Nehéz helyzetben voltam a poszt alkotása közben, hiszen egy olyan könyvet vizsgálgattam, amit sokan ismernek, rengeteg cikk és elemzés jelent meg róla, vagyis már mindent elmondtak, amit lehet, na meg jelen sorok írója is imádja. Igen, ez a Büszkeség és balítélet. Mindig arról tudok a legnehezebben gépelni, amihez így állok hozzá, de főleg a klasszikusok ismertetését kerülgettem idáig, de egyszer mindent el kell kezdeni, nem? Szóval tudtam mire vállalkozom, amikor elkezdtem az értékelést pötyögni és nagyon remélem, hogy az élménybeszámolómba ágyazott gondolataim elférnek a net széles kibermezején.
Az értékelés a Prológus - Szokatlan romantika projektre készült és hogy a Büszkeség és balítélet miért szokatlan? A könyvből kiderül, hogy a rangok közti átjárás a szinte lehetetlen kategóriába került a felek között. Ezért választottam a kötetet a projektünkre, értékelésre.
A történet eleje
A Bennet család élete felbolydul, mert egy váratlan esemény történik, illetve inkább azt lehet leírni, hogy egy kis változatosság csepeg a mindennapjaik unalmas, szürke pillanataiba. A család összes tagja a teljes szomszédsággal együtt fellelkesül azon, hogy egy vagyonos úriember, egy bizonyos Mr. Bingley költözik a szomszédos birtokra. A férfi szeme egyből megakad a legidősebb nővéren, amire egy idő után a teljes baráti és nem baráti kör iszik, biztosra véve az örvendetes családegyesítési esemény bekövetkeztét. Mrs. Bennet pedig reméli, hogy Jane példáját követi a többi lány és hamarosan férjet fognak majd maguknak, hiszen idegeivel együtt a legfőbb vágya az, hogy kiházasítsa, méghozzá jó partival a többi lánygyermekét is. Ám, ahogy mondani szokás, nem iszunk előre a medve bőrére...
Első benyomások
Nagyon jól tudtam mit várhatok a könyvtől, a kérdés csak az volt, hogy sokadjára ugyanúgy elvarázsol-e, mint anno tette. Méghozzá egy teljesen új fordítással! Igazából több éve olvastam a Szenczi-féle szöveget (többször is), és amikor a Loósz Vera-féle új verziót elővettem, azt vártam, hogy modernebb legyen a stílus és ezt megkaptam, bár azt nem lehet elvitatni, hogy Szenczi Miklós nagyon szép munkát végzett anno. Néha nem baj, ha modernizálják a szövegeket, mint itt is történt, hiszen szükséges lehet ilyen téren a fiatalabb korosztályok felé nyitni. Úgyhogy esetemben a szöveg vált kérdésessé, de mivel nem úgy olvastam végig, hogy összehasonlítottam a régivel, ezért a vizsgálatom alapjául azt választottam, hogy mennyire gördülékenyen lehet olvasni és milyen jól tudok szórakozni a párbeszédeken, a szerző stílusán. Illetve kíváncsi voltam, hogy még mindig ugyanannyira szeretem-e ezt a történetet, mint gimis koromban.
Röviden
Hupsz, még nem írtam le elégszer röviden a véleményem: imádom ezt a történetet, a Büszkeség és balítélet az egyik kedvenc regényem.
Kiadás
Fájdalom, de ami a Manó Könyvek kiadásának előnye, az a hátránya is, bár ezt korábban olvasott kiadós műveknél szintén észrevettem: az aranyozás, kopik, mint a vesztés, pedig végig párnán tartva olvastam (kétszer haladtam végig a köteten, de a másodikat már nem bírta). Egyébként a kiadás gyönyörű, szeretem nézegetni!
Hosszabban pedig így alakul a véleményem
Be kell vallanom, amit már fentebb szintén leírtam, hogy kétszer olvastam el ezt az új fordításban megjelent regényt. Először kijött a fangörcs rajtam, kb mindennek tudtam örülni és úgy voltam vele, hogy még egyszer elő kell kapnom, hogy értelmes értékelést tudjak írni azon túl, hogy "omg imádom". Most jött el az ideje ennek, mert másodjára (vagyis sokadjára, mert a Szenczit sokszor vettem elő), sikerült higgadtabban elolvasnom és figyelnem mindenre!
"Egyébként nem látom okát, miért kell egy birtok örökléséből a női ágat kizárni."
A regény főképp a két idősebb nővérrel (bár onnan is a második idősebbel, Elizával) foglalkozik és úgy kb rajtuk keresztül a körülöttük élők jellemével. A lányokon nagy a nyomás, jól kell férjhez menniük, hiszen abban a korban ez volt az elvárás, egy apró vagy nagyobb hiba megbélyegezheti őket a világ szemében, a fejük felett pedig éles kardként lebeg az a tudat, hogy az édesapjuk jövőben bekövetkező halála után ki kell költözniük szeretett lakhelyükről, mert a birtokot más örökli, a férfiágon következő személy, vagyis az unokatestvérük, Mr. Collins. Ezek az infók keretet adnak a lapokra leírt cselekménynek, fontosak, mert előremozdítanak bizonyos cselekedeteket a karakterek szempontjából, de mégsincsenek túlhangsúlyozva. Engem jobban nyomaszt az a tudás, amit olyan kötetekből szedtem össze, amelyekben a női sorsok nehézségeit taglalják a korábbi történelmi korokban és ezért éreztem át, hogy milyen nehéz lehetett nekik, Austen ezeket mint mellékes tényeket kezeli.
Az írónő fantasztikusan írta meg ezt a könyvet! A narráció és a párbeszédek szórakoztatóak és élettel teliek, ezért zúgtam bele ebbe a regénybe anno, amikor először olvastam és ezért vizsgáltam a Manó Könyvek kiadásánál a stílust, de ugyanannyira elvarázsolt, mint több éve, szóval egy rossz szavam nincs rá.
Austen egyáltalán nem kíméli a karaktereit. Kivétel nélkül minden egyes szereplő olyan mondatokat mond, amik később visszaütnek és ezeket az írónő humorosan, szatirikusan mutatja be és ezzel együtt Lizzie-t sem menti fel, sőt! Ő egy olyan hibába esik bele, ami lehet, hogy a boldogságába kerülhet... Mindenkiről mutat legalább egy rá jellemző jellemhibát, még Lizzie-ről is, de elsősorban azt világítja meg általa, hogy ugyanúgy hibázhat, mint bárki más és az erre való reakciójától marad szerethető. A hősünk ugyanazt a kérdést többféleképpen ítéli meg, de képes arra, hogy tanuljon belőle, újragondolja a tapasztalatai alapján a helyzeteket és korrigáljon, ha pedig kell, elismerje a tévedését. Emellett okos és bátor, a kiállása és az elvei miatt - főleg abban a korban - nem tudom, nem lenyűgözve figyelni és nem véletlen, hogy ő a kedvenc szereplőm az irodalomból. A példája pedig az előítéletek elleni érvelés, hiszen a legnagyobbat ebben hibázza, mert ő sem tudja magát kivonni az alól, hogy mások felé irányuló negatív gondolatoktól mentesen ítéljen bizonyos kérdésekben. Közben pedig ott a másik oldal témája: mi az, amit mutatunk magunkról? Ez vajon olyan, amilyet vissza akarunk látni mások viselkedésében, felénk visszareflektálva? A regény szól még arról az általánosan elismert igazságról, hogy az, amit a
kívülállóknak mutathat egy személy, nem feltétlen ugyanaz, mint amilyen valójában. Milyen könnyen félrevezethetik az embert a saját tapasztalatai másokkal kapcsolatban! Ezért is olyan tökéletes ez a könyv, megmutatja, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan és azt is gondoljuk át, mit mutathatunk a külvilág felé!
Alapvetően ez a regény optimista hangvételű a többszörös esélyeket tekintve, nagyon kedvelhető és annyira szeretem benne, hogy rendesen lezárja a szereplői útjait és nem hagyja abba a tetőpont környékén a leírást! Ezért sokadik újraolvasás után sem tudok mást írni: mindig újabb és újabb részeket, jellemzőket fedezek fel (ez érv a kedvenceink polcról levétele mellett ismételten, hogy láthassuk az odáig rejtőző értékeit), ahogy újra és újra elmélyedek a történetben és valószínűleg a jövőben szintén ez fog történni, mindig nyújt majd valami mást, amin elmélkedhetek.
Ajánlás
Úgyhogy ajánlom mindenkinek, kivétel nélkül!
CAWPILE pontszám:
Idéntől, 2020 végétől, a történeteket a Book Roast csatorna által kitalált rendszer szerint pontozom.
Characters (karakterek): 10
Atmosphere (atmoszféra): 10
Writing style (írói stílus): 10
Plot (cselekmény): 10
Intrigue (intrika, nekem a főgonosz személye): 10
Logic (logika, "Wtf"-mentes pillanatok): 10
Enjoyment (élvezhetőség): 10
Ez pedig 5 csillagot jelent a konverzió után, az 5-ből.
5 / 5 pont
Szerző: Jane Austen
Fülszöveg:
Szerelmek és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése