1 / 6
2 / 6
5 / 6
6 / 6

Posted by : Liliane Evans vasárnap, szeptember 16, 2018


Sorozat: Ambrózy báró esetei 2.




    



Szerző: Böszörményi Gyula
Sorozatcím (kiadói): Vörös Pöttyös
Sorozatcím: Ambrózy báró esetei
Cím: A Rudnay-gyilkosságok
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: krimi, történelmi fikció
Fordító: -
Oldalszám: 558 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 3.499 Ft

Fülszöveg:
1900 ​ősze. 
Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. 

Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog. 

A Leányrablás Budapesten című, nagy sikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét! 

„Ez tényleg remek könyv, igazi minőségi szórakoztatás. Érdekes, izgalmas, hangulatos, olvasmányos. Remélem, lesz még sok része.” 
meseanyu az előző részről, moly.hu

„Az ifiúr, ha megbocsát, nem valami rossz gatya, hogy hetente össze kelljen varrni. Inkább tessen a szeme közé durrantani annak, aki beretvával hadonászva az ellenkezőjét meri gondolni. Legyen őkelme a likas, ne a báró úr.”




A regény az alábbi címkékhez tartozik:


Ki gondolta volna, hogy Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei sorozatának második része annyira megfog, hogy nemcsak kirángat az olvasási válságomból, de még az önértékelésem is helyrerázza.

Íme a Rudnay-gyilkosságok értékelése!
Kezembe véve a könyvet elcsodálkoztam a méretén, hiszen a Rudnay kötet egy féltégla, tökéletes eszköz arra, hogy a hölgyek e becses művel megvédhessék magukat bármely veszélyforrás ellen bevetve. Na jó, inkább tegyük félre a viccet! Hatalmas ez a regény és a fülszövege - mint utólag kiderült - félig kicsit félrevisz. (Manapság amúgyis sok bajom akad a rövid háttérszövegekkel.)

Na de nézzük végre a lényeget! Szépséges ez az óriás kötet, amelynek a borítóján sokak szerint Mili szerepel. A képsorozatot, amit a szériához választottak teljesen eltalálták és inkább ad a hangulathoz, mint elvesz belőle, bár az tény, hogy nem így képzeltem el a főhős kisasszonyt. Kinyitva pedig azon ámultam, hogy a kiadó a nem megszokott forma szerint tördeli a szöveget, hanem faltól falig, bár ezen a formán nem csodálkozom, hiszen az írónak tényleg volt miről mesélnie és ezt meg is tette, nagy szerencsénkre - így 500 oldali feletti végeredményt kaptunk.

Úgyhogy legyőzve a mostanság kialakult féltéglák iránti ódzkodásom, előkaptam és egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt tettem.
„A tűz eszement, fékezhetetlen, vad szerető.” 
Rudnay rendőr úr egy kis szívességre kéri meg a morc bárónkat, méghozzá arra, hogy a dossziéiban található furcsa és kissé morbid ügyekre egy-két pillantást vessen és próbálja kinyomozni az értelmüket. Mili közben ott maradt a villában és a személye nem tűri a másodhegedűs szerepét, ezért együtt kezdenek nyomozni a különös esetek után és közben úgy érzi, hogy a nővére nyomozásának ügye háttérbe szorul. Böszörményi Gyula Úr pedig nem akarta, hogy kidolgozatlan háttérvilág nélkül maradjunk, ezért egy új szereplőt is köszönthetünk a főszereplők soraiban, méghozzá Kardos Cecíliát, akinek szemén keresztül Tabán füstös világa bontakozik ki.
Huh, ez egy gyönyörű kör volt, mindig öröm ilyen könyveket olvasni! Viszont elég unalmas lenne ha csak ennyit írnék a bejegyzésbe, így engedjétek meg, hogy egy kicsit bővebben is megosszam a gondolataim:

Számomra ő Ambrózy báró még mindig.
Kezdetben tartottam tőle, hiszen a regény a lehető legrosszabbkor talált meg - és nemcsak ez, hanem az ezelőtt olvasott két KMK-s is, amelyikből csak az egyik szenvedte meg ezt az időszakot - ezért nagyon féltem, hogy Böszörményi Gyula nem fog tudni kirángatni ebből a szorongós, gyomorpanaszos, a tárgyfelvétellel kijönni sehogy sem akaró intervallumból. Emellé az társult, bevallom őszintén, hogy nem emlékszem az első részre, csak arra, hogy mennyire szerettem a főszereplő párosunkat, viszont a vége nem rémlett (és kb még ma sem), hogy most a nővér szál hogyan végződik, mert vagy túl sok értékelést olvastam és azokból valamelyik spoilerezte el nekem, vagy tényleg benne van ez így, ahogy gondolom.

Ezek miatt kicsit elment a kedvem, de nagy nehezen elkezdtem az első fejezetet, aztán másnap a következőt vettem elő és szépen lassan megnyugodtam: Böszörményi Gyula nem fog átverni, tartani fogja azt a színvonalat, amit ígért és be is tartott az első résznél.

Úgyhogy vígabban folytattam a nyolcadától és élveztem, ahogy a szerző krimije a korabeli Magyarország helyszíneire kalauzol először Cecília szemén keresztül, aki által a szegényebb körülmények között élők világába pillanthatunk be, na meg azt láthatjuk, milyen, ha egy romlatlan lélek olyan bajba kerül, amelyet a tapasztalat hiánya és a jóhiszeműség okoz. Az ő története végig izgalmas és a korra jellemző vonásokat adja pluszként - főleg a társadalmi problémákat - és garantálja az izgalmakat, még akkor is, ha erre nem lenne szüksége, mert már önmagában, a cselekményt tekintve erős ez a szál. Szerettem ezeket a részeket, a hátteret, na meg Fecska karaktere volt a legérdekesebb számomra, szívesen olvasnék még a cigány bűbájokról egy kicsit többet. Bár Budapest világa nekem nagyon nem tetszik, azt meg kell hagyni, hogy érdekes na meg elég hangulatos leírásokat kapunk a Női Kaszinóról, a Tabán világáról, Budapest Gellért-hegyéről; mind mind olyan múltszeletek, amelyeket nem ismertem, de jó hogy bekerültek az ismeretanyagomba és sokszor éreztem együtt az elmondott történetek névtelen szenvedőivel, vagy akár a kor hölgyeivel.

Hadnagy utca 16. szám
Miliék ügye a másik fontosabb szál, ami a regény legerősebb része és aki ugye az első részt miattuk szerette, az most is fogja, mert a szerző több közös jelenetet, csipkelődést és élcelődést hagy nekik, ami iszonyúan jó ötlet, hiszen ketten simán elviszik a kötetet a hátukon, bár erre igazán nincs szükség, mint mentő körülmény, hiszen nem rossz A Rudnay-gyilkosságok. Kifejezetten üdítő Mili arcátlan, gúnyos hangvétele és például az az óvatos női logika és játszma, ami nemcsak a báró felé irányul (bár ezt nemcsak a kisasszonytól kapjuk meg) - hiába, szeretem, ha a nők használják az adottságaikat.
Na jó fentebb nem tértem ki rá igazán, de egy-kettő nem tetsző dologgal találkoztam, ilyen például Mili túlzott bátorsága (a második esetnél, az első teljesen rendben van), vagy hogy mindent eltalál egyből és végig igaza van, illetve ez utóbbit inkább a mű elején éreztem, a végefelé már árnyalódik a téma. Emellett időnként túl sok a lábjegyzetek mennyisége és az szintén furcsa, hogy az egyik visszautal az előző részre.

A krimi kategória hozza az elvárt jellemzőket és ezt a szerző ténylegesen sikeresen megtartotta a thriller jegyek nélkül: sejtelmes, illetve véres valamennyire, de azért mégsem esik túlzásba. A legjobban az tetszik az egészben, hogy látszódik a belefektetett munka és a szerző megtörtént eseteket dolgoz fel - egyből adta is magát, hogy a Hátborzongató históriákat kapjam elő következő olvasmányként, de ez most mellékes. Bámulatos ez az alaposság, emellett pedig Böszörményi Gyula a gyilkosságokat jól mutatja be és bár a regény inkább filler résznek érződik, hiszen nem igazán tartunk bármi nagyobb felé, nem von le az értékéből semmit, jó olvasmányélményt nyújt így is a mű, amihez a Báró egy-két elhintett titka vagy Mili okossága és bátorsága (már amikor nem vakmerő), hozzátesz. 
„Ha itt a földön annyi rútság is van, hogy már-már bele kell őrülni, odafönn a mindenség milliárd apró fénye tán vigaszt rejt magában."
Nem olyan, amit megszoktam, mert lightosabb, könnyedebb, de mégis le tudott kötni. Bőven hozza a szórakoztató irodalom jellemzőt, a karakterei pedig okosak, érdekesek és Böszörményi Gyula szépen vezeti az olvasóját a kötet világában, ami egyszer sem unalmas, vagy túlírt. Mesteri munka, amely főleg az apró vonásaitól lesz jó olvasmányélmény, a románc pedig leheletfinom és még én is várom mi lesz ennek a vége.

Ezért ajánlom azon olvasóknak, akiket érdekel a krimi, méghozzá a korabeli fajta és pár napnyi kikapcsolódásra vágynak, mert ezt Ambrózyékkal simán meg lehet tenni.

Igen a Büszkeség és balítélet rajongóinak is.


Ítéletem:
Nagyon tetszett

Erősségek:

- a főszereplők

Gyengeségek:

- nem igazán van ilyen

Kedvenc szereplő:

Mili

Évszak:

- túl sok téli regényt írtam össze, így mindenkit meglephet, hogy tavaszinak választom ezt a művet

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(-16% a webshopból.)

A mű a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2015-ben.


A poszt írása közben - többek között - ezt a számot hallgattam.
Beleolvasó:



Képgaléria - katt rájuk a nagyobb felbontásért -
(hangulatképek):



A szerző további, magyarul megjelent kötetei:


Köszönöm, hogy elolvastad!



Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -