Fülszöveg:

Fülszöveg:

Fülszöveg:

A fenti rövid tartalmi ismertető direkt ilyen szűkszavú, először is:
❥ annyifele szakad a cselekmény, hogy vagy nagyon hosszan írom le az egyes karakterek útját, vagy
❥ ilyen röviden a spoilermentesség jegyében és
❥ semmi értelme hosszabban írni erről, mert úgysem azért vagytok itt, hogy újrameséljem a regényt, nem is igazán az én asztalom az,
❥ ebből a kis miért listából, máris az első jellemzőhöz jutottunk:

A szerző sok szereplő szemszögét mutatja meg és ezzel nehéz zsonglőrködni, de neki sikerült, respect. A lényeg, hogy minden fontos illetve kevésbé lényeges személy kap saját gondolatokat, egy kis szeletet a sztoriból és ezáltal széles körben láthatjuk, hogy mi történik a világban, erre nagy szükség is van, mert a harmadik rész másabb, mint az első kettő és sokkal inkább nyitottnak kell lenni az újdonságokra, amiből itt azért akad bőven.

A történet komorabb és ezt már az első jelenet is beállítja, hogy utána, a kötet nagy részében folytatódjon a körülbelüli forgatókönyv: történik valami rossz, ami még rosszabb lesz, valahogy túllépnek rajta sokszor veszteségekkel, hogy egy még nehezebb helyzetben találják magukat és hogy a gyógymód és az idealista céljuk minél távolabb legyen tőlük. Emiatt a könyv diktál egy feszült és izgalmas tempót, de mivel a mű hosszú (a sorok jóformán faltól falig vannak, annyi benne az elmélkedő, teóriás rész) nekem azért beletelt pár napba, hogy átrágja magam rajta, viszont alig tudtam elszakadni a szereplőktől, a hangulata nyomot hagyott az én közérzetemen is, ezt tanúsíthatom, majd egy tökéletes zárásaként a műnek én betegedtem meg - nyugi, tudomásom szerint ez nem az RM --> ezért is elnézést, ha csapongok, az főleg emiatt van.


Sokkal jobban tetszett ez a kötet, mint az előzőek, pedig az sem semmi, mert azokért is rajongtam, na jó, egy dolog nem igazán jött be, de erről később! Szóval sokkal sokkal többet tudtunk meg a Részlegesekről, a fajtájukról és nagyon szerettem olvasni azokat a részeket, ahol Kira kutatásokat végez azon a bizonyos helyen és mindent örömmel fogadtam, ami azt mutatja meg, hogy milyen a világ, hogy milyenek a génmódosítások hatásai, azt amikor végre választ kapunk pár kérdésre és hogy milyen új típusok jelennek meg, mind mind nagyon bejött.

„Nem elég megmenteni minket. Érdemesnek is kell bizonyulnunk a megmentésre.”

Szintén örültem a karaktereknek, hiszen a legtöbbjüknek teljesen új szerepben kell helytállniuk, ez pedig ugye érdekes, mármint az, hogy ezt hogyan teszik. Samm egyébként szerethető, általa rajzolódik ki a regényben az önfeláldozás és a nemesség vonala, míg a vezetők által a stratégia és a hideg gondolkodás kerül előtérbe. Kira erősen hozza az eddigieket, a lázadást, a csakazértis mentalitást, a sajátos logikáját, a morális kérdéseket, az önmarcangolását, a megmentem a világot idealista hozzáállását és az ehhez kapcsolódó kis fricskát, ez nagyon tetszett és biztosítja a lány utolsó kötetbeli fejlődését is, rajta éreztem azt, hogy nem ugyanaz az ember, akit látni lehet a mű elején és hogy hosszú utat jár be az egész trilógia során.
Mellette több szereplő szintén morális dilemmába kerül és tényleg itt az ideje annak a kérdésnek, amire a szereplők válaszolnak a maguk stílusában, mégpedig arra, hogy a tetteikkel érdemes-e megmenteni a pusztulástól a fajokat? Ezt a vonalat is nagyon szerettem, mindenkiről jó volt olvasni ilyen vagy olyan okok miatt.


Bár a kötet jó stílusú, gyorsan olvasható, sok a magyarázat és a teória - mindet imádtam, imádtam és imádtam! - van egy olyan eleme az eleje, közepe vagy a vége felé (ezt nem lövöm le hogy hol), amit teljesen feleslegesnek tartok, mintha a szerző azt akarta volna, hogyha a világ nagy bajban van, ezen a fronton is legyen már egy kis izgalom, ne legyen olyan kiszámítható a dolog: ez pedig a szerelmi szál, ami leheletnyit háromszöggé rajzolódik. A tökéletes élmény pedig számomra... hát... RIP és bár a szerző megmagyarázza ennek miértjét egy beszélgetésben, de nem tudtam elfogadni, mert ez számomra már a második részben eldőlt és amúgy sem szeretem a YA könyvekben a romantikát, hiszen enélkül a huzavona nélkül is van sztori, úgyhogy számomra ez a szál kuka. Ezt nagyon sajnálom.

Nagyon tetszett

5 / 4 pont

Erősségek:

❥ minden, ami Részleges
❥ minden, ami Kira és a kutatása

Gyengeségek:

❥ szerelmi szál

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ disztópia
❥ sci-fi
❥ géntechnológia

Kedvenc szereplő:

❥ Samm

Évszak:

❥ téli, erősen az

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(-20% a webshopból.)

(Német)

Általában a hazain megjelenő kép tűnik fel a különféle kiadásokon.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

A történet egyik főgonosza.

Éreztem én, hogy bajban leszek, amikor befejeztem a regényt, hiszen nemcsak, hogy rövid műről van szó, hanem az az önmagában sem sablonos tény is közrejátszott, hogy a droidunk egyáltalán nem akar gyilkolni. Az első mondat után leesett az állam, elgurult és nem akartam megtalálni - ezzel tudom összefoglalni az akkori állapotom, na meg a könyv stílusát szintén visszaadom egy kicsit, amivel a legnagyobb bajom volt, na de haladjunk sorjában! 

Szeretem azokat a sci-fiket, ahol új bolygót vagy területet fedeznek fel a szereplők vagy az exodus után egyszerűen csak új hazát keresnek és az első pár oldal alapján, amikor az embereink kutatnak egyből a régi Diaszpóra, vagy a Távoli kolóniák egy novellája (mindkettő Ad Astra) jutott eszembe és rájöttem, hogy nagyon is szeretem a terepkutatásokat. Olyan jó jellemzőket lehet kitalálni egy még ismeretlen területről, ahol az atmoszférától kezdve a föld összetételéig bármit ki lehet fundálni ha valaki elég kreatív, hogy talán egy egész könyvön keresztül elviselném a bemutatásokat és bár a Kritikus rendszerhiba nem csak ezzel foglalkozik, ezeket a részeket örömmel olvastam. Továbbá színesíti még a világot a cégek köre, akik az olcsó megoldásokért feláldozzák a biztonságot és a BiztEgységes rendszere szintén érdekes - ennek az egyetlen hátránya, hogy bevezető kötet lévén csak kevés infó szerepel róluk.

Emellett a kisregény forma sem kedvez a kidolgozásnak, bár ezt még el tudtam fogadni teljesen figyelve a kedvcsináló voltára, hiszen azért, hogy jó kedv, vigalom és egyéb ilyen pozitív családbarát kontentet alakítson ki a mű az olvasóiban, a cselekmény nincs túlbonyolítva, inkább csak megadja a lökést, vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy oda rakja a szereplőit, ahol kell lenniük, hogy a következő részekben nyugodtan barangolhassunk Öldöklővel, na meg a csapattal, már azokkal a szereplőkkel, akik túlélték ezt a kalandot. Egyébként egyetlen egy nagyobb rejtély köré szerveződik a könyv, ami izgalmas, bár az, hogy kinek hogy fog tetszeni... hát... emiatt úgy érzem, hogy olyan mintha egy bevezetőt látnánk valamelyik szériából, amire rá van aggatva a ,,Coming soon / Hamarosan jelentkezünk" tábla, ami egyáltalán nem rossz, élvezet olvasni ezt a kis kikapcsoló részt, egészen korrekt kezdés ilyen szempontból.

Hangulatkép

Ellenben a szereplők nem igazán kerültek kidolgozásra, mert ők egyszerű jellemzőkkel rendelkező karakterek, akik közül a leginkább szerethető Mensza, a csapatvezető, azért, mert a hölgy igazi vezérként viselkedik és egy kicsit úgy gondoltam rá, mint Shepard parancsnokra a Mass Effect szériából, neki volt hasonló karizmája és úgy is képzeltem el őt, ahogyan a játékban lehet látni a hölgyet - igen, én női főhőst választok mindig, ha játszom.
A többi szereplő szintén nem rendelkezik túl sok vonással, csak annyival, amennyi egy ilyen kis terjedelmű regénybe belefér, mondjuk itt már annak is örültem, hogy meg tudtam őket különböztetni. A leginkább Öldöklő narrálása tetszett de nem a stílusa!, hiszen a hozzáférése miatt sokféle tartalomhoz juthat hozzá - ahogy mi is, ilyen például a karakterek között zajló beszélgetések és annak a témái, vagy a meglátásai.

És itt el is jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol arról kell írnom mi nem tetszett a műben... a gyilokdroid stílusa nagyon idegen, fogalmazzunk úgy, hogy szerintem nem illik ez a bizalmaskodó hangvétel egy olyan lényhez, akinek a múltja elég színes a maga módján. A kezdés után, ahol leesett az állam egy kissé a szokatlansága miatt, tehát azon, hogy egy gyilokdroid arról beszél, hogy feszélyezve érzi magát az emberek között (ettől a ténytől enyhén furán éreztem magam...), felvesz egy furcsa hangvételt, ami próbál vicces lenni, de engem nagyon irritált és lehet, hogy ez valahol irónia - pont manapság jöttem rá, hogy mindent komolyan veszek, így sajna ha ez a helyzet, nem tudok rajta még mosolyogni sem. Viszont a robot és az antiszoc hozzáállása tetszett, ez teszi izgalmassá és a szégyenlőssége és a viszolygása szörnyen fura, de szintén érdekes erről olvasni.

A regény halványan megvillant egy konfliktust és többféle témát kezel, kezdve az olcsó biztonságtechnikai eszközöktől, ahol a lényeg a profit és az élet nem ér annyit - pedig a cég ironikusan BiztEgységekkel üzletel - a droidok jogi kérdéséig, a végjáték pedig meglepő, de egész sok utat hagy a következő részeknek, úgyhogy jöhet a többi!

Tetszett

5 / 4 pont

Erősségek:

❥ a világa

Gyengeségek:

❥ stílus

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ MI
❥ sci-fi
❥ első rész

Kedvenc szereplő:

❥ Mensza

Évszak:

❥ nyári

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(-20% a webshopból.)

Molyos link