Agatha Christie rengeteg művével ismerkedtem már meg. Vegyesen olvastam tőle mindent, amit elérhettem akár a könyvtárból, akár a könyvesboltból, így óhatatlanul kezembe kerültek a novelláskötetei is. Úgyhogy ezen a területen sem ismeretlen a hölgy munkássága számomra és tudjátok mit? Jobban kedvelem Christie rövidebb történeteit, mint a hosszúakat!
Az értékelés a Prológus - Adaptációk hetére készült. Egész olvasás alatt motoszkált a tudatom szélén egy gondolat, ami akkor realizálódott normálisan, amikor az utolsó lapokhoz értem: ez a válogatás filmvászonra kívánkozik! Nagyon szeretem az OW - Gorefest sorozatát, mert a szériát vivő Kinson cinikusan és viccesen mutatja be a filmeket, de néha a kezei közé akad egy-két igencsak érdekes, amin az öregedés nemhogy nem árt, hanem használ, vagy legalábbis kultikussá teszi az alapját. Ezek közül az egyik egy horrorantológia és simán el tudnám képzelni ezt a novelláskötetet ilyen módon a mozikban.
A történet
Az utolsó szeánsz a fentebb leírt jellemzőt és a természetfeletti / misztikus vonalat foglalja magában, vagyis, aki ezt a könyvet választja a következő olvasmányául, az az olvasó misztikus rövid történeteket találhat a lapokon. Ez egy olyan válogatás, ahol a természetfeletti kapja a szerepet és mivel Christie-ről van szó, megjelenik az oldalakon a leghíresebb nyomozója, Poirot, de még Miss Marple színre lépése sem érhet senkit váratlanul.
Első gondolatok - kiadás
A kötet igényes, keménytáblás kiadásban került az olvasókhoz és még védőborító is tartozik hozzá! A borító képe pedig a zöldeskék és a fehér kontrasztjával játszik el, de inkább csak virágos ornamentikát kapunk, nem utal semmi a természetfeletti jelenlétére, viszont szép! (Az külön pluszpont, hogy a keménytáblán, a védő alatt is szerepel minta és nem egyszínű az egész.)
Röviden
Röviden annyit tudok írni a műről, hogy egyáltalán nem csalódtam Agatha Christie-ben és sokkal jobban tetszettek ezek a novellák, mint vártam.
Hosszabban pedig így alakul a véleményem
Régen olvastam az írónőtől és már hiányzott, szóval ezért kaptam le a polcról Az utolsó szeánsz c. kötetet, plusz igényeltem egy kis borzongást is. Azt sikeresen megkaptam... némi, az írónő által írt szellemidézős jelenettel és a teknőseim közreműködésével, avagy miért ne este három körül olvass zseblámpával olyan novellát, amiben a természetfeletti erősen megjelenik? A történet nem zárult nálam indokolatlan misztikus eseménnyel, csak a teknősök csikorgatták az üveget a kavicsokkal... és ezzel kb le is írtam, hogy milyen novellák (is) szerepelnek Az utolsó szeánszban, mert egy-kettő sztori végén kiderül, hogy nincs itt semmilyen misztikum, csak kópéság. Viszont! Amiben mégis megjelenik, azok közül egy-kettő hátborzongatóra sikeredett... Úgyhogy első és legfontosabb megállapításom az, hogy ez a könyv hangulatos. Nem mindig tudni mi állhat egy-egy rejtély mögött, valamikor nagyon egyértelmű, valamikor nagyon nem az, de kifejezetten emlékszem az egyikre, amikor szinte megfagyott a légkör körülöttem és némi szünetet kellett tartanom, hogy tudjam folytatni. Kissé emlékeztet a Through the Woods-ra egy-két részletében, de inkább abban, hogy a kötet a klasszikus rémtörténetek elmesélésének vonalát követi némi "Ahá! Te voltál!" ráismeréssel, vagy ha ezekkel nem, mi olvasók nem maradunk az igazságnak vélt tudás híján végül.
"Az indíték és az alkalom még együtt sem elégséges. Kell még bűnözői hajlam is."
Szerintem Christie sokkal jobb novellákat írt, mint regényeket - bár azok sem rosszak - mert mondjuk általában is, de itt főleg ráérzett a súlypontokra, a történetek vezetésére, vagyis az izgalmak fenntartására és azokra a kulcsjelenetekre, amiket mutatnia kell ahhoz, hogy a maximumon tartsa a figyelmünket. Sokféle témát mutat a szellemek viselkedésén át, azzal, hogy mi történik a szereplőkkel, ha bizonyos szabályokat figyelmen kívül hagynak akkor, ha játszadozni kívánnak a másik világgal, de foglalkozik a babonasággal is. Poirot egyiptomi környezetben állítja szolgálatba a kis szürke agysejtjeit és Miss Marple pedig szokásos emberismeretéről tesz tanúbizonyságot újfent bebizonyítva, hogy egy település megfigyelésével szert lehet tenni erre a tudásra. Foglalkozunk
továbbá a sors kérdésével, na meg egy szekta bemutatásával, aminél legjobban az tetszett, hogy Poirot
és Miss Carnaby összedolgoznak és ők milyen szórakoztatóak! Ez a
kedvenc sztorim az egész válogatásból! Viszont nem ennyiből áll a könyv, sok történet kapott még helyet a lapokon, nagy örömömre.
"Vannak olyan helyek, amelyek jó vagy gonosz erők befolyása alá kerülnek, s a hatalmuk mindent áthat és átitat."
Minden novellában közvetlenül vagy közvetve jelenik meg a misztikum. Lehet úgy, mint a hely atmoszférája, vagy úgy, mint a szellemidézés és ez elég sokszor katalizátorként működik, hiszen erre reagálnak az adott egyének. Központi elem mindegyik történetben a természetfelettiség és az írónő ezt keveri az emberismerettel, na meg a rá jellemző csavaros gondolkodásmóddal, éleslátással. Külön tetszett az a felvetett kérdése, hogy vajon a hely hat úgy az emberre, hogy a gyilkosságok elkövetésére készteti, vagy ez az alanyokban lévő természetes hajlam? Christie érvel az egyik mellett egy novellával, de ez csak egy kiragadott kérdés, hiszen ennél sokkal több témáról lehet olvasni benne és ezért már megérte előkapnom. Nagyon jól szórakoztam és elmélkedtem a novellákon.
"Csupán azt akartam mondani, hogy sokszor kétféleképpen is eljuthatunk ugyanahhoz az eredményhez. Egyrészt mesterségesen, a tudomány segítségével. De elképzelhető másik út is. Az indiai fakírok hihetetlen tűrőképességét például a tudomány mai állása szerint képtelenek vagyunk megmagyarázni. Azok a dolgok, amiket 'természetfölöttinek' nevezünk, valójában természetesek, csak még nem értjük a törvényeit."
Ajánlás
Ajánlom minden olyan olvasónak, akinek hozzám hasonlóan természetes vágya támadt a természetfelettiben bővelkedő és atmoszferikus könyvekhez, amiknél borsózik a háta, de közben élvezettel figyeli az emberismereten és misztikus, vagy annak beállított alapokon nyugvó rejtélyeket és azok megoldásait. Borzongatóan szórakoztató olvasmány!
A kiadónak pedig hatalmas elismerés, hogy kiadták ezt a jól összeválogatott gyűjteményt! Egyelőre ez az új kedvenc Christie művem és ezzel társulhatott a Tíz kicsi négerhez / Mert többen nincsenekhez és a Gyilkosság az Orient expresszenhez.
CAWPILE pontszám:
Most nincs, mert tavalyi osztályzás szerint néztem a pontozást, így 5 pont az 5-ből
5 / 5 pont
Szerző: Agatha Christie
Fülszöveg:
Agatha Christie, a krimi királynője, az emberi lélek nagy nagy ismerője volt – a lélekhez pedig tudvalevőleg hozzátartozik a természetfölötti (vagy annak látszó) jelenségek iránti, félelemmel vegyes vonzalom. Ebben a kötetben megtalálható minden misztikus témájú novellája – mindazok örömére, akik az irodalom segítségével szeretik borzongva átélni a természetfölötti titkok közelségét.
Szerintem is jobbak a novelláskötetei, nekem legalábbis nagyobbakat is ütnek. A karácsonyi puding nagyon tetszett emiatt, de ez is felkerül a listámra :) Tudsz még ajánlani tőle novelláskötetet?
VálaszTörlés^^ Amik itt megjelentek, más kötetekben is rejtőzhetnek. :D Fú, az a helyzet, hogy nagyon régen olvastam a többit, de igyekszem mindent felidézni.
TörlésEsetleg ezt olvastad? https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-poirot-elso-esetei Egy novella, A csokoládés doboz ütött nagyot, szegény Poirot rovására.
A vád tanúja szerintem hasonló, mint Az utolsó szeánsz, de ott nem misztikus történetek is vannak, emlékeim szerint. A Tizenhárom rejtély Miss Marple miatt és talán Az álmok háza, de erről csak annyi maradt meg, hogy tetszett.
Örülök neki, szerintem jó kis válogatás lett! ^^ Kíváncsian várom a véleményed róla!