A művészet nyelve: Dan Wells: Ruins

Sorozat: Részlegesek 3.

Vicky-stílusú hangulatkép fejléc.

A bejegyzés képeinek forrása: Pinterest.

Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:

>> Katt a többiek posztjáért a linkre! <<
>> Posztok és egyéb nyalánkságok <<

Előzmények:
1. rész: Partials - Részlegesek
2. rész: Fragments - Töredékek

Szerző: Dan Wells
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Részlegesek
Cím: Ruins - Romok
Eredeti cím: Ruins
Eredeti megjelenés: 2014
Kategória: disztópia, sci-fi, posztapokaliptikus
Fordító: Bayer Antal
Oldalszám: 496 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 3.495 Ft

Fülszöveg:

A legjobb döntést a legnehezebb meghozni.

Ahogy a Részlegesek végső lejárati ideje vészesen közeledik, a túlélők sorsát eldöntő háború immár elkerülhetetlennek látszik. Mindkét fél elszánta magát a végső pusztításra, abban a biztos tudatban, hogy birtokában van a fegyver, amellyel megsemmisítheti a másikat.

Samm és Kira Walker a két háborúban álló fél között ragadt, egymástól ezer mérföldnyi távolságra. Samm a kontinens túlsó végén az amerikai közép-nyugat hatalmas mérgező pusztaságain túl, Kira pedig dr. Morgan markában, akinek eltökélt szándéka megmenteni a még megmaradt Részlegeseket, akár Kira élete árán is. Ekkor egy rejtélyes lény bukkan fel, sem ember, sem Részleges, és komoran figyelmezteti a harcoló feleket egy újabb apokalipszisre.

Kirának egyetlen esélye van, hogy megmentse mindkét fajt és velük együtt a világot. De lehet, hogy ez az életébe kerül…

A Részlegesek sorozat befejező része epikus izgalmakat ígér, amelyben a bolygó utolsó megmaradt értelmes lényei összecsapnak egymással, hogy meghatározzák a jövőt.

„Szeretjük azokat, akik kiállnak magukért, és felveszik a harcot, különösen akkor, ha egyet is értünk velük, de ami igazán számít, az a következő lépés. Az, ami a harc után következik..”

A regény az alábbi címkékhez tartozik:

// Fumax kiadó // Martha Wells // 2014-es megjelenés // sci-fi

// téli // Borítómánia // borító // Részlegesek // 4 pont // géntechnológia // posztapokaliptikus // YA // Prológus //

Ünnepélyesen vettem le a polcról a Romok c. könyvet, mert tudtam, hogy most elolvasom! Eddig kétszer kezdtem bele, de először nem találtunk egymásra, majd másodjára sem volt alkalmas az időpont, de hát három a magyar igazság, úgyhogy harmadjára már simán elértem az utolsó oldalt.

Régi szép emlékek kötnek a trilógia korábbi részeihez és nem akartam, hogy vége legyen, de egyszer ennek a pillanatnak is el kellett jönnie... főleg, hogy a regény tökéletesen illeszkedik a Pusztuló világok és romantika hetünkbe... bizonyos vonásaival a hét mindkét részébe.

Következzen a Romok értékelése!

„Muszáj, hogy legyen választásunk. Elbuktunk, és most újra talpra kell állnunk.”

A Részlegesek megszállták Long Islandet és követelik Kirát: ha nem adják ki a lányt, minden egyes nap megölnek egy embert, közben úgy tűnik, hogy az ,,elnyomottak" találtak egy biológiai fegyvert a katonák ellen, az pedig szinte alig megemlítendő tény, hogy titokban egy nukleáris töltet halad a Részlegesek bázisa felé... a háborús helyzet fokozódik.

A fenti rövid tartalmi ismertető direkt ilyen szűkszavú, először is:
❥ annyifele szakad a cselekmény, hogy vagy nagyon hosszan írom le az egyes karakterek útját, vagy
❥ ilyen röviden a spoilermentesség jegyében és
❥ semmi értelme hosszabban írni erről, mert úgysem azért vagytok itt, hogy újrameséljem a regényt, nem is igazán az én asztalom az,
❥ ebből a kis miért listából, máris az első jellemzőhöz jutottunk:

A szerző sok szereplő szemszögét mutatja meg és ezzel nehéz zsonglőrködni, de neki sikerült, respect. A lényeg, hogy minden fontos illetve kevésbé lényeges személy kap saját gondolatokat, egy kis szeletet a sztoriból és ezáltal széles körben láthatjuk, hogy mi történik a világban, erre nagy szükség is van, mert a harmadik rész másabb, mint az első kettő és sokkal inkább nyitottnak kell lenni az újdonságokra, amiből itt azért akad bőven.

A történet komorabb és ezt már az első jelenet is beállítja, hogy utána, a kötet nagy részében folytatódjon a körülbelüli forgatókönyv: történik valami rossz, ami még rosszabb lesz, valahogy túllépnek rajta sokszor veszteségekkel, hogy egy még nehezebb helyzetben találják magukat és hogy a gyógymód és az idealista céljuk minél távolabb legyen tőlük. Emiatt a könyv diktál egy feszült és izgalmas tempót, de mivel a mű hosszú (a sorok jóformán faltól falig vannak, annyi benne az elmélkedő, teóriás rész) nekem azért beletelt pár napba, hogy átrágja magam rajta, viszont alig tudtam elszakadni a szereplőktől, a hangulata nyomot hagyott az én közérzetemen is, ezt tanúsíthatom, majd egy tökéletes zárásaként a műnek én betegedtem meg - nyugi, tudomásom szerint ez nem az RM --> ezért is elnézést, ha csapongok, az főleg emiatt van.

Sokkal jobban tetszett ez a kötet, mint az előzőek, pedig az sem semmi, mert azokért is rajongtam, na jó, egy dolog nem igazán jött be, de erről később! Szóval sokkal sokkal többet tudtunk meg a Részlegesekről, a fajtájukról és nagyon szerettem olvasni azokat a részeket, ahol Kira kutatásokat végez azon a bizonyos helyen és mindent örömmel fogadtam, ami azt mutatja meg, hogy milyen a világ, hogy milyenek a génmódosítások hatásai, azt amikor végre választ kapunk pár kérdésre és hogy milyen új típusok jelennek meg, mind mind nagyon bejött.

„Nem elég megmenteni minket. Érdemesnek is kell bizonyulnunk a megmentésre.”

Szintén örültem a karaktereknek, hiszen a legtöbbjüknek teljesen új szerepben kell helytállniuk, ez pedig ugye érdekes, mármint az, hogy ezt hogyan teszik. Samm egyébként szerethető, általa rajzolódik ki a regényben az önfeláldozás és a nemesség vonala, míg a vezetők által a stratégia és a hideg gondolkodás kerül előtérbe. Kira erősen hozza az eddigieket, a lázadást, a csakazértis mentalitást, a sajátos logikáját, a morális kérdéseket, az önmarcangolását, a megmentem a világot idealista hozzáállását és az ehhez kapcsolódó kis fricskát, ez nagyon tetszett és biztosítja a lány utolsó kötetbeli fejlődését is, rajta éreztem azt, hogy nem ugyanaz az ember, akit látni lehet a mű elején és hogy hosszú utat jár be az egész trilógia során.
Mellette több szereplő szintén morális dilemmába kerül és tényleg itt az ideje annak a kérdésnek, amire a szereplők válaszolnak a maguk stílusában, mégpedig arra, hogy a tetteikkel érdemes-e megmenteni a pusztulástól a fajokat? Ezt a vonalat is nagyon szerettem, mindenkiről jó volt olvasni ilyen vagy olyan okok miatt.

(Katt rájuk, hogy nagyobbak legyenek!)

Bár a kötet jó stílusú, gyorsan olvasható, sok a magyarázat és a teória - mindet imádtam, imádtam és imádtam! - van egy olyan eleme az eleje, közepe vagy a vége felé (ezt nem lövöm le hogy hol), amit teljesen feleslegesnek tartok, mintha a szerző azt akarta volna, hogyha a világ nagy bajban van, ezen a fronton is legyen már egy kis izgalom, ne legyen olyan kiszámítható a dolog: ez pedig a szerelmi szál, ami leheletnyit háromszöggé rajzolódik. A tökéletes élmény pedig számomra... hát... RIP és bár a szerző megmagyarázza ennek miértjét egy beszélgetésben, de nem tudtam elfogadni, mert ez számomra már a második részben eldőlt és amúgy sem szeretem a YA könyvekben a romantikát, hiszen enélkül a huzavona nélkül is van sztori, úgyhogy számomra ez a szál kuka. Ezt nagyon sajnálom.

Tehát ez egy szörnyen izgalmas regény, aminél érződik a végjáték jelleg, tehát feszült tempót diktál, amit a komorság von keretbe. A karakterek szerethetők, kell ennél több? Egyedül a szerelmi szál meh, egyébként számomra tökéletes olvasmányélményt nyújtott. A csavarok kiszámíthatók bizonyos szinten, bár volt egy ami meglepett, nem gondoltam volna, hogy a szerző azt bejátssza és olyan módon, ahogy tette.