Régen láttam a Hófehérke mesét. Kicsiként ezerszer megnéztem, de féltem a boszorkánytól, meg a túl sötét jelenetektől - ma meg bezzeg ezeket igénylem. Ki érti ezt? Úgyhogy, amikor láttam, hogy megjelenik a Manó Könyvek jóvoltából egy újabb retelling (újramesélés) kiadói sorozat, ami a történetek főgonoszait vizsgálja meg közelebbről és Hófehérke mostohájával indít, egyből azt gondoltam, hogy ezt szeretném olvasni és nagyon remélem, hogy a többi rész is érkezik majd hamarosan! Viszont addig míg várakozunk, tárgyaljuk ki a Ki a legszebb? kötetet.
Az értékelés a Prológus - Szokatlan romantika projektre készült, ahol minden olyan történettel foglalkozunk, amiben a szerelem szokatlan helyzetekben virágzik ki a karakterek között.
Spoilerjelző: spoileres a Hófehérke c. mesére és lélektani folyamatokra teszek utalást a lentebbi részekben.
A történet eleje
Mindenki ismeri Hófehérke történetét, de ugyanez bajosan lenne elmondható az ellenpólusáról, vagyis a gonosz Mostoháról. Ebben segít most a Ki a legszebb? regény, amiben a Királynő motivációiról, kezdeti jelleméről, kapcsolatairól esik szó és arról, hogy milyen változáson megy át, mi indítja el azon az úton, amit már az eredeti mese ismerői láthattak a rajzfilm során.
Röviden és első benyomások
A Ki a legszebb? több, mint aminek elsőre tűnik. Sokkal, de sokkal mélyebb, mint gondoltam volna az első lap előtt, de erről később írok. Röviden csak ennyi az egész és szerintem ez a könyv olyan, mint a jó gyerekfilm (legalábbis ha Szirmai egyszervolt véleményét veszem alapul azokat illetően egy kicsit átvariálva, kötetre vetítve), vagyis a fiatalabbak ellesznek a történettel, az idősebbek pedig azzal, hogy mi folyik a mélyben, a karakter lelkében, a ki nem mondott érzésekkel kapcsolatban.
Elsőre egyébként valami hasonló témát vártam, legalábbis azt sejtettem, hogy boncolgatjuk majd a Királynő múltját, viszont azt hittem, hogy ezt leírásilag bővebben tesszük. Ez nem baj, meglepett inkább. A hölgy múltjánál viszont nem bocsátkoztam semmilyen találgatásba, de nagyon kíváncsian vártam, hogy mit hoz ki a szerző az alapból.
Kiadás
Amióta a FairyLootra feliratkoztam és időnként jönnek azok a szép kiadások, egyszerűen megőrülök az élfestésért. Ilyen a Ki a legszebb? is! Gyönyörű fekete lapszélekkel rendelkezik, oda és vissza vagyok érte. Továbbá bravúros a borító és a hátsó rész, nagyon tetszik a Királynő és a Boszorkány képe a kartonon!
Hosszabban pedig így alakul a véleményem
Alapvetően kedvelem a retellingeket, sőt az egyik kedvenc kategóriámnak mondható, ez pedig amiatt lehet, mert elemző alkatnak mondom magam, vagyis szeretek mindenen elgondolkodni, kicsit jobban boncolgatni a dolgokat. Ez többnyire előny rám nézve, de hátrány is, ám foglalkozzunk csak az előbbivel! Előny, mert így széleskörűen vizsgálódhatok, sokféle nézőpontot megismerhetek és ez a retellingek, vagyis az átdolgozások pozitívuma: mélyebben lehet egy történetet átélni és természetesen jobban megérthetővé tehet egy olyan karaktert, aki az eredetiben nem kap sok figyelmet, kidolgozott jellemet. Ilyen többek között Hófehérke mostohája, akiről nekem annyi maradt meg a Disney feldolgozásból, hogy ő akar lenni a legszebb a varázstükrében és hát az okai sem feltétlen tiszták ennyi év után, csak csípőből gonosz.
Ezért azt vártam a Ki a legszebb?-től, hogy kissé árnyalja őt, ami meg is történt, de még hogy! A lehengerlő hatáshoz azt hiszem kell az a plusz, amitől sokkal érthetőbbé válik a szereplő problémája, ez pedig az olvasó tapasztalata. Ez a regény mélyebb, mint ahogy a szerző bemutatja a lelki folyamatokat és olvasás közben nem tudtam kikapcsolni azt a kis kombináló berendezést az agyamban: haladtam a sorokkal és kiegészítettem saját magamnak azokkal a tapasztalatokkal, amikkel már találkoztam vagy láttam másnál és ezért sokkal jobban fájt ez a történet, mint kellett volna. Talán az a része a leginkább, hogy hogyan romolhat meg valakinek a lelke a környezete hatására, vagy az, hogy szomorú, amikor valaki magát sokkal kevesebbre becsüli, mint ami és az is, amikor egy személy mások tükrében sokkal kisebbnek látja a saját teljesítményét. Elrontott világban élünk és a történetek, mesék ezeket csak leképezik.
Az érzelmi súly mellett izgalmas kérdésekkel lehet találkozni a lapokon, pedig a könyv feléig nem igazán tudtam, hogy mit fogok írni a bejegyzésbe, mert a regényben ott vesszük fel a fonalat, ahol Hófehérke még kicsi és szörnyen aranyos, a Királynő pedig imádja, emellett a világképe meg nem részletes (a Királynak sincs neve például). Egyáltalán nem tudtam, hogy mi lesz ebből, de azért akad itt sokféle helyzet, ami befolyásolja őt, például gyerekkori emlékek dögivel. Ezek felé fordultam, ahogy a szerző is és Valentino lassan rántja le azokat a lepleket a rétegekről, amiket fontosnak tart a megismeréshez, főleg a könyv felétől, innentől sokkal izgalmasabb részek kerülnek elő. Ez nagyon jól sikerült, ez a Ki a legszebb? erőssége!
Olvasás közben gondolkodhattam (meg utána is) azon, hogy mennyire függünk más véleményétől vagy a múltunktól és a kulcs itt az, hogy ez mennyire káros lehet. Ha egy idő után azt hallja valaki mennyire rossz valamiben, elhiszi, még ha nem is igaz és ha ezt valaki más rosszindulatból szajkózza, akkor meg nem kellene vele foglalkozni... mégis nehéz nem törődni vele és kiszűrni. A szépség kérdését pedig azzal teszi függővé, hogy mások hogyan látnak minket, pedig fontosabb az önkép, hogy hogyan tekintünk magunkra. Egy másik ember ítélete és szeme a tükör, de ennek fényében vajon érdemes hinni neki? A harmadik téma már inkább az, ami megosztja az olvasókat (itt dől el, hogy megértik-e a karaktert vagy nem), de hát egy gonosz személyről olvasunk: a sötétségre való hajlam mindenkiben ott van, a kérdés az, hogy ezt valaki hagyja-e előcsalogatni bármilyen ok által, vagy nem. Ahogy szoktam írni/mondani, minden a döntéseinken múlik és azon, milyen módon reagálunk a világra. A könyv inkább azt fogja meg, a Királynő hogyan sodródik folyamatosan a lelke árnyékosabb oldala felé, hogyan pattannak el lassan a régi énjéhez fűződő fonalak, vagy arról, hogy mit okozhat, ha valaki túlságosan vágyik valamire, vagy elvesztett valami számára létszükségletűt. Nagyon törékeny a lélek, ez a történet pedig arról szól, hogy mennyire is az.
Ezt a könyvet nem egyszerű olvasni, mert inkább szomorú és baljós hangvételű, viszont megtalálhatóak benne jól kigondolt megoldások, fantasztikus részek - a tükör rejtélye például - illetve a vége, az szintén érdekesre sikeredett. Az egyetlen, ami nem tetszett benne az az írói stílus és az elnagyoltság itt-ott.
"Az őrület csak nézőpont kérdése, Királynő!"
Ajánlás
Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik Hófehérke történetét, vagy a retellingeket és izgalmasnak tartanak gonosz karaktereket, vagy akik csak szeretnek arról olvasni, hogyan fordul át a lélek tavasza télbe.
CAWPILE pontszám:
Idéntől, 2020 végétől, a történeteket a Book Roast csatorna által kitalált rendszer szerint pontozom.
Characters (karakterek): 8
Atmosphere (atmoszféra): 7
Writing style (írói stílus): 6
Plot (cselekmény): 8
Intrigue (intrika, nekem a főgonosz személye): 9
Logic (logika, "Wtf"-mentes pillanatok): 8
Enjoyment (élvezhetőség): 8
Ez pedig 4 csillagot jelent a konverzió után, az 5-ből.
5 / 4 pont
Szerző: Serena Valentino
Fülszöveg:
A fiatal királylány Hófehérke, és gonosz mostohája, a Királynő történetét mindenki ismeri. A mesélésről mesélésre változó apró különbségeket leszámítva a történet mindig ugyanaz: a Királynő féltékeny lesz a lányka szépségére, és ez odáig vezet, hogy megpróbálja eltenni láb alól az édes, naiv kislányt. Arról már sokkal ritkábban szól a történet, hogy a Királynő mitől is lett ilyen gonosz. Sokan próbálták már találgatni az okokat. Talán már a természeténél fogva is egy gonosz boszorka volt, szépsége pedig mindössze a Király elcsábításának eszközeként szolgált. Mások szerint a Királynő azért gyűlölte a lánykát, mert a Király első feleségére emlékeztette. Ám a leggyakrabban egy romlott lelkű nőszemélynek festik le, aki egész nyomorult életében nem szeretett egyetlen teremtett lelket sem. Valójában oly sokféle magyarázat létezik, amely a Királynő végtelen hiúságát és féltékeny dühét találgatja, hogy bajos is lenne számba venni őket. A sorozat első könyve egy olyan változatát meséli el a történetnek, amellyel az olvasóközönség eddig nem találkozott. Egy történetet, mely szerelemről, veszteségről, és egy csipetnyi mágiáról szól. Ez a Gonosz Mostoha könyve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése