt, hogy az írónő magáról mintázta őt és én is ezt a karaktert érzem magamhoz a legközelebb.
"Vigasztalódj meg, drága lélek! A felhők mögött mindig ott a fény."
A lányok azt tanulják, hogyan legyenek boldogok kevéssel, ezért a klasszikus értelemben kell venni a cselekményességét, vagyis nem igazán történik nagy horderejű esemény benne, a mindennapokra koncentrálunk és a lányok apróbb, vagy nagyobb dolgaira. A háborúnak maximum a szele ér el hozzájuk, az egy olyan körülmény, amivel nem foglalkozik sokat a szerző, csak a hatásaival maximum. Külön tetszett Jo mellékágra szorult írói ambíciója, ennek a kevésnek nagyon tudtam örülni, ám a stílus vagy méginkább a lassú tempó, az, hogy kb a könyv harmadáig nehezen találtam meg a közös hangot a leírtakkal, elvett az élményből. A regény hangvétele végig derűs és valami optimizmus jellemzi még a legnehezebb időszakban is, vagy én reménykedtem túlságosan a boldog befejezésben ezzel el is vesztettem a lelketlen kritikusi címem, nagyszerű. A könyv harmadától végül annyira ráéreztem a regény ízére, hogy alig tudtam letenni, sikeresen ráhangolódtam erre a szeretettel teli, vidám történetre. A Kisasszonyok végén találunk érdekes infókat a szerzőről, a megírás és kiadás körülményeiről, pluszban könyvajánlót és hogy a kiadó ráerősítsen a könyv játékos hangvételére, még kvízt is.
Ajánló
A Kisasszonyok egy optimista hangvételű könyv az élet nehézségeiről, a családi összetartásról és hogy a testvérek közötti szeretet átsegít a nehézségeken. Annak az olvasónak ajánlom ezt a regényt, aki szeretne egy szeretettel teli körről olvasni és nem idegenkedik a klasszikusoktól sem.
CAWPILE pontszám:
Idéntől, 2020 végétől, a történeteket a Book Roast csatorna által kitalált rendszer szerint pontozom.
Characters (karakterek): 9
Atmosphere (atmoszféra): 9
Writing style (írói stílus): 7
Plot (cselekmény): 7
Intrigue (intrika, nekem a főgonosz személye): 9
Logic (logika, "Wtf"-mentes pillanatok): 9
Enjoyment (élvezhetőség): 7
Ez pedig 4 csillagot jelent a konverzió után, az 5-ből.
4 / 5 pont
Szerző: Louisa May Alcott
Fülszöveg:
A March család négy lánya – Meg, Jo, Beth és Amy – számára nehéz idők járnak. Édesapjuk az amerikai polgárháborúban szolgál, anyjuk otthon igyekszik elfogadható életet teremteni. Sok megpróbáltatást és jó pár örömteli fordulatot végigélve, a lányokból igazi kisasszonyok válnak a történet végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése