Értékelés | Ed McDonald: Kárhozat

Szerző: Ed McDonald
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): -

Sorozatcím: A holló jele

Cím: Kárhozat
Eredeti cím: Crowfall
Eredeti megjelenés: 2019
Kategória: grimdark, fantasy
Fordító: Benkő Ferenc
Oldalszám: 398 oldal
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2019
Ár: 3.980 Ft

Fülszöveg:

A holló jele-sorozat befejező kötetében mindennél nagyobb veszély leselkedik az ismert világra, az istenek a végső összecsapásra készülnek. 

A köztársaságot védő Névtelenek hatalma megtört: a Peremet, a köztársaság és a halhatatlan Mély Királyai közötti utolsó védvonalat végzetes katasztrófa sújtotta. Könyörtelen vörös esőzések árasztják el a vidéket, a homályban új szörnyetegek híznak a félelmen. Az Éjszárny parancsnokait egyesével vadásszák le, és még a halhatatlanoknak is meg kell tanulniuk a halál jelentését. A Mély Királyainak egyre nő az ereje, és készen állnak az utolsó nagy ütközetre. 

Ryhalt Galharrow, az Éjszárnyak vezetője azonban távol van mindettől. A Kárhozat sosem látott mélységeibe merészkedett. A végtelen és fertőzött sivatag lénye a testébe költözött, megváltoztatta, és most a múltjának szellemei mindenhová elkísérik. Még a sötétség szívébe vezető, mindent eldöntő küldetésre is, aminek a tétje a világ fennmaradása.

Előzmények (linkek):

>> A trilógia első része <<

>> A trilógia második része <<

>> Moskát Anita cikke A fantasy lelkiismeretéről <<

>> A fejléc alapképének forrása <<

---

A bejegyzés képeit itt találod.

Szép fejlécképekért nézz szét Vickynél.

Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:

Ez az értékelés a Prológus Winter Wonderland projekt keretén belül látott napvilágot, ahol mindenféle téli, ünnepi vagy éppen ajándékba adható könyvekkel foglalkozunk. Számomra a Kárhozat, mint a sorozat legjobb darabja, ilyen.

>> Katt a többiek posztjáért a linkre! <<

>> Posztok és egyéb nyalánkságok <<

    

A holló jele sorozatinfója:
1. Éjszárny
2. Hollóvér
3. Kárhozat

---

LÉGY TE AZ ÜLLŐ!

Ünnepélyes pillanatokat élek meg most, mert elég sok tekintetben döntöttem a saját rekordom ezzel a kötettel kapcsolatban és ahogy A Bullet Journal módszer műben olvasható, az ilyen apróságokat meg kell ünnepelni. Ezt meg is teszem, megemlékezem arról, hogy nagyjából alig sikerült eddig bármilyen könyvsorozatot kvázi egymás után, pár hónapon belül elolvasni. Sőt, elég nehezen tudom befejezni az elkezdett szériákat... na de mindegy a lényeg az, hogy A holló jele trilógia hangulatos leírásaival, a grimdark sötét jegyeivel és főszereplőjének a pajzsként viselt kegyetlenségével kíváncsivá tett és végig fogta a kezem és nem engedte el egészen az utolsó kötet utolsó oldaláig. Úgy is írhatnám, hogy az érdeklődésem fegyverként használta odáig. És bár volt nagyon jó, de egyúttal mélypontom is főleg a középső könyvvel, egy szerintem jó szériát zárhatunk a trilógia legjobb részével, a Kárhozattal.

Kicsivel később járunk a második rész eseményei óta. Ryhalt a Kárhozatban él és fejvadászosat játszik minden arra tévedő helótával szemben, utóbbiak nagy kárára. Ám Nall egyik kivetülése / formája miatt úgy dönt, hogy visszamegy az emberek közé és megpróbálja megvívni a maga csatáját Tanzáért egy olyan színtéren, ahol úgy tűnik, hogy szinte mindenki az útjában áll és ami elromolhat, az el is romlik, közben pedig valaki úgy véli, hogy Szarkaláb parancsnokainak nincs helyük sem a finálé színterében, sem a földön. Ryhalt pedig népszerűbb, mint valaha...

Davandein le akart tartóztatni. A sötét hajú férfi, North le akart teríteni, a Mély Királyai pedig ugyanerre vágytak. Majdhogynem hízelgőnek találtam. Rettentő népszerű voltam.

Ennél jobb képet azóta sem találtam arra, hogy miről szól ez a könyv.

Azt hinné az ember lánya, hogy érzelmet nem fog vagy nem tud kiváltani belőle egy sötét fantasy, pedig dehogynem! A Kárhozat olyan pillanatokkal örvendeztetett meg, aminek meglétét ki nem néztem volna belőle, hiszen akad itt szomorú és egyenesen lélekemelő jelenet, de hogy írjak is egyet: Nenn és a sereg, amit egyszerűen imádtam olvasni. Emellett pedig ez a regény arról szól, amiről az előző kettőben nyavalyogtam, hogy azt szeretném, hogy szóljon, vagyis a Kárhozatról és a Névtelenekről, erre kapunk belőlük! Nagyon adom!

Na de elég a lelkesedésből, inkább nézzük meg rendesen, hogy miért a legjobb része a szériának a Kárhozat!

Már az első kötet óta valami furcsát éreztem, ha az egész sorozatra gondoltam és nem jöttem rá, hogy mi nem áll össze a fejemben ezzel kapcsolatban. Nem vagyok válogatós, tehát a sötét vonallal szembeni ellenérzést kizárhatjuk, mert ugye nincs ilyen, azt meg egyre jobban kedvelem manapság, ha egy karakter nem egy angyal és igenis tesz a dolgaiért eleget. Ryhalt szívtelennek tűnik elsőre és ezzel együtt egy egész érdekes karakter, úgyhogy itt sem volt gond. Aztán rájöttem! A férfi motivációi nem szokványosak, mert ugye, mi az, ami ilyenkor mozgatja a főhősöket? A bosszú. Erre itt van egy személy, akit nem, hanem egy teljesen más érzelem, méghozzá a szerelem az, ami végig az útján tartja őt.

Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy Ryhalt útja miről szól, mert sokáig, tényleg hosszú ideig nem állt nekem össze az sem, hogy most akkor mi az ő nagy tanulsága? Mit lehet ebből tanulni? Hát persze, hogy nem sikerült összeraknom a mozaikokat, mert ahhoz kellett a harmadik rész egésze, de végül rájöttem erre is: ez egy regény a változásról, a múlt dicsőségének elmúlásáról, egy olyan világról, ahol a férfi a saját bűntudatának rabja és ez egy olyan út, amikor a saját gyászát kezelnie kell, így vagy úgy, ám ez nemcsak a szeretett nő elvesztésében nyilvánul meg, mert a férfinak a lelkén sok teher ül még azon kívül és ami előbb vagy utóbb utoléri őt. Azt nem írhatom le, hogy sikerrel jár-e vagy hogy mi lesz vele és Ezabeth hölggyel, ám szerintem a végjáték egy jó üzenetet hoz magával, úgyhogy nagyon megfelelőnek tartom a lezárást.

Azok után, hogy hány kardot csörgettél, hány csontot törtél, a sok nyíl, ágyútűz, kórság és üszkösödés, fonók és gépezetek és Mély Királyai után olyannak ismerted meg a halált, mint ami az arra érdemeseket viszi el először?

Így képzeltem el a helóták egy részét. 

Ryhalt adaptálódik a Kárhozathoz, ami által sokkal többet tudhatunk meg róla és bár az elején féltem, hogy unalmas lesz a Kárhozat, mert nagyon azt az ígéretet hordozta, hogy bizony, lehet olyan a mű, egyáltalán nem váltotta be azt a balsejtelmet. Kellett az eleje is, na! Nemcsak ott derülnek ki dolgok a híres elátkozott területről, hanem a vége felé is, ahol egészen meglepő információkat lehet látni róla és annak lakóiról. Ám a Névtelenek sem maradnak ki az ismertetésből, mert sokkal inkább megvilágításba kerülnek, mint az első két műben és ez nagyon hiányzott már! A szerző befedett pár lyukat magyarázatokkal ezzel kapcsolatban és ennek szörnyen örültem! Ez az a rész, ahol az istenek már a földön háborúznak és ennek leginkább az alattvalóik isszák meg a levét és annak az életét sem kerüli el a harc, aki békére vágyik. Pár mítosz előkerül, de alapból jó olvasni már csak azt, ahogyan a karakterek beszélgetnek egymással.

A szépséges könyvet, amin egy holló harmadikféle pózban és elég ingerülten látható - mondjuk ennek megvan a maga oka a történetben - nemcsak a tapintása, hanem a cselekménye miatt szintén érdemes kézbe venni. Ed McDonald mestere annak, hogy minél rosszabb helyzetbe hozza a karaktereit, gondolom folyamatosan kihívást állított magának, amikor a műveket írta és akkor örült, amikor meg tudta dönteni a saját rekordját. Csak vicc! De az biztos, hogy megtalálta a módját annak, hogy Ryhalt még nehezebb helyzetben legyen, írok egy példát: itt már nem Mély Királyai vannak, hanem Mély Császára. Én meg a könyv elején azt gondoltam, hogy viszlát Ryhalt, jó volt téged ismerni! Egyébként ez a kötet szintén elég depresszívre sikerült, sokszor úgy éreztem, hogy a Kárhozat esszenciája, ami beleivódott Ryhaltba fertőző és megmérgez mindent, amihez hozzáér és aminek a közelébe kerül, az olvasók hangulatával együtt, a férfi barátságaival, kapcsolataival egyetemben.

A kár visszafordíthatatlanná vált.

Egy karakter és egy jelenet lehetne a könyvből.

Ryhalt mellett több már ismert szereplő szintén feltűnik a színen, közülük Tnotának örültem a legjobban, bár nem igazán javított a hangulaton a poénjaival, mert alig akadt szegénynek. Rajta kívül újként megjelenik pár Éjszárny parancsnok, vagy legalábbis színre lépnek... valameddig... és itt van nekünk a drága peremmarsall is, aki már megint kezdi a buta játszmáit egészen addig, amíg rá nem jön, hogy ha nem lesz a feneke alatt a város, mert a helóták kibombázzák alóla egy szuperszörnnyel együtt, akkor a politikai játszmája sem ér sokat. Amaira sokkal kedvelhetőbb és erősebb, egyúttal pimaszabb, mint eddig és egy-két érdekes felbukkanásnak is szemtanúi lehetünk.

Bármi is lesz, azt hiszem, a Perem végnapjait éljük.

A rengeteg kérdést, amit felhozott korábban, McDonald megválaszolja ebben a kötetben és bár elég szürreális élményt ad az összhatás, egyáltalán nem unalmasat vagy rosszat. Rengeteg jó felvetett témával operál akár azzal kapcsolatban, hogy ki a jófiú és ki a rossz, egyáltalán van itt jó válasz bármelyik oldal kapcsán, mennyire lenne másabb egyik vagy másik uralma? Vagy akár azzal, hogy az érdemesek vagyunk-e a megmentésre, ha mindent feláldozunk?

Ha az ember apránként lecseréli a porcikáit, mikor szűnik meg önmaga lenni, és válik azzá, amit létrehozott? Ha önmagát teremti, azzal a saját istenévé lesz?

Úgyhogy én azt írom, hogy összességében ez egy nagyon jó lezárása a trilógiának, ami a szenvedésről szól és arról, hogy az út a legvége kell ahhoz, hogy Ryhalt megértsen bizonyos dolgot akár a Kárhozattal, akár a Fénylánnyal kapcsolatban. Ez a gyász és a feldolgozás egy bizonyos fajta regénye, ahol a döntések súlya erősen érezteti hatását. Ezek mellett sok érzelmes pillanat is jut a kötetbe.

Ajánlom az egész trilógiát olvasásra és bár elég kemény világa van, minden másodperc megéri, amit ott lehet tölteni.

A Kegyelem Istenéhez fohászkodtam, hogy adja meg a kellő időt. Rám se bagózott. Szokás szerint.

Ítéletem:

Nagyon tetszett

5 / 5 pont

Erősségek:

❥ az érzelmes pillanatai
❥ a Kárhozat és a Névtelenek bővebb bemutatása

Gyengeségek:

❥ -

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket / jellemző rá:
❥ mágia
❥ Kárhozat

Kedvenc szereplő:
-

Ajánlott évszak az olvasásra:

❥ téli, a hangulata miatt

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(Az Agave Könyvek oldaláról, -25%-kal, 2.985 Ft)

A mű az Agave Könyvek jóvoltából látott napvilágot 2019-ben.

Köszönöm, hogy elolvastad!