A Jégvarázs rajzfilmet eddig egyszer láttam és úgy kb elvoltam vele, mint egyébként minden Disney-filmmel, de azt elismerem, hogy üde színfoltja a stúdió munkásságának. Szerintem mindenki ismeri az alapsztorit, a testvérpár közötti szereteten alapuló kapcsolatot és az idősebbik lány kezdetben eltitkolt képessége miatt kialakult bonyodalmakat. Na most külföldön kitalálták, hogy az unalomig ismert meséket fel kéne dobni valamivel és belenyúlni a már megszokott cselekménybe, hogy megváltoztassák a történet egy pontját. Így alakult a Sorsfordító történetek, aminek egyik-másik részét Jen Calonita alkotta meg és nem meglepő módon, a két állításom, amit leírtam az eddigi sorokban, itt fonódik össze: a Manó Könyvek másodikként Elza és Anna történetét választotta.

Tartottam ettől a regénytől, de amit kaptam... arra még én sem számítottam. De mire várunk? Nézzük meg az élménybeszámolómat a Ne érezz, ne kérdezz!-ről!

Az értékelés a Prológus - Winter Wonderland projektre készült a téli jellege miatt és azért is, mert a Jégvarázs az alap, amit az újramesélt sztoriban feldolgoz a szerző. Éljen a tél!

A bejegyzés spoileres lehet a Jégvarázs c. filmre és a végkifejletre. Konkrétan nem írom le mi történt, de utalok rá. Jó olvasást kívánok a továbbiakhoz!

Hirtelen durva mennyiségű tanulnivaló gyűlt fel (ezt a bejegyzést is december 31 óta írom), szóval nem hiszem, hogy a kedvencemnek számító olvasási listámon túl tudok még bármilyen évértékelést megosztani, elnézést érte. Igazából nagyon unalmas voltam 2020 végén, mert nem fogadtam meg semmit jóformán, maximum azt, hogy lassabban olvasok és hogy visszatérek a normális kerékvágásba, vagyis megpróbálok mindenről valami értelmes posztot (vagy értékelést, vagy Röviden tömören agymenést) összehozni.

Mindenesetre megosztom a tavalyi listám, de annyi a lényeg, hogy az olvasásaim hónapokra bontom le, mindegyik végén leírom a rövid történéseket, benyomásokat, meg hogy melyik volt a hónap könyve számomra. 

 

Szeretem Philippa Gregory műveit, bár keveset olvastam még tőle. Viszont már az elsőnél azt éreztem, hogy tetszenek az írásai, ez ilyen első látásra elköteleződés volt (bár A Sötétség Rendje annyira nem jött be). Szóval így, amikor megláttam, hogy érkezik a Hercegnők kézikönyve egy különleges főszereplővel, akkor azt mondtam, hogy nekem erre szükségem van. Nem is teketóriáztam sokat, a Prológus Karácsonyi eseményének (amit ProKarinak nevezünk) online történő megejtése után neki is álltam, így számomra a Hercegnők kézikönyve egy téli kötet lett, ami erősen kötődik a csapathoz.

Ezek után nem is lehet meglepő, ha azt írom, hogy a Prológus - Winter Wonderland projektre ezért választottam témámul. A decemberem olvasmányai között nem is találhattam volna ennél ünnepközelibbet (kiváltott ünnepi érzésekben, karácsonyi lelkesedésben). Szóval mutatom is az élménybeszámolóm!

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Kép forrása

Nagyon kíváncsi voltam a Szíve helyén sötétség c. könyvre egyrészt a szerző miatt, mert a sorozata, a 4MGY már régóta foglalkoztat, másrészt pedig elolvastam a fülszöveget és megtetszett, amit ott találtam. Éreztem, hogy nekem erre van szükségem: különleges képességekről szóló történetre, meg nyomozásra. Jelentem elolvastam, meg is kaptam a vágyott dolgokat és most itt vagyok a szokásos módon, de nem írok hosszabb bevezetőt, inkább kezdjünk bele! 

Tehát következzen a Szíve helyén sötétség élménybeszámolója!

Az értékelés a Prológus - Könyvek a fa alá projektjére készült, ahol mindenféle olyan kötetet értékelünk, amit ajándéknak ajánlunk a fa alá. Ilyen a most tárgyalt regény is!

Amint megláttam a fülszövegben, hogy csillagokról van szó, átkapcsolt bennem valami és várólistára tettem a kötetet. A sci-fi alapból sem áll messze tőlem, de régen nagyon érdekelt a csillagászat sőt legmerészebb halvány gondolataim között még elő is fordult egy-kettő olyan, amiben magamat, mint égi kutatót pozicionáltam be - ezért fordultam a földrajz felé anno, de hamar letört az érdeklődésem, túl sok benne a fizika brr. Ami másnak a matek, az nekem ez a tárgy. Szóval nem lettem csillagász, de a bolygók iránti lelkesedésem megmaradt, hogy átkonvertálódjon a science fiction űrben játszódó művei iránti vágyba. Ennek esett áldozatul Az éjféli égbolt, amit elolvastam és most itt vagyok, hogy beszámoljak a könyvvel kapcsolatos élményeimről. 

Úgyhogy következzen Az éjféli égboltról szóló élménybeszámolóm!

Az értékelés a Prológus - Könyvek a fa alá projektjére készült, ahol mindenféle olyan kötetet értékelünk, amit ajánlunk ajándéknak a fa alá. Ilyen a most tárgyalt regény is!

Megint személyesebb hangulatú bejegyzés készült, mert nem sokszor írtam Szabó Magdáról a blogon és most akadt lehetőségem arra, hogy lepötyögjek egy velem megesett esetet, ami írónőnkhöz kötődik. Nem tudom mennyire érdekel Titeket a sztorizgatás, de hogy el tudjátok dönteni akkor itthagyom azt, aminek az elszalasztott lehetőség nevet adtam. 

Régen nekünk kötelező volt az Abigél, meg is írom mikor: kilencedik elején, azért, mert a testvériskolánk volt diákja és tanára volt Szabó Magda, úgyhogy nekünk is feladták. Kissé megijedtem, hogy milyen szigorú lesz a rákövetkező négy év a regényben szereplő Matula tükrében, de szerencsére nem így volt, imádtam oda járni és hallgatni a tanáraim óráit. Az Abigéllel elvoltam igazából, valószínűleg ma már teljesen máshogy állnék hozzá, mint anno tettem és totálisan más életigazságokat olvasnék ki belőle.

Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyszer visszatért a másik iskolába Szabó Magda egy dedikálásra, amire minket szintén hívtak és úgy voltam vele, hogy mivel nem volt saját regényem tőle és milyen kínos lenne mások mellett odaállítani elé egy papírral, nem mentem el. Akkor már olvastam a Für Elise-t, ami nagy hatást tett rám... különösen az az oldal, amiben a halálról írt Szabó Magda. És különben is, annyi sokkal több irodalomhoz hozzáértőbb ember mellett, nem hiszem, hogy én hiányoznék az írónőnek. Úgyhogy nem mentem el, majd megyek, ha készen állok könyvekkel és olvasottakkal.

Egy fél évre rá meghalt.

Kevés dolgot bánok az életben, mert mindent fejlődési lehetőségként fogok fel, de ezt az egyet nagyon. Sose álljatok így hozzá semmihez, mert nem mindenre adódik több lehetőség és tanuljatok az én példámból. (Az meg a másik, hogy sose becsüljétek le magatokat! Minden olvasó számít.)

Így hogy sikeresen lehangoltam mindenkit, aki véletlenül vagy direkt ide tévedt, azt azért meg kell írjam még, hogy a Für Elise után sok regényt olvastam tőle, tizennyolc évesen például a Katalin utcát, vagy a Mózes egy, huszonkettőt amik nem igazán egyszerűek és az ifjúsági könyvei az Abigélen kívül kimaradtak. Azt hiszem Az őz után le is tettem a műveit és azóta nem olvastam tőle semmit. Viszont egy ideje elkezdtem újra az írónő munkássága felé kacsingatni, úgyhogy majd a blogon is megmutatom az élménybeszámolókat, továbbra sem magas szintű irodalmi elemzésként. Azóta őrzöm az időközben gyűjtött köteteket, ideje újra találkozni Szabó Magdával!

Addig is megmutatom az élménybeszámolóm A lány, aki szavakkal varázsolt kötetről! A bejegyzés a Prológus - Mesék hetére készült.

Imádom a noteszeket és a határidőnaplókat, bár még keresem a saját stílusomnak megfelelőt, viszont azt kijelenthetem, hogy a Reading Journal forma bevált nekem. Ezért kezdtem el különféle naplókat kipróbálni és ilyen a Határtalan gondolatok család, amely most sorra kerül a bemutatásban.

A Plan with me előző része: Szabados Ági Olvasónaplója.

Amikor megláttam Kertész Edina új könyvét, a Lajhár, a sztárt, eszembe jutott, hogy a többiek mennyire szerették a szerző másik meséjét, A milliomos szamár címűt, ezért gondoltam elolvasom a fülszövegét esélyt adva neki, hogy megfogjon és már akkor láttam, hogy milyen témák kerülnek majd elő benne: a bullying és a magány, ezek meg érdekelnek. Az instagram pedig manapság fénykorát éli és párommal nagy erőkkel elkezdtünk fotózást tanulni (azért nálam van még hová fejlődni, ő viszont fantasztikus képeket készít) és használni az alkalmazást, ezért kíváncsi voltam egy olyan történetre, ahol a platform szerepet kap, úgyhogy ez volt a másik ok, a fenti két érdekesség mellett. Persze a könyv nem ennyi, mert első látásra nem látszódik, hogy egy harmadik / többedik nagyon fontos üzenet is előkerül benne, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos.

Elolvastam és a kellemest a hasznossal módon a Mesék hetére írtam meg az élménybeszámolóm, ami most megy a Prológusnál. A többiek érdekesebbnél érdekesebb posztokkal készülnek, szóval megéri velünk maradni! 

Úgyhogy íme, a Lajhár, a sztár kötetről szóló értékelésem!

Nem tudom mostanában miért kaptam rá a horrorra, vagy a borzongatóbb sztorikra, de amióta olvastam a Through the Woods című kötetet, szükségem van rá. Jólesik olvasni és ez nekem nagyon fura, mert nem szoktam ennyire igényelni ezt a kategóriát. Viszont, mivel impulzusolvasó vagyok elég durván, ezért hallgatva a fenti intuíciómra, vagy vágyamra ahogy tetszik, elkezdtem keresgélni a polcomon a megfelelő olvasmányok után és találtam is párat! Szóval örültem, mint az a bizonyos majom a farkának. Több levett mű közül végül Az elemésztő homályon akadt meg a szemem, folytatva a Through the Woods megkezdett hagyományát, vagyis az erdők misztifikálását és végül ezért kezdtem el olvasni. Egyébként ez a regény nem véletlenül került hozzám, olvastam Poppy értékelését róla és akkor tetszett meg az alaptörténet és úgy voltam vele, hogy szeretném megismerni én is. Erre csak most került sor. Elolvastam és rájöttem, hogy miért szeretem még annyira a YA / ifjúsági műveket és csodálkozva vettem észre, hogy mennyire megtetszett Az elemésztő homály alapja.

Na de ennyi felvezető után íme, az élménybeszámolóm róla!

Az értékelés a Prológus Bor(z)ongós projektjére készült, ahol a Borongós oldal után, a Borzongóst is kimaxoltam.

A Témázós csapat hónapról hónapra érdekes kérdéseket tárgyal. Mindig van egy adott téma, arról egy-egy poszt, amit egyszerre, egy egyeztetett időpontban osztanak meg. A jelenlegi megtárgyalnivaló A lakatlan sziget dilemmája – avagy melyik 5 könyv nem hiányozhatna onnan? címet viseli és arra voltak / vagyunk kíváncsiak, hogy ki milyen könyvet pakolna be a hátizsákjába, ha egy lakatlan szigetre vezetne az útja. A témázás két körre oszlik, ha úgy vesszük: egy első körre, ahol kikerül az adott havi téma és az utóvédre, akik később csatlakoznak bejegyzéseikkel.

Éééés ebben a hónapban én is meghívást kaptam egy első körös közös elmélkedésre, amit nagyon szépen köszönök! Élmény volt összeszedni ezeket a címeket:

Már egy ideje elkezdtem érdeklődni az agy különböző területeinek problémái iránt, erre jó példa a Bookline Könyvek kiadásában megjelent Mindent az emberi agyról olvasása, ahol többek között az Alzheimer-kórról tudhattam meg egy kicsivel többet, ugye a fontos szervünk megfelelő vagy épp hibás működése mellett. Szóval érdekel a biológia ezen területe és ennek tudatában nem írok meglepő tényt, hogy felcsillant a szemem, amikor a Nélkülem - nélküled fülszövegét elolvastam és megnéztem a hozzá tartozó címkéket a molyon. Kedvem támadt megismerni Légrádi Gergely regényének tartalmát és most pedig itt vagyok és próbálom rendszerezni a gondolatokat, amiket a lentebbi sorokban megosztok, tehát íme, a könyv értékelése!

Az élménybeszámolóm a Prológus Bor(z)ongós projektjére készült, hiszen novemberben a csapattal jobbnál jobb borongós, mint szomorú vagy hangulatos, illetve borzongós, mint ijesztőbb, komorabb történetek bemutatásával készülünk. Tartsatok velünk a további bejegyzéseknél is!

Instán sem titkoltam, hogy számomra nem volt egyszerű ezt a regényt olvasni, mégpedig azért, mert nagyon szeretem a trilógiát. Egy kezemen megtudom számolni hány olyan széria ejtett annyira rabul, hogy a végtelenségig igyekeztem elhúzni az utolsó rész olvasását, hiszen egyiknél sem akartam azokat a bizonyos záró mondatokat látni. Ahogy az Aranybirodalomnál sem, de végül megtettem és most elveszetten bámulom a monitort, mert már érzem a hiányát ennek a világnak. 

Régóta figyelgetem a Hollókirályt, de még nem vettem rá magam az olvasására. Várólistás ezer éve, úgyhogy, amikor megtudtam, hogy jön a Piranesi, ujjongtam, mert úgy voltam vele többek között, hogy az ismerkedés az új kötettel eldönti majd a kérdést, hogy akarom-e olvasni a másikat, meg hogy egyáltalán mikor. Ez tett arról, hogy olvasni akarom a Piranesit. Átfutva a fülszövegét megfogott a végtelen termek, a labirintus képe és az a rengeteg szobor bennük, amik a falak mentén állnak és üres tekintettel néznek a történésekre. Ez pedig arról győzött meg, hogy mikor tegyem meg.

Szóval eldöntöttem, hogy olvasnom kell ezt a regényt és minél hamarabb, amire a Prológus révén lehetőségem nyílt és te jó ég! Sosem volt ennyire más az elvárt és a végül kapott élményem, mint most. Na de nézzük is meg miben nyilvánul ez meg, jöjjön a Piranesi élménybeszámolója!