1 / 6
4 / 6
5 / 6
6 / 6

Jodi Picoult: Ítélet


Szerző: Jodi Picoult
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Ítélet
Eredeti cím: Salem Falls
Eredeti megjelenés: 2001
Kategória: kortárs, szórakoztató irodalom, romantikus, tárgyalótermi, wicca
Fordító: Babits Péter
Oldalszám: 496 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2018
Ár: 3.999 Ft

Fülszöveg:
Jóképű idegen érkezik az álmos New England-i kisvárosba, Salem Fallsba, remélve, hogy mindent tiszta lappal kezdhet. Az egykori előkészítős leányiskolai tanárt a múltban súlyos vádak érték, amelyek megpecsételték jövőjét. Aztán egyszer csak egy nyugalmas kisvárosban találja magát, amelynek a kocsmájában mosogat, Addie Peabody irányítása alatt. Ám Salem Fallsban egy tinilányokból álló csapat tagjai sötét titkokat rejtegetnek – és Jack kiváló célpontnak tűnik, hogy megvádolják őt. A modern boszorkányperek világában Jacknek újra bizonyítania kell az ártatlanságát egy egész város előtt, amely válaszokat vár. Vajon bízhatunk-e az igazságszolgáltatásban? És a nő, akit mindennél jobban szeret, vajon mindezek fényében megbízik-e még benne?

Néha elég egy pillanat, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.

Jelölések:

2018 - legjobb Picoult


A regény az alábbi címkékhez tartozik:




Sorozat: -




    



A tizedik kör után féltem belekezdeni az újabb Picoult műbe, mert kicsit megingott a bizalmam az írónőben, de mégis: esélyt akartam adni neki (és magamnak). Olvasás közben, ahogy egyre inkább fogytak az oldalak, arra jutottam, hogy kár volt tartanom tőle és még odáig is eljutottam a gondolataim tengerében, hogy ez az írónő legerősebb műve. Vajon így maradt ez az utolsó oldalig? 

Íme, az Ítélet értékelése:


„Néhány mérföld után Jack St. Bride eldöntötte, hogy feladja korábbi életét.” 
Szokás szerint Picoult nem aprózza el és sok szereplőt ismerhetünk meg, már az első oldalokon: Jacket, a bűnözőt, aki frissen szabadul a börtönből és új életet akar kezdeni, mindentől távol. A sorsra bízva magát, Salem Fallsban köt ki és siet másik főszereplőnk, Addie segítségére, aki a Hasta-la-Bisztrót vezeti és éppen élete legpechesebb napját ,,ünnepli" sokadmagával. A nő hálája jeléül, munkát kínál a fogadóban a férfinak, aki kap az alkalmon és úgy érzi, hogy itt új életet tud kezdeni, viszont a korábbi vádalkuja, amit azért kötött, hogy ne kerüljön börtönbe, rákényszeríti, hogy elmenjen a rendőrségre és bejelentkezzen ott, mint szexuális tevékenységért elítélt és figyelemmel kísért bűnöző. A félelem viszont nagy úr és a helyiek nem nézik jó szemmel az új lakost...

Sok érzést keltett bennem a regény és nem hiába írtam - egyébként nem clickbaitként - a bevezetőmben azt, hogy a legerősebb Picoult könyvnek érzem az Ítéletet.

A szerző ugyanúgy ír, ahogy szokott, vagyis először bemutatja a gondolatgazdag szereplőit, akik mindegyikének ad legalább egy kis bemutatkozó részt (vagy többet) és teszi érdekessé őket a múltjukkal, na meg az egyéni problémákkal. 

Hangulatkép a google-ről
Nem titok, hogy nagyon szeretem az írónő írásait, sőt az egyik kedvencemről van szó és a múltkor kissé megijedtem, hogy vajon kinőttem-e a műveiből vagy nem (A tizedik kör olvasása közben), de ahogy olvastam az Ítéletet egyre inkább belemerültem a világba, figyeltem a szereplőkre és úgy éreztem újra, hogy igen, Picoult megint alkotott - bár azért nem tökéletes az élmény.

A fülszöveg úgy harangozta be a történetet, hogy a boszorkányperek hangulatát kapjuk meg, ezért a regényben szereplő négy lány, a wicca boszorkányok, köre egyáltalán nem lepett meg, maximum nem számítottam rá annyira, de Jack múltja mellett ennek örültem a leginkább, ez a két téma érdekelt engem a legjobban. Mondjuk azért a többiek se semmik, ha a háttérről van szó, például olvashatunk Addie édesapjának bűntudatáról, amit az alkoholba fojt, vagy ott van maga Addie, akinél úgy tűnik, hogy a múlt szellemei ránehezedtek. Ezekből is látszik, hogy érdekes karaktereket kapunk és hozzájuk köthetően az érzelmi töltet nagyon a helyén van: lehet itt utálni bárkit, vagy éppen kedvelni - együttérezni Jackkel vagy éppen elítélni a múltja miatt; esetleg a wicca lánybarátság vezetőjéről elsőre megmondani, hogy na igen, vaj van a füle mögött és lehet akár azt is gondolni, hogy nincs (én az első voltam). Úgyhogy száz szónak egy a vége: az Ítéletben a szereplők nagyon erősen jelen vannak és késztetnek gondolkodásra a tetteikkel, hibáikkal, bűneikkel, illetve megosztóak lehetnek. Simán lehet az, hogy mindegyik olvasó máshogy veszi ezt vagy azt a személyt és pontosan erről szól egyrészt a mű: a kétoldalúságról, hogy mindennek több része van, nem lehet elítélni a másik embert csak azért, amit látunk - hiszen ott az addig bejárt útja és az más számára láthatatlan és ezért érdekes olvasni ezt a művet, mert a karakterek jellemzői alapján teóriákat lehet felállítani, hogy ki milyen személyiség és adott helyzetben mit lépne. Ellentmondásosnak tűnik Jack, aki próbál másokon segíteni és egészen szimpatikus képet kapunk róla, dacára a múltjának, de ugyanúgy - sőt sokkal inkább - vitatkozási alap lehet Gillian, a wiccás vezető élete.
„Szerintem – felelt végül – mindenkinek megvannak a maga kísértetei.”
Először gondoltam Jodi Picoultra úgy, mint egy bűvészre: játszik az olvasóival, elhiteti velünk, hogy amit látunk, azaz igazság, pedig csak lyukat beszél a hasunkba; majd amikor már azt hisszük, hogy tudjuk mi következik, a képünkbe robban az egész. Az írónő mindig szépen, hátul készíti elő a végjátékhoz a robbanóanyagot, de az nem minden esetben sül el jól, ahogy szerintem az előzőleg hazánkban megjelent művében sem, de itt nincsenek ilyen gondok szerencsére, bár most nem tudom pontosan a biológiai tartalmat, mert nem értek a DNS-hez, így elhiszek mindent Picoultnak. Lenyűgöző, hogyan áll össze minden végül, de az is tetszett, hogy nincs szájbarágósan elénk tárva a tanulság: legyen akár a korábbi század, akár a mai, ebben nem sok változás van, hiszen a félelem ugyanazokat az ösztönöket hozza elő belőlünk, mint régebben.

Wicca hangulatkép a google-ről
Ebben a könyvben a védőügyvéd volt a kedvenc karakterem, de a kötet második felére egydimenziós karakterré silányul ő is, pedig a szerintem legjobb jelenet na meg a regény legfőbb tanulsága hozzá kötődik (a felszólalós - bátor odamondásos igazság). Tetszik továbbá - a majdnem Darwin-díjas egyúttal a legpechesebb díj nyertese - Jack és Addie egymás felé tapogatózása, illetve egyúttal a gyógymód keresése a lelki bajaikra, de leginkább a wicca dolgokat szerettem olvasni, az nagyon kellett ide!

Negatívumként említhetem, hogy minden túl gyorsan zajlik le: hirtelen történnek a változások, bár... ez nem is olyan nagy baj ebben a könyvben, annyira beleillik a történetvezetésbe, hogy egyáltalán nem tölt el rossz érzéssel vagy bármi ilyen negatív gondolattal. Viszont furcsának tartom a végkövetkeztetést, az addigi reakciók alapján számomra meglepő volt a döntés (bár egyetértek vele), de az utána lévő utolsó infó, az utolsó lapon... hát akkorát utoljára Picoult művön, az Egyszerű igazságnál néztem (ami az eddigi kedvencem).

A jól összerakottság mellett meg kell még említenem azt, hogy a leírások, az elhallgatások, minden minden segített abban, hogy kb két nap alatt elolvassam a kötetet és érezzem, ahogy beborul az ég Salem Falls felett. Hangulatos írás, feszültséggel teli és a témakezelése számomra mesteri még akkor is, ha párszor felmerül a kérdés, hogy ,,ennek a valóságban mennyi az esélye?". 
„Az embereket nem érdekli az igazság, viszont rettegnek attól, hogy a balszerencse ragadós.”
Tehát tetszett az, hogy két nap kellett az ötszáz - féltégla - regényhez és hogy folyamatosan feszültség alatt voltam, továbbá az, hogy a karakterekért sokat izgultam, az utolsó oldal pedig olyan, hogy a fal adja a másikat. Nem bántam meg az olvasást és örülök, hogy újfent igent szavaztam az írónőnek. Ebben a könyvben újra azt az oldalát mutatta, amit megszerettem, a csavaros történetet kitaláló szerző köszönt vissza a szereplőin keresztül, akinek a műveit érdemes olvasni, hiszen nem lehet kiszámítani, hogy mi történik (legalábbis nekem nem sikerült). A fordulatosság itt rendben volt, bár a tárgyalótermi dráma nem olyan hangsúlyos, mint például az Egyszerű igazságnál érzésem szerint, de sokkal inkább szembetűnő az Ítélet erőssége, mint a gyengeségei, így elnézhetőek a problémák.


Ítéletem:
Nagyon tetszett

Erősségek:

- a karakterek és a hangulat

Gyengeségek:

- az ennek mennyi az esélye kérdések
- gyengébb tárgyalás szál

Kedvenc szereplő:

a védőügyvéd (enyhén spoileres lenne ki az, így csak ennyit írok róla)

Évszak:

- egyértelműen nyári olvasnivaló

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

A mű az Athenaeum Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2018-ban, szép kiadásban.

Az írónő további, magyarul megjelent kötetei:

>> Link <<

Amikről már írtam (katt a képre a bejegyzésért):

(A tizedik kört már megírtam, csak közzétételre vár.)




A rovatom megszüntetése mellett döntöttem, mármint úgy, hogy különálló cikksorozatként létezzen. Egyszerűbb, ha minden értékelés végén megosztom a külföldi borítókat na meg az arról szóló véleményem. Az eddigi részeket itt találod. (A magyartól eltérő borítókat veszem alapul és mindegyik csak egyszer szerepel, hiába jelent meg több országban ugyanazzal a képpel.)
Csoportosítani is lehet őket. Először azok a borítók szerepelnek, amelyeken a lányok vagy Gillian kapja a központi szerepet:

(angol)
(angol)
(két angol, egy litván, egy norvég)
(két német és egy orosz)

Jack képei:

(francia, kínai, észt)

Addie lehet? (Mindenféleképpen idősebb a nő a képen... bár miért lenne rajta Addie? Ő inkább Gilly lehetne a betöltött szerep miatt, de hát a modell nem igazán passzol hozzá.)

 (lengyel)

Az a bizonyos helyszín:
(két angol, egy francia és egy indonéz)
(angol)

Szerintem nem illik a történethez:

(német)
És a magyar?

Szerintem a legjobb! Élőben szépségesek a színei.


Köszönöm, hogy elolvastad!



Júniusi Zárás (2018), avagy a gigantikus book haul meg én


Végre hivatalosan elkezdődött a nyári szünet számomra is, hiszen végre vége a vizsgaidőszaknak. Elég keményen, infózással, matekozással telt ez a hat hét, aminek a végén úgy kidőltem (igen, rosszullét ággyal, egész napos alvással meg mindennel), hogy még most is kavarog a gyomrom. Hiába, egy egész évnyi stressz nem tűnik el csak úgy - igen, ez egyáltalán nem büfészak, pedig néha örülnék neki.

Na de a tanuláson, izguláson kívül sok minden történt, például voltam Könyvhéten, kaptam ilyen BASC-os Fumaxos dobozt - na jó, vettem - és amivel nem voltam elégedett, de majd ha erőt veszek a fotózásra, megírom a kritikámat (mert ez főleg az lesz). A Könyvhetes beszámolót meg úgy döntöttem, hogy nem pötyögöm le, egyrészt szeretem önző módon magamnak megtartani ezeket, másrészt már olyan régen volt, hogy aktualitását vesztette. Mindenesetre örültem annak a pár molyocskának, akivel találkoztam, mindenki aranyos volt az esőben és elég kitartó és köszi a zsákbamacskás segítséget innen is! (Réta, Abstractelf, Zsebi, RavenS, Arwen, Nancy többek között.) Szép nap volt, kár, hogy hamar véget ért!

- Vettem, kaptam -


Csütörtök


Az első nap, csütörtökön, a Könyvtündér 500 Ft/db-os dobozából válogattam ki a trilógiám második és harmadik részét. Az eladónő kedvesen figyelmeztetett, hogy nem önálló darabok, de én célirányosan mentem a kosárhoz (attól még kedves gesztus volt), így már tudtam róla - illetve reménykedtem, hogy a Feszt után a Könyvhéten is megtalálom őket ilyen áron. És igen. 


Még csütörtökön a következő utam a könyvszütyőért vezetett, ahol hozzá társult a Jótett helyébe regény, pár exkluzív infóval, de megint önző leszek... viszont a második félévben, ha marad az ütemterv, a sorozat rajongói nagyon fognak örülni - ahogy én is. Kaptam még pár könyvjelzőt is, úgyhogy teljes volt az öröm.


A Fumaxhoz beköszönve - doboz még nem honolt a standnál - átvettem az előrendelésem, ami ez a szépséges képregény volt. Mondjuk érdekes a rajzolása, de bízom benne, hogy tetszeni fog!

Péntek


A legjobban ezt a dobozt vártam, de ahogy már fentebb is írtam csalódásként éltem meg a nyitást, erről bővebben is írok majd. Viszont pénteken szereztem be, reggel, addig pedig köröztünk és az alábbi regényeket, könyveket szereztem be:


500 Ft/darab mindkét regény, más és más standnál. A külföldinek nem tudom a nevét, talán Bookstation, a Babaarc pedig a Könyvtündértől jött velem.


Az Agave Könyveknél beszereztem a három újdonságot, majd 800 Ft-ért a Nagyrészt halottat is. Szépek, hamarosan írok róluk!


Még pénteken belefutottam egy Maximos 2+1 akcióba. Mondjuk kicsit bánom, hogy nem szombaton vettem meg őket, mert akkor részt vehettem volna a sorsoláson. 


A 2050 félig eltervezett vásárlás eredménye, az Ezer éjszakát már olvastam és szerettem, igen erről is fogok írni... annyi a bökkenő, hogy az utóbbit már szombaton vettem, csak nem szerettem volna, ha egyedül állnak a képeken.


Pénteki vásárlás eredménye a Talpig feketében, amit a szerzőnő még dedikált is, viszont az Álmatlanság szombati szerzemény, 800 Ft-ért vettem. Egyébként tippeltem, mert egy éve megvettem az egyik részt és nem emlékeztem melyiket, mikor hazaértem, láttam, hogy a jót sikerült beszereznem, így örültem a megérzésemnek. Többször kéne hallgatnom rá!

Szombat


Éééés eljött a legvártabb nap, amikor találkoztam a többiekkel. Egy jót beszélgettünk és közben elkísérgettük egymást ide-oda és nem, egyáltalán nem akartuk egymást rábeszélni a könyvekre. Ááá dehogy, könyvmolyok egymás között olyat sosem tesznek! Mindenesetre aznap szereztem be a Fumaxos könyvek felét (a másikat pénteken: Felnőni kiábrándító, Puha boldog puffancs mert kellett a vizsgaidőszakhoz egy kis löket) amelyekből az Alice volt féláron. A Hétfő csont nélkül nagyon megázott, megesett a szívem rajta, így jött velem haza. 


A Vágyaim listája szintén 500-as volt, már régóta szemeztem vele, így egyértelmű, hogy jött, az Entangled és A Kívánságvarázslat pedig zsákbamacskázás eredménye, a Heartless pedig egy kis ajándék nekem magamtól vagymi. 

Későbbiek


A vizsgaidőszak ,,ajándéka" volt a sok szenvedésért a Női napló, amelyre a könyvtár ingyen elvihető kötetei között akadtam, én meg imádom a noteszeket. Már csak az a kérdés, mire használjam, mit írjak bele?

Az Új Bestiárium könyvhetes szerzemény, bár ez nem pont az én részem, hanem ,,kaptam" páromtól, na jó magának vette én meg lenyúltam, de ő is hozzáférhet. A Páratlan nyár, az Ítélet és a Lantmadár későbbi szerzemények, a hónap elején őket fogom elővenni.

Ennyi volt a gigantikus book haul, biztos, hogy ennyit már idén nem fogok harácsolni, sőt nem győzöm majd olvasni őket.

- Júniusban olvastam -

Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse2018. május 30., 09:44 → 2018. június 4., 08:55>
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár2018. június 4., 10:08 → 2018. június 5., 16:04>
Thomas H. Cormen – Charles E. Leiserson – Ronald L. Rivest – Clifford Stein: Új algoritmusok2018. február 9., 11:04 → 2018. június 25., 17:32>
Dér Noémi: Nefelejcs – Női napló2018. június 27., 09:55 → 2018. június 27., 09:55
Kellett a kikapcsolódás, úgy, hogy nem kell figyelnem a regényekre... ezért újraolvastam két könyvet, egyet csak átlapoztam (a Női naplót) de csaló módon jelöltem, míg az Új algoritmusok a vizsgákhoz kellett. Érdekes, hogy Az Égett-hegyi könyvtárat most jobban megértettem, mint első olvasáskor, sokkal jobb élmény volt, mint anno.

Félig ide tartozik a Méregtan, amelyet elsején fejeztem be. Röviden annyit tudok róla összefoglalóan írni, hogy zavaróan sokszor akarták megölni a lányt, bár még mindig az egyik legjobb YA, amit olvastam. Ó és az a vicc, hogy az Üvegtrón lehetne ilyen is, sokkal reálisabb lenne, de azt nagyon unom.

- Júniusi értékeléseim, rovataim -

Ezt nem vittem túlzásba, de majd ebben a hónapban bepótolom. Volt egy Megjelenésfigyelőm éééés ennyi.

- Könyvtárból érkeztek -



Remélem a Sarah Addison Allen könyvben nem kell csalódnom, a többivel kapcsolatban pedig egészen jót érzek.

- Várható Értékelések -

Az a helyzet, hogy sok címet összevontam egy-egy közös bejegyzésbe, de bevallom őszintén olyan válságban vagyok, hogy a már kész három értékelős bejegyzésem nincs kedvem, erőm, lelkesedésem (?) megosztani. Amint erőt veszek magamon, megoldom, de addig is, itt van pár új cím, róluk tuti érkezik a bejegyzés majd:


Az alsó sor régebbi olvasmányom, a fentiek meg egész frissek.

- Júliusi Várólista -


Most csak ennyit raktam fel a listára.

Többiek zárása:




A bejegyzést megtalálhatod az alábbi címkéknél:
// zárás //

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -