Értékelés | Küzdeni az elemésztő homály ellen
Nem tudom mostanában miért kaptam rá a horrorra, vagy a borzongatóbb sztorikra, de amióta olvastam a Through the Woods című kötetet, szükségem van rá. Jólesik olvasni és ez nekem nagyon fura, mert nem szoktam ennyire igényelni ezt a kategóriát. Viszont, mivel impulzusolvasó vagyok elég durván, ezért hallgatva a fenti intuíciómra, vagy vágyamra ahogy tetszik, elkezdtem keresgélni a polcomon a megfelelő olvasmányok után és találtam is párat! Szóval örültem, mint az a bizonyos majom a farkának. Több levett mű közül végül Az elemésztő homályon akadt meg a szemem, folytatva a Through the Woods megkezdett hagyományát, vagyis az erdők misztifikálását és végül ezért kezdtem el olvasni. Egyébként ez a regény nem véletlenül került hozzám, olvastam Poppy értékelését róla és akkor tetszett meg az alaptörténet és úgy voltam vele, hogy szeretném megismerni én is. Erre csak most került sor. Elolvastam és rájöttem, hogy miért szeretem még annyira a YA / ifjúsági műveket és csodálkozva vettem észre, hogy mennyire megtetszett Az elemésztő homály alapja.
Na de ennyi felvezető után íme, az élménybeszámolóm róla!
Az értékelés a Prológus Bor(z)ongós projektjére készült, ahol a Borongós oldal után, a Borzongóst is kimaxoltam.
A történet
A történet szerint Violet Saunders új városba költözik édesanyjával, gyásszal a szívében, hiszen nővére nemrég halt meg és úgy érzi, sosem lesznek már örömteliek a napjai. Az úti céljuk Négy Ösvény település, ahol szülője a gyermekkorát töltötte. A lánynak már az első nap furcsaságok jutnak osztályrészül, amit nemcsak a furán viselkedő Isaac, vagy Justin, hanem bizonyos természetfeletti jelenségek is erősítenek és úgy érzi, hogy egyedül áll az őrület közepén. Olyan, mintha az erdő érte nyúlna és úgy sejlik neki, hogy a köd sem teljesen természetes... főleg nem az, ahogyan kifakulnak a fák körülötte és minden élettelennek tűnik, arról a fura hangról nem is beszélve.
A szőke Justin egy olyan család sarja, akik most "irányítják" a várost, édesanyja a seriff és szeretné, ha megőrizhetnék befolyásukat, ehhez pedig mindenféle eszközt bevet, még azt is, hogy eltitkolja, a széles körben kedvelt fiú képességek nélküli, vagyis megbukott a családjának szertartásán. Mind a négy alapító család minden gyermekének van egy ilyen eseménye, ahol elválasztódik az ocsú a búzától és aki nem rendelkezik erőkkel, az legrosszabb esetben meghal. Ha életben marad, elveszti megbecsülését a város szemében. Harmadik főszereplőnk, Harper megbukott a próbáján és ez a karjába került neki.
Ők hárman adják a történet narratíváját, vagyis az ő szemükön keresztül látunk mindent, de persze ott van még Isaac is, a negyedik alapító leszármazottja, akinek a rejtélyes története szintén ad egy pluszt ehhez az izgalmas cselekményhez. Ő viszont nem kapott külön fejezeteket, bár érzésem szerint a második részben ezt a szerző pótolni fogja.
Röviden
A könyvről röviden annyit tudok írni, hogy a reading journalomban 4.5 pontot kapott tőlem, ami nagyon nagy szó, mert általában a YA-k kevesebbet érnek el, szóval ennyire tetszett nekem. Egyrészt a főszereplőt, másrészt Harper gondolatait, érzéseit, harmadrészt pedig a kötet hangulatát, negyedrészt pedig a háttértörténetet és a képességek ötletét és kidolgozását tudtam értékelni és szeretni. Számomra nem volt ijesztő, vagy félelmetes, viszont egy nagyon jó olvasmányélményt tartogatott és ezt a regényt nem is tudtam volna jobbkor olvasni, igazi őszi csemege!
Hosszabban
Hosszabban pedig így alakul a véleményem:
Szeretem a Maxim Könyvkiadó kiadásait. Ez a dupla(?) kihajtható borító nagyon a szívem csücske, mindig szeretem nézegetni a belsejében lévő képeket. Most a Homályt próbálták meg az alkotók megeleveníteni a mocsaras, elhanyagolt erdő képével és ezt jól oldották meg. A belső illusztráció a borítón lévő alkotással együtt már predesztinálja, előrevetíti, hogy miről fogunk olvasni és megad egy alap hangulatot hozzá. Imádtam. A FairyLoot és az Illumicrate októberi dobozának volt ilyen hangulata (a fenti képemen lehet látni pár elemet belőle, de még a koponyás fémből készült tolltartó is ideillene). Szóval a kinézetnek nagyon tudtam örülni.
Szintén nagyon boldoggá tett a regény alapja, ez a kifordított helyzet. Itt most nem arról esik szó, hogy van egy ébredő képessége valakinek, amit el kell titkolni a sokaság előtt, hanem arról, hogy az alapítók leszármazottaitól elvárják, hogy erősek, legyőzhetetlenek legyenek és védjék meg a várost, mert ha nem sikerül, ott baj lesz. Tetszett az alap, az, hogy nem titkoltak a különleges erők, hanem a településen belül mindenki tud róluk és szinte istenítik azokat a szereplőket, akik rendelkeznek velük, de közben pedig kikérik maguknak azt, ha nem sikerül rendesen ellátni a védelmi feladatokat. Ilyen helyzetbe érkezik meg Violet és tudunk meg vele együtt minél többet a mélyben folyó dolgokról. Az alaphoz tartozónak tekintem még a háttértörténetet, amiben a négy alapító és a Homály lényének összeakaszkodására derül fény, meg az egyéb titkokra - na, ilyenek aztán vannak bőven. Nagyon érdekes volt továbbá olvasni az egyéb elemekről, vagyis imádtam magukat a képességeket, a brutális rendszert, ahol, ha gyenge vagy, bedarálnak. Ez nagyon izgalmas volt, és az is, hogy ezek hogyan jelennek meg a családokon belül! Ugye mindegyikre más a jellemző és teljesen különbözőek a szertartásaik is.
"Csak azt akarom mondani, hogy jogom van azt érezni, amit csak akarok. Ahogy neked is."
Sokan írták, hogy a karakterek a leggyengébb pontjai ennek a történetnek, én viszont nem feltétlen értek ezzel egyet. Három szereplőt látunk, de négy, kvázi öt közötti kapcsolat fontos és bár halványan megjelenik benne a szerelmi szál, nem azon van a hangsúly és nincs háromszög, ennek annyira tudtam örülni, meg a biszexuális karaktereknek is, végre! (Itt van egy kis súlyponteltolódás, de nekem belefért.) A szereplők közötti dinamika eléggé jó, gondolok itt arra hogyan viszonyulnak egymáshoz, de van itt azért eléggé sok érzelem az utálattól kezdve, a Parabatai szintig - igen, a Csontvárosos utalás nem véletlen, sok tekintetben arra a könyvre emlékeztet ez a történet, de ez amúgy nem áll rosszul neki. Violet totálisan más, mint Clary, és a történet sokkal sötétebb, mint A végzet ereklyéi sorozat első része, de mégis szerepel itt egy Isaac és egy Justin és nem tudtam nem a másik párosra gondolni (Jace és Alec) olvasás közben. Jó nem teljes a hasonlóság, mert Isaac itt egy időzített bomba, de mégis... Ezt a hasonlatosságot végül a kötet elhagyja és nagyon kíváncsian várom, hogy mi lesz végül ennek a szálnak a sorsa.
Mindegyikük küzd a saját démonaival és mindegyiküknek akadnak megoldandó problémái. Nem igazán lőnek le többet, mint amennyi szükséges, de kiemelném Harpert, akinél úgy éreztem, hogy igazán meg tudom érteni, amikor arról van szó, hogy mások lenézik és ezért ő gyengének gondolja magát, pedig önmagában egy erős karakterről van szó, aki sokat túlélt, de nem látja a saját értékeit és hagyja, hogy mások megvetése legyen az ő igazsága. Illetve azt is szerettem benne, ahogy a szerző megmutatja, hogyan segíthet a barátság, a másokra odafigyelés a lelki sebek gyógyításában. A másik ilyen szereplő pedig Isaac, akinek a múltja fájdalmas és rejtélyes és megmutatja, hogy a szörnyek nemcsak a Homályban lakhatnak... nagyon kíváncsi vagyok rá. Ő az időzített bomba a történetben. Esetében még mindig sok az elhallgatás és a titok, na meg az elfojtottság, kíváncsian várom kibontja-e a szerző a későbbiekben ezeket.
"Mindenki megérdemli a lehetőséget, hogy akkor mondja el a történetét, amikor már készen áll rá, nem pedig amikor rákényszerítik."
Összességében
Tehát összességében nagyon örülök ennek a regénynek, az izgalmasságának, a hangulatának, a szereplőknek. Fantasztikus olvasmányélményben volt részem és a karaktereket is bírtam, főleg Harpert és Violetet, bár róla nem írtam fentebb... mert ha megtettem volna, mi maradna Nektek/Neked?
Ajánlom erősen, ha őszi olvasmányt szeretnél, vagy kicsit elmélyedni a misztikus történetek világában és bár nem borzongtam rajta, de aki nincs hozzászokva az atmoszferikus horrorok világához, lehet, hogy félelmetesebbnek fogja találni. Számomra szórakoztató és inspiráló volt. Úgyhogy tetszik, örülök, hogy olvashattam!
5 / 4.5 pont
Szerző: Christine Lynn Herman
Fülszöveg:
Nővére halála után a tizenhét éves Violet Saunders kénytelen akarata ellenére a New York állambeli Négy Ösvénybe költözni. Habár Violet még újonnan érkező idegen a városban, hamarosan rádöbben, hogy az édesanyja korántsem az: mindketten a város egyik nagy tiszteletben álló családjának sarjai. Négy Ösvényben pedig kőcsengő függ minden ajtó fölött, és veszély leselkedik az erdő mélyén.
0 megjegyzés