Sorozat:
A következő rész a Snaukaszív lesz elvileg.
A következő rész a Snaukaszív lesz elvileg.
Szerző: Kae WestaSorozatcím (kiadói): Vörös Pöttyös
Sorozatcím: ???
Cím: Karvalyszárnyon
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: fantasy, ifjúsági, YA
Fordító: -
Oldalszám: 440 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 2.999 Ft
Fülszöveg:
Miféle sors várhat egy grófkisasszonyra, akinek felbontották az eljegyzését, kardélre hányták a városát, és maga is csupán az utolsó pillanatban tudott elmenekülni?
Caliannara túléli a mészárlást, de hűséges testőre nélkül menekül, és kalandos módon zsoldosokhoz csatlakozik. Vajon elég az ottani felcser pártfogása, hogy a grófkisasszonyból harcos válhasson, ha mindenki más közönnyel, a kapitány pedig egyenesen ellenszenvvel méregeti?
Shastornak anélkül is megvolt a maga baja, hogy az ostromlott városból szökött nemeslány a nyakába szakadjon, de a neheze csak most következik. Megbízója átveri, a szerettei veszélybe kerülnek, ráadásul hitszegő bátyja is felbukkan.
Caliannara túléli a mészárlást, de hűséges testőre nélkül menekül, és kalandos módon zsoldosokhoz csatlakozik. Vajon elég az ottani felcser pártfogása, hogy a grófkisasszonyból harcos válhasson, ha mindenki más közönnyel, a kapitány pedig egyenesen ellenszenvvel méregeti?
Shastornak anélkül is megvolt a maga baja, hogy az ostromlott városból szökött nemeslány a nyakába szakadjon, de a neheze csak most következik. Megbízója átveri, a szerettei veszélybe kerülnek, ráadásul hitszegő bátyja is felbukkan.
„Nem is virág vagy te, hanem rémült kis szarvasborjú.”
A regény az alábbi címkékhez tartozik:
// YA // tavasz // ifjúsági // Borítómánia // borító // Vörös Pöttyös // mágia //
Kae Westa nevével akkor találkoztam, amikor megláttam az első megjelent regényét A démon és a papnőt, amit egyből várólistára raktam, bár még nem jutottam el odáig, hogy szerencsét próbáljak vele, ezért is történhetett, hogy a Karvalyszárnyonra egyből lecsaptam valamiféle kompenzációként magam felé, bár az olvasására csak most kerítettem sort, pedig korábban kellett volna, mea culpa (és ez hamarabb volt, mint az első kinézett művel való ismerkedés).
Mindenesetre ha már itt vagyunk, fogadjátok el a regémet, amit a regényről szövök és merüljünk bele Kae Westa lightosabb fantasy világába, és szálljunk együtt a Karvalyokkal a Karvalyszárnyon értékelése közben:
Mindenesetre ha már itt vagyunk, fogadjátok el a regémet, amit a regényről szövök és merüljünk bele Kae Westa lightosabb fantasy világába, és szálljunk együtt a Karvalyokkal a Karvalyszárnyon értékelése közben:
Kezembe véve a könyvet, egyből feltűnt, hogy mennyire ööö... hogy is fogalmazzak szépen? Na jó, sehogy: szóval mennyire csúnya a borító. A kép terve nagyon jó, az tetszetős, de a lány rajta? Olyan, mintha egy bajusz lenne az arcán és ez egy kicsit ront az összképen. Egyébként a kötet kinézetében illeszkedik a kiadó VP sorozatához, bár ez nem olyan meglepő, ezért nem is igazán lehet erről többet írni, a borító rontja az élményt és ezért nem a legszebb darabja a könyvgyűjteményemnek.
Egy ideje nem olvasok fülszövegeket olvasás előtt, mert vagy
1. téves infókat közöl,
2. túl sokat árul el,
ezért nem estem abba a hibába, hogy megnézzem miről szól a kötet - elfelejtettem a tartalmat, amióta először elolvastam a fülszöveget, így csak annyi rémlett, hogy a főszereplőnk elveszti vagyonát és így kényszerül boldogulni. Ez elég jó alapnak ígérkezett és igazából egy tökös, nagyszájú lányt vártam, na meg egy helyes megmentőt (bár az ilyenektől a falra mászom általában, főleg ha a rossz és a szépséges egy mondatban szerepel... laponként...soronként...). Ezért így, miután leraktam a regényt, be kell vallanom, hogy tévedtem és bár nem hittem, hogy nem fog tetszeni a mű, azért nem gondoltam volna, hogy Kae Westa ilyen minőségben mutatja be Calina aka Virágszál sztoriját.
És mágusokkal bármikor meg lehet venni... ööö... vicc volt, de azért nem áll messze a valóságtól.
Egy ideje nem olvasok fülszövegeket olvasás előtt, mert vagy
1. téves infókat közöl,
2. túl sokat árul el,
ezért nem estem abba a hibába, hogy megnézzem miről szól a kötet - elfelejtettem a tartalmat, amióta először elolvastam a fülszöveget, így csak annyi rémlett, hogy a főszereplőnk elveszti vagyonát és így kényszerül boldogulni. Ez elég jó alapnak ígérkezett és igazából egy tökös, nagyszájú lányt vártam, na meg egy helyes megmentőt (bár az ilyenektől a falra mászom általában, főleg ha a rossz és a szépséges egy mondatban szerepel... laponként...soronként...). Ezért így, miután leraktam a regényt, be kell vallanom, hogy tévedtem és bár nem hittem, hogy nem fog tetszeni a mű, azért nem gondoltam volna, hogy Kae Westa ilyen minőségben mutatja be Calina aka Virágszál sztoriját.
„A csatamágus az éj közepén robbantotta be a várfalat.”
Caliannara birtokát, családját vesztett nemeslány, akit testőre, Vare kimenekít a veszedelemből édesapja utolsó parancsára. Nem sok lehetőségük maradt a túlélésre, hiszen a hölgyet kereshetik és nagy valószínűséggel fogják is, ezért a testőrnek támad egy remek(?) ötlete: kérjenek segítséget és védelmet a Karvalyoktól, a legjobb hírű zsoldosbandától, hogy bújtassák és kísérjék el a következő fontos állomásig biztonságban. Odaérve a tábor pereméhez, egy szőke férfiba botlanak, akivel mintha a testőrnek sérelmei lennének és ezen a ponton nem tűnik olyan jó ötletnek a Karvalyok oltalmát kérni, ám a szükség nagy úr és valamit tenni kell a hölgy biztonsága érdekében, még ha arra halvány esély mutatkozik.
Először Kae Westa regényét vettem elő és olvastam el, még a Rudnay na meg a JR előtt és első pillantásra nem igazán tetszett - eléggé rossz ómennek véltem ezen az olvasókörúton -, úgy értem: nyűglődtem azon, hogy rohanunk az elején, alig lehet megismerni a főszereplőt és túl sok hangsúlyt kapnak a Karvalyok és vártam, hogy mire fogunk kiérni, majd a könyv negyedén jött a gondolat és a közepén tudatosult végül, hogy hát ennél tovább nem haladunk és a filler titulust itt sem fogjuk tudni levetkőzni
A filler szó marad, viszont a nem tetszettet ki kell cserélnem a tetszettre hiszen a végjátékra megszoktam és megszerettem lassú cselekményvezetést és a szereplők gondolatainak részletes mutatását - és így, a teljes első rész egészének birtokában be kell ismernem, hogy ez azért elég igényes jellemzője a Karvalyszárnyonnak. Úgyhogy a kötet vége felé már tudtam értékelni a művet és rájöttem, hogy ,,hé ez nem is rossz".
 |
| Isobel illusztrációja Forrás |
Ahogy fentebb is írtam, az eleje nem igazán fogott meg, de érdekelt, hogy mi lesz végül a grófnő sorsa na meg egy kicsit a világ is, ami inkább középkorias fantasy környezet, egy kis mágiával, meg egy-két fura dologgal karöltve: nemesekkel, zsoldosokkal, snauka mérges / időnként nem olyan halálos kígyókkal, furfangos testőrökkel és boszorkánysággal, sok-sok álnoksággal; és Kae Westa mindezt szépen meséli el. Bár a hölgy sokat ír, egyszer sem unalmas a műve, sőt könnyű azzal haladni és nehéz elszakadni a világától. Kae Westa emellett nem igazán akar nagy dolgokat mondani, de amilyen mesét meg akar osztani az olvasóival, azt jól teszi és a jellemeken keresztül mutatja meg igazán, hogy mire képes - ugye ez az első lapokon nem érződik - és mivel karakterdrámákról van szó, ezért szándékosan olyan a leírás amilyen, vagyis először gyors, hogy mindenki a helyére kerüljön, ezt követően pedig lassú, hogy tér maradjon a szereplőknek, ezt pedig szintén nem lehet előre látni és ezzel meg is magyaráztam, hogy miért éreztem magam furán a regény elején - általában nem szeretem a gyorsan haladós első pár oldalt, mert nem lesz belőle szép és kerek egész a végére fene az általánosítós fajtámat.
A karakterek fontos részei ennek a résznek, sőt meg merem kockáztatni, hogy az alábbi matematikai formula érvényesült a szerzőnél az alkotás folyamata során: belső gondolatok > párbeszédek, így panaszom sem lehet senkire, az ilyesmit szeretem. Caliannara kezdetben egy sokkos állapotban lévő, kiégett, üres lány - egyébként teljesen jogosan - akinek gondolatai nem árulnak el sokat róla és szerintem ez így elég beszédes abban a leírt formában, ahogy a könyvben szerepel. Később megmutatja, hogy ő nem egy picsogó királykisasszony és azt is, hogy mennyire tud adaptálódni különféle helyzetekben - ezt igazán szerettem benne és bár van rossz tulajdonsága, például az érzéketlensége időnként, de bőven kárpótol a regénybeli viselkedése, hiszen egy erős nőről van szó, aki igazi túlélő és bőven átéreztem a szenvedéseit, még ha sokáig nem is tudtam hova tenni a szereplőt. Nála akad egy-két érdekes téma és időnként kissé rózsaszín (de ez nem sokszor, megnyugtatok mindenkit) jelenet, de összességében jól sikerült a lány személyisége, már amennyit az író megmutat és látunk belőle.
Harmadik, szerintem erősebb szereplője, a résznek az ellenszenves felcser, Reynir, aki érdekes színfolt és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen szerepet tölt majd be a második részben.
A karakterekhez képest a világ, meg a sztori egyszerűnek tűnik, nem igazán kap komplex fókuszt, legalábbis annyit nem, mint a szereplőink. Ahogy fentebb írtam, nehezen lépünk ki a zsoldostáborból és azt mondjuk elég jól bemutatja, de a nagyobb összefüggésekre hitem szerint a következő részig várni kell. Érdekel a mágia és az a kígyó, aminek köze van hozzá, érdekel még a gazdaság - mert azért itt csak felvillantott lehetőségeket kapunk - na meg a többi ország; és ez mind-mind olyan téma, amit a következő kötet ígér (annak a címe a Snaukaszív lesz valószínűleg).
A történet tehát ezzel a jellemzővel rendelkezik: egyszerűség. Ez abban is megnyilvánul a túlságosan a fénybe tolt szereplők mellett, hogy sokáig nagyítóval kell keresni a fő szálat, mert itt érvényesül igazán a filler rész jellemzője: javarészt nem tartunk semmi felé vagy legalábbis nem úgy, ahogy számítani lehet rá, mert ha nem Calinát, hanem egy másik szereplőt nézünk, akkor van értelme, de ööö... ebbe a vitába most nem mennék bele. A regény végén azért már nem igaz ez a ,,fillerrész" állítás, ott megvillan a potenciál és bár egy-két szereplő sorsa rendben van, azért akadnak karakterek, akiknek még nem és kezd látszódni valamiféle sztoriív, így egész pozitívan állok a folytatás lehetősége előtt. Még akkor is, ha az utolsó ötven oldalig azt hittem, hogy ez a regény nem sorozatrész...
A karakterek fontos részei ennek a résznek, sőt meg merem kockáztatni, hogy az alábbi matematikai formula érvényesült a szerzőnél az alkotás folyamata során: belső gondolatok > párbeszédek, így panaszom sem lehet senkire, az ilyesmit szeretem. Caliannara kezdetben egy sokkos állapotban lévő, kiégett, üres lány - egyébként teljesen jogosan - akinek gondolatai nem árulnak el sokat róla és szerintem ez így elég beszédes abban a leírt formában, ahogy a könyvben szerepel. Később megmutatja, hogy ő nem egy picsogó királykisasszony és azt is, hogy mennyire tud adaptálódni különféle helyzetekben - ezt igazán szerettem benne és bár van rossz tulajdonsága, például az érzéketlensége időnként, de bőven kárpótol a regénybeli viselkedése, hiszen egy erős nőről van szó, aki igazi túlélő és bőven átéreztem a szenvedéseit, még ha sokáig nem is tudtam hova tenni a szereplőt. Nála akad egy-két érdekes téma és időnként kissé rózsaszín (de ez nem sokszor, megnyugtatok mindenkit) jelenet, de összességében jól sikerült a lány személyisége, már amennyit az író megmutat és látunk belőle.
 |
| Így képzeltem el Shastort. Írtam már hogy nem figyelek a szereplők leírásaira a könyvekben? hányan olvassák el? * töpreng * Forrás: Witcher |
Mellette kedveltem még a morcos Karvalyfőnököt, Shastort, akinek szála mélyebb, mint elsőre tűnik. Többek között ő is kap leírást és ez nagyon kellett ide, hiszen jobban megismerhetjük a vívódásait és a gondolatait, mint Calináét, sőt meg merem kockáztatni, hogy erősebb pillére a regénynek a férfi, mint a hölgy, de hát ez úgyis egyéni vélemény, sokan máshogy fogják látni. Szereplőnk pluszban többféle problémával küzd és amellett, hogy nagyszerű vezető, erőskezű ember, nagyon is szívén viseli a rá osztottak sorsát, az pedig, hogy bátor, egyáltalán nem hátrány.
Harmadik, szerintem erősebb szereplője, a résznek az ellenszenves felcser, Reynir, aki érdekes színfolt és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen szerepet tölt majd be a második részben.
A karakterekhez képest a világ, meg a sztori egyszerűnek tűnik, nem igazán kap komplex fókuszt, legalábbis annyit nem, mint a szereplőink. Ahogy fentebb írtam, nehezen lépünk ki a zsoldostáborból és azt mondjuk elég jól bemutatja, de a nagyobb összefüggésekre hitem szerint a következő részig várni kell. Érdekel a mágia és az a kígyó, aminek köze van hozzá, érdekel még a gazdaság - mert azért itt csak felvillantott lehetőségeket kapunk - na meg a többi ország; és ez mind-mind olyan téma, amit a következő kötet ígér (annak a címe a Snaukaszív lesz valószínűleg).
A történet tehát ezzel a jellemzővel rendelkezik: egyszerűség. Ez abban is megnyilvánul a túlságosan a fénybe tolt szereplők mellett, hogy sokáig nagyítóval kell keresni a fő szálat, mert itt érvényesül igazán a filler rész jellemzője: javarészt nem tartunk semmi felé vagy legalábbis nem úgy, ahogy számítani lehet rá, mert ha nem Calinát, hanem egy másik szereplőt nézünk, akkor van értelme, de ööö... ebbe a vitába most nem mennék bele. A regény végén azért már nem igaz ez a ,,fillerrész" állítás, ott megvillan a potenciál és bár egy-két szereplő sorsa rendben van, azért akadnak karakterek, akiknek még nem és kezd látszódni valamiféle sztoriív, így egész pozitívan állok a folytatás lehetősége előtt. Még akkor is, ha az utolsó ötven oldalig azt hittem, hogy ez a regény nem sorozatrész...
 |
| Hangulatkép - Calina is lehet vajon? Forrás |
„Ilyenkor nem is szabad. Aki leáll gondolkodni, meghal. Vagy ösztönből cselekszel, vagy kár is próbálkozni."
Tehát ez egy jó light fantasy, ami időnként eldurvul. A története és a világa egyszerű, alig történik valami, de mégis jó olvasni a karakterek miatt, akik viszont nagyon erős pillérei ennek a könyvnek. A folytatása várós, szerintem érdemes lesz olvasni azt is!
Ezért ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a fantasy vagy aki még ismerkedne a műfajjal.
Ítéletem:
Tetszett
Erősségek:
- a karakterek
Gyengeségek:
- néha az elhallgatások, de ez nem igazán jellemző, plusz valahol indokolt
- az eleje, mert kell egy kis idő, míg a szerző belelendül a világ bemutatásába
- az eleje, mert kell egy kis idő, míg a szerző belelendül a világ bemutatásába
Kedvenc szereplő:
Shastor
Évszak:
- tavaszi
Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(-16% a webshopból.)
A mű a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2015-ben.
Az értékelés írása közben ezt hallgattam:
Beleolvasó:
A szerző további, magyarul megjelent kötetei:
A Kiadó pályázatot írt ki a borító megalkotásához, itt találhatók a nevezések, én pedig kiválogattam a kedvenceim közülük:
Köszönöm, hogy elolvastad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése