Retelling? Jöhet!
Retelling egy alapvetően gonosznak beállított személyről? Még inkább jöhet!
Ha lenne intro, most ide raknám be.
Az értékelés a Prológus - Szokatlan romantika projektre készült, ahova olyan könyveket választottunk, amik szokatlan helyzetekben kivirágzott érzelmekről szólnak és ebbe a Stepsister simán beleillik.
A történet eleje
A Párkák semmivel sem törődve szövik mások életútját, amiket térképekre alkotnak meg aprólékos munkával, ám ez egyeseknek nem tetszik, például Sansz márkinak sem, aki szerint a halandók megértek arra, hogy maguk hozzák a döntéseiket. Ő, többek között, ezért szeretne eltulajdonítani egy ilyen munkát, amelyen annak a bizonyos Isabelle-nek a sorsa található, akit Hamupipőke, vagyis Ella egyik gonosz mostohájaként bélyegzett meg a világ. A márki lebukik és ezért alkut ajánl a három hölgynek: ha megváltoztatja Isabelle életútját, akkor övé a térképe. Az idősebbik Párka pedig kénytelen belemenni az alkuba és ezzel kegyetlen játszma veszi kezdetét köztük azért, hogy a csúfnak és rossznak titulált lány elbukjon, vagy éppen meglelje a szabadulása kulcsát. Mindehhez pedig szűk határidő adatik a számára.
Röviden és első benyomások
Azt hiszem megtaláltam az idei év kedvenc könyvét és bár nem hibátlan a szerkesztési bakik, illetve a szerzői stílus okán, de az üzenete, a márki szórakoztatósága, a két ellenfél párharca és Isabelle problémái miatt egyszerűen nem tudom, nem imádni. Pedig elsőre nem ezt vártam, illetve nem gondoltam semmire, mikor kinyitottam a regényt, valamiért csak toltam magam előtt az olvasás dátumát, pedig a Maxim Könyvkiadó már Az elemésztő homállyal is meglepett, annyira tetszett az előzőleg előkapott kötetem tőlük. Talán ez lehetett az az ok, amiért halasztottam (hogy féltem, nem üti meg azt a szintet), vagy azért mert pont most kellett megismerkednem vele? Mivel úgy érzem változtam a hatására, maradjunk az utóbbinál.
Kiadás
Elsőre a Stepsister borítója keltette fel a figyelmem. Nagyon szép megoldás a fekete alapon összetörő véres üvegcipellő, na meg a szilánkok képe és ahogy már megszokhattuk a Kiadó megoldásait, a könyv fedele dupla, vagyis a hosszú karton belső felén szintén szerepel illusztráció, ami ugyanazokkal a színekkel dolgozik, mint a külső fele.
Hosszabban pedig így alakul a véleményem
A Stepsister az a retelling, amelyet eddig kerestem. Kellően sötét, lélekboncolgató és nem finomkodó (Mardekáros szívem örült neki). Ezek azok a jellemzők, amiket ki tudok emelni, mint fő kedvenceimet. Már az első jelenetek erősek, gondolok itt arra, hogy a két idősebb nővér, Isabelle és Tavi megcsonkítják magukat, hogy az üvegcipő illeszkedjen a lábukra, mindezt tetézi édesanyjuk szava a főszereplőnk irányába: csúnyának nevezi őt és egyéb negatív jellemzőkkel illeti. Az asszony szeretné jól férjhez adni két lányát, hogy megszűnjenek a gondjaik: ez az a kor, ahol csak házassággal lehet biztosítani azt, hogy ne kerüljenek koldusbotra, a kiemelkedés pedig szinte lehetetlen nők számára. Ilyen környezetben Ella kész átok kettejük számára, a külső és belső szépségével.
"Hányszor vágott magába, metszette ki a részeit az anyja parancsára?"
A történet java része már Ella távozása után játszódik és Isabelle-t követhetjük, vagy a két játszmában részt vevő félt. Általuk sokféle kérdés kerül előtérbe, ilyen például a döntések fontossága és az, hogy a szerző párhuzamba állítja a szépség kérdését (vagy egyenes arányosságba?) azzal, ha valaki a szíve vágyát követi és sorsokról szól, na meg arról, hogyan bosszulja meg magát az, ha az egyén nem az álmai után szalad, hanem másokra figyel és az ő vágyaikért tesz, a sajátjait pedig háttérbe szorítja... olyan, mintha szépen lassan megcsonkolná magát. Ez a könyv szól még társadalmi elvárásokról, amik képesek összeugrasztani testvéreket és elhitetni egyes emberekkel, hogy ők kevesebbek és nem szolgálnak rá a tiszteletre, sem arra, hogy annak a tudását, akiről éppen szó van, teljes értékűnek fogadják el. A világ mindene a szépség és ezt szokatlan nézőpontokon keresztül mutatja még meg.
Szomorú és erős mondatokkal szól arról, milyen az, amikor a szívet széttörik, az álmokat nem veszik komolyan és arról, hogy az irigység olyan folyékony tűz, ami felégethet mindent, hogy csak a hamu maradjon. Simán lehet bárki számára görbe tükör ez a regény, de inkább a girl power vonalat emelném ki: nincs olyan, hogy állandó helyzet. Mindenki változik, ahogy a körülmények és a leginkább ráhatással a saját reakciónkra vagyunk, tehát történhetnek rossz dolgok, a lényeg mindig az marad, hogyan cselekszünk annak hatására és persze a kitartás szintén elég fontos tényező!
"A szív éhsége öli meg az embert."
A karakterek közül Isabelle a legizgalmasabb személyiség, érdekes volt róla és az érzéseiről olvasni, na meg elég sok komor jelenet jut neki. A sötét részek mellett Sansz márki szolgáltatja a humorosabb pillanatokat, ő nagyon szórakoztató, szerettem a részeit, na meg a párbeszédeit az idősebb Párkával! Kegyetlen játszmába kezdtek ők ketten! Tetszett továbbá az, hogy lényegében maradunk a Hamupipőke mese által felállított szabályoknál, tehát vannak segítő állatok, tündérkirálynő (itt azért akad módosítás), de közben pedig sok újdonságot láthatunk, hiszen a Halál arat a településeken a háború okán és akadnak kifejezetten brutális jelenetek is. Nagyon kedvelem még Sors és Sansz (vagy Chance?) szimbolikáját: sors és esély vagy kockázat küzd az ember élete felett, de akármit csinálhatnak, a végső döntés mindig azé, akiért küzdenek, a fentebb már írtak miatt, hiszen mi választjuk meg a reakciónkat a történésekre. Ám sajnos írni kell a szerkesztési hibákról is... ezekből rengeteget találtam és a stílus nagyon hatásvadászra, tőmondatosra sikerült néhány helyen, mutatok egy példát: "Mögötte állt. Viperamosollyal. Cecile.", vagy egy fontosabb logikai bukfencről a képzett és képzetlen párharcával kapcsolatban (direkt ködösítettem és nem, nem a vége, ami zseniális, hanem az idő, hogy meddig bírja). Ettől függetlenül imádtam olvasni, igazi lelkesítő, reményt adó ifjúsági regény!
"Az emberek többsége akkor harcol, ha van remény a győzelemre, bármilyen csekély legyen is az a remény. Őket bátraknak nevezik. Csak nagyon kevesen folytatják a harcot akkor, amikor minden remény elveszett. Őket nevezik harcosoknak."
Ajánlás
Ajánlom a retellingek (újramesélt történetek) kedvelőinek, annak az olvasónak, aki szeretne többet tudni Hamupipőke mostohatestvéreiről, vagy csak olvasna egy sötét mesét.
CAWPILE pontszám:
Idéntől, 2020 végétől, a történeteket a Book Roast csatorna által kitalált rendszer szerint pontozom.
Characters (karakterek): 10
Atmosphere (atmoszféra): 9
Writing style (írói stílus): 5
Plot (cselekmény): 9
Intrigue (intrika, nekem a főgonosz személye): 8
Logic (logika, "Wtf"-mentes pillanatok): 7
Enjoyment (élvezhetőség): 9
Ez pedig 4 csillagot jelent a konverzió után.
5 / 4 pont
Szerző: Jennife Donnelly
Fülszöveg:
„Tengermelletti ősi városban három nővér – hajadon, matróna, ősöreg hölgy – gyertyafénynél térképeket rajzol. Komoram. Tekintetük átható. Szemük szürke. A Párkák. És minden térkép egy emberi élet útja…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése