,,Úgy érzem magam, akár egy összetört edény, amelyből elfolyt a büszkeség, méltóság, bátorság, szív és lélek. Nem maradt benne más, csak az iszony. Az egész lényemet betöltő rémület. A mindent elborító, fejvesztett rettegés. 

Feladom."

Fülszöveg:

Santino már hatévesen tisztában van azzal, mit jelent Szicíliában a hallgatás törvénye – miután az apját és a nagyapját megölte a maffia, tántoríthatatlanul hallgat a tettes személyéről. Amikor végül mégis vallomást tesz, a családjának mindent hátra kell hagynia, hogy új életet kezdjenek.

Lucio tizenegy éves, és kísértik a múlt árnyai. A mindennapjaiba befészkelte magát a félelem – ők ültették el, azok, Szicíliából –, pedig legidősebb „férfiként” már az ő feladata, hogy vigyázzon a családjára. Amikor az édesanyja egy nap nem érkezik haza, a fiú azt hiszi, elrabolták. Lucio a húgával együtt útnak indul… A véletlenek és az egyre élesebben kirajzolódó emlékek különös összjátéka aztán sorsdöntő fordulathoz vezet mindannyiuk történetében.

Ettől a könyvtől el vagyok ájulva (tudom a macska fel van mászva a fára...), egyszerűen hihetetlen csavar volt benne.De erről részletesen később, a spoiler felirat mögött.

Az első találkozásunk a molyon történt amikor is a kiadó nyereményjátékot hirdetett meg vele kapcsolatban. Elolvastam a fülszöveget és mivel olaszt is tanultam még anno egyetemi gólya koromban ezért gondoltam nem fog tőlem messze állni a regény és így is lett. Persze nem nyertem meg, de megkaptam recenziós példányként.

Megragadó a fülszövegben még az hogy a maffia is szerepel a regényben témaként, ilyen nem sokszor fordul elő...

Tehát az alaptörténet olvasható a könyv ismertetőjében. Santino apja és nagyapja meghal és ezt a gyilkosságot a fiú látta, de persze nem tanúskodhat mert akkor áruló lesz és akit annak tartanak rövid időn belül alulról szagolja az ibolyát (vagy a tavi rózsát). Lényegében ennyi történik, a többi fülszövegben tökéletesen olvasható.

A cím jelentését nem nehéz kitalálni, az ismertetőben talán nincs benne de a narráció és a történet alapján is ki lehet találni kire lőttek.

Műfajilag inkább a krimit írnám rá (természetesen az ifjúsági regény mellett) hiszen van itt nyomozás szál kéremszépen, bár mégsem annyira klasszikusan krimi. Ez a rész a könyv végén található leginkább. Lélektanit is lehetne ráaggatni, de mégsem annyira az, mert 1. hosszabb lenne 2. ifjúsági és akkor ha erre tért volna ki, nem lett volna meg az a pergő akció ami oly' éberen tart olvasás közben. Nem egy lélek fejlődéséről van szó, hanem a mindent elferdítő félelemről és az amiatt elkövetett meggondolatlanságokról ezért is sorolom a lélektani regények közé.

Itt zseniális dolog az atmoszférateremtés, ahogy az írónő el tudta velem hitetni hogy én is Szicíliában vagyok és úgy az egészről sütött az hogy a háttérben miféle folyamatok zajlanak és ez jó volt így.

A fenti mondatom kissé ködös volt, tisztítok: tehát itt a háttérben dolgozik a maffia és ezt nagyon jól ábrázolta az író, még úgy is hogy nem voltak aktívan jelen. Nem ismerjük meg ki a vezér, csak az egyik mellékágát illetve annak hatékonyságát és példákon keresztül kapjuk meg hogy milyen is ez a világ amit az író megpróbál elénk tárni (megjegyzem: sikerrel). Ott van a hallgatás törvénye az omertá és a félelem eszközként. Példákat kapunk arra a világra ami Szicíliában van és az Nem vénnek gyerekeknek való vidék.

,, - Ezt a kollektív hallgatást nevezik omertának - mondta. Ez a szicíliai kultúra sajátja. Mi, szicíliaiak nemzedékről nemzedékre továbbadjuk, és a járás tudományával egy időben sajátítjuk el, hogy sohasem szabad beszélni a ,,mi ügyeinkről". Szem nem lát, fül nem hall. Ha beszélsz, áruló vagy. Le merem fogadni, hogy te is ismered ezt a szót."

Mert az írónő nagyon alaposan utánajárt ezeknek a dolgoknak, bár én csak felületesen néztem utána rengeteg gyerek járt rosszul a maffia dolgai miatt és talán egy kicsit emléket állít a könyv nekik, hogy ne feledjük őket. A mű Toto Riina (az egykori rettegett keresztapa) soraival kezdődik, idézem: ,,Na és? Szarajevóban is halnak meg gyerekek." Mintázza azt a hozzáállást amivel az elszenvedők (tehát a családtagok) felé fordultak a pisztolyok. Aki áruló lett, már nem volt képes megvédeni a családját és ezért azokon a legkönnyebb bosszút állni aki a legtehetetlenebb.

A cselekményességre nem lehet panasz, a regény pörgős és könnyű olvasni, bár ez köszönhető a nagy betűméretnek is. Könnyednek nem könnyed délutáni olvasmány. Kivéve vizsgaidőszakban.

SPOILER!

Ez a narráció! Le a kalappal, jól átvert! 

A narráció zseniális, a bevezetéssel együtt félrevezető és ez jó is. Egy idő után derengeni kezdett valami az elszólásokból, de csak az SMS után esett le hogy miről van szó. Az is jó pont, hogy az írónő képes volt úgy játszani velünk hogy tényleg nem lehetett rájönni a csavarra. 

Ez csak a szokásos Liliane-féle ködösítés volt a lényeg kimondása nélkül... 

SPOILER!

A karakterek körül Francesco az aki a maffia elleni harcot testesíti meg, lévén ő maga is egy vizsgálóbíró. Ő az a jó, amire Santino mindig is vágyott, az az ember aki a gonosz ellen munkálkodik; ám mégsem olyan tiszta mint hisszük. A személyisége ellentmondásos, fél meghalni az igaz ügyért (elejtett félmondat!). Az ő karaktere volt hangsúlyos és Santinóé. A fiúé, aki a veszély ellenére megpróbál a jóknak segíteni de ez sosem ilyen egyszerű, még mindig létezik a jin és jang szabály tehát egyik oldalra sem lehet ráhúzni tisztán azt a címkét hogy jó vagy rossz.

Igazi kultúrcsemege ez a regény az olasz vidékek szerelmeseinek is.

Példát kaphatunk még a családszerkezetről is, férfiember lesz az akinek az apja éppen Oroszországban hadifogoly. A komolytalanságot félretéve, nagyon apaközpontúak.

Könnyen vegyül a katolicizmus a miszticizmussal és ez így egy felemás képet ad, itt megfér egymás mellett a kettő és valami színes egyveleget ad ami amúgy jellemző az olaszokra.

A blogbejegyzés címének A félelem csapdájábant választottam és ezt most indoklom is. Tehát: már írtam az atmoszféráról (legyen inkább mikorklíma, na) szóval a világot átszövi a rettegés. Egy ponton a könyv átfordul már lélektani mélységekbe, ahogy a tetteket a félelem hajtja, olyasmit képzel be a főszereplő ami nincs és ez így nagyon hiteles. A túlélők félelme jól ábrázolt ebben a műben.

Érdekes módon most figyeltem a motívumokra. Egyrészt mert a könyv tele van képekkel a

darazsakról illetve babák különböző végtagjairól, de mindegy is. A darazsat értem, a babákra csak sejtéseim vannak. Tehát:

Először is a legfontosabb Szicília jelképe, a trinacria. Görögül ez háromlábút jelent. A három láb utal a sziget alakjára (a labda, amibe belerúg Olaszország) és úgy az egész kompozíció a szigetet jelképezi vagy egy önjáró asztalt az istenek kovácsműhelyéből...

A regényben ennek egyik változata is szerepel, a borostyánba ragadt darázs. A darázs lehet az agresszió szimbóluma, tehát itt arra gondolok, hogy ez az egész jelkép a Szicíliában uralkodó maffiára utal. A borostyán pedig a megállt időre, ahogy a darázsnak is véget ért az idő múlása, tehát a helyzet változatlanságára. (Gondolok itt a rendőrség viszonylagos tehetetlenségére.)

A regény szerkezetére jellemző a kettős osztatúság és azokon belül a Santino és Lucio narráció. A fejezetek, monológok képekkel vannak elválasztva ami nagyon szép viszont egy kicsit hátborzongató ahogy a babafejek a hatalmas szemeikkel bámulnak az emberre...(már ahol, általában kicsi a szemük...) Tehát a kiadása nagyon igényes ahogy azt megszokhattuk a Pongrác kiadótól bár a borító nekem annyira nem tetszik.

,,Silvana Gandolfi olasz írónő, Rómában nevelkedett. Már gyerekkorában írni kezdett, orosz nagyszüleitől örökölt tehetsége korán megmutatkozott. Eleinte újságíróként dolgozott, első ifjúsági regénye 1992-ben jelent meg." A lenti képen látható ő, illetve az olasz nyelven megjelent regénye a Io dentro gli spari.

Értékeljünk:

Aki szereti a jó ifjúságit és többet akar egy tömegterméknél illetve szereti az olasz kultúrát, nyelvet.

Fogyasztásra ajánlom:

Semmit, mert még leeszed a könyvet.

Hasonló könyv:

Eskü, nem jut eszembe semmi ilyen.

5/5 Egyrészt, mert nem jut eszembe hiba és elámultam mennyire is összetett ez a regény. Nagyon szerettem olvasni és ebben a légkörben élni pár napot. Csak gratulálni tudok az írónőnek és a kiadónak is!