Hollow Creek Akadémia 1.

A Hollow Creek Akadémia elég sokszor jött velem szembe az elmúlt pár hónapban, általában a megjelenés közelében és először annyira nem fogott meg, főleg ezzel a vagány borítóval, ami egyáltalán nem az én stílusom - bár általános iskolában kb ilyen volt a tolltartóm mert összefirkáltam na mindegy - de kíváncsiságból elolvastam a fülszöveget és máris több kulcsszó piszkálta fel a fantáziám, úgy mint az önbizalomhiány, a beilleszkedés és az önmegvalósítás. Mivel ifjúsági regényről van szó, ezért hozzátartozik az a folyamat is mikor a főszereplő a saját útját keresi - gondoltam én, és azonnal felraktam a várólistámra a könyvet, hogy még véletlenül se felejtsem el később, bár azt meg kell hagyni, hogyha akartam se tudtam volna, mert nagyon hatásos ismertetőt kapott a kötet.

Az alap egy egyszerű gimis történet és gondolom nem fogja megúszni a kategorizálást, vagyis azt hogy a SzJG sorozattal egy kalap alá ne rakják, pedig egyáltalán nem hasonlít a kettő, hála az égnek. Valahogy a szerző megfogta a téma másik végét és egy sokkal vagányabb, komolyabb történetet kerekített az egészből, egy normálisabb főhőssel és bár itt is vérzik a sztori (legalábbis az én olvasatomban igen), számomra szerethetőbb. Jó lehet elfogult vagyok Josh miatt... Egyébként Jaide a főszereplője a gimis történetnek, amikor is művészeti ösztöndíjjal felvételt nyer a Hollow Creek Akadémiára, de nem igazán akar odamenni. A negatív kisugárzás csak a bajt vonzza magához amikor lekési a gépét és ezért még a mentorának kinevezett Josh is leordítja a fejét a telefonban. A suliban undok osztálytársának, Liának a csipkelődését és Josh kemény stílusát kell túlélnie illetve magával is van egy harca, méghozzá az, hogy önbizalomhiányát leküzdje.

A regény olvashatóságával nincs probléma, bár az elején nehezen rázódtam bele a világba és döcögősen haladtam Jaide-del a saját útján, ahol kezdetben annyira életképtelen és nyuszi volt másokkal szemben. A történet első részét ilyen téren nem igazán kedveltem, mert maga Jaide sem volt szimpatikus és fogalmam sincs miért, de egyszerűen zavart a stílusa vagy csak az hogy olyan kis visszahúzódó és nem tett semmit az álmaiért? Bár nem igazán vártam mást, gondoltam hogy valami ilyesmit hoz ki az önbizalomhiányból a szerző, plusz néha a gondolatai sem tetszettek és mivel nem tudtam azonosulni vele, lassan haladtam a történettel.

Egy idő után viszont felpörögtek az események, mégpedig azzal, hogy kiderült a lány rejtett képessége és innentől kezdtem érezni a szétcsúszást a könyvben és pont azért, mert a főszereplő túlságosan csodagyerekszerűségre sikeredett. Igazából itt húztam fel először a szemöldököm és úgy voltam illetve vagyok vele, hogy ezt nem szeretném elfogadni, bocsi Jaide. Ebben találhatnék hibát ha nagyon akarnék, sajnos ez gyenge lábakon áll így (énekórák illetve gyakorlás hiánya amit én is hiányoltam) és emiatt lesz hihetetlen a számomra és úgy érzem, hogy a szerző homályossá tette a körülményeket, mintha nem akart volna ezzel foglalkozni.

Viszont azután, hogy belerázódtam a regénybe (kb. a századik oldal környékén) már minden könnyebb volt és elkezdtem élvezni a sztorit, tehát nekem a kötet második felével semmilyen problémám sincs. Addig pedig az iskola rendszere illetve élete tartotta fent az érdeklődést (szerencsére ez nem csak a könyv első felére jellemző, hanem a másodikra is), mert nagyon szerettem a házak rendszerét és a köztük lévő versenyt, és erről elég sokszor a Harry Potter jutott eszembe, mert ott hajkurászták a kupát ilyen nagy megszállottsággal.

Bár nem Jaide képességének az erősödése a lényeg a későbbiek folyamán, hanem a lány fejlődése és az, hogy mer-e olyan útra lépni, amely az álmai eléréshez vezet? Hogy az életképtelen lányból egy önmagát megvédeni tudó csajszi legyen? Jaide ezen felül hajlik afelé, hogy mindent túlzásba vigyen vagy magára vegyen és érdekes, hogy a tanárára magasról tesz méghozzá indokolatlanul, ezt pedig csak késleltető elemként látom, az meg teljesen felesleges.

Viszont többségében tetszett a könyv, a szerző egészen összetett személyiségekkel dolgozik akár Jaide-t, akár haverját, Roscoe-t nézem sőt néha még Joshnál is megcsillantja azt amire képes. Ez az ami miatt megszerettem a könyvet és Nita Szendrey jó a folyamatokban, meg a karakterek fejlesztésében. Plusz az írónő pont azt a karaktertípust jelenítette meg a regényben, amit nagyon szeretek és az elsőre bunkónak tűnő srácról végül kiderül, hogy milyen is valójában és már sajnálom is, hogy Josh nem kapott egy nézőpontot. Elsőre Roscoe egyébként pont olyan idegesítőre sikerült, mint a SW - Jedi Academy Rosh Peninje az állandó szövegelésével és beképzeltségével és bár a kötet végére sem békültem ki annyira vele, azt elismerem van oka arra, hogy a történetben legyen, tehát nyitott vagyok irányába hátha megkedvelem őt később és azért elég szórakoztató volt a taktikázásáról olvasni, az ilyet meg szeretem, mert izgalmas.

Hármójuk után fájó pont a többi karakter semmilyensége például gondolok Meganre - ő csak egy könyvmoly - vagy éppen Riley jut eszembe, akit viszont meg szerettem volna ismerni, mert fontos szerepet kap a történetben. Értem én, hogy ebbe most ennyi fért, de hát egyéni kívánságaim lehetnek... több Josht kérek szépen a következő részbe! A szereplők közötti szerelmi jelenetek viszont egész jól illenek a regénybe, nincs picsogás, sem ,,szeret, nem szeret" szenvedés, főleg hogy teljesen máshogy, más szempontból mutatja be a szerző ezt az érzelmet, mint várná az ember és nekem igazán bejött, szerintem ez is vagány.

Nagy szomorúságom viszont a ,,sötét oldal" sablonossága Liával az élen, ő volt az akinek a szálát a leginkább hiányoltam, mert így csak egy olyan bajos ellenféllé sikeredett, akiből már van egy tucat meg még egy azon kívül is, viszont a féltékenység egy jó alap, de kíváncsi voltam az életére, ha már Roscoe olyan izgalmasra sikerült. A lány mellett akadt még egy másik szereplő is, aki főszereplőnk ellen tevékenykedett, vele pedig az a baj, hogy keveset volt a színen és a változása túl hirtelen történt és túlzásnak éreztem a gondolatait egy bizonyos résznél.

A kötet vége illetve nagy csavarja azért nem érintett annyira meg, mert egy kulccsal megoldható a dolog, illetve SPOILER (kijelöléssel olvasható) kifizettethették volna a szülőkkel az árát, ez a minimum SPOILER VÉGE. Ehhez is kötődik pár kérdés, amelyre remélem a szerző válaszolni fog a második rész folyamán és kíváncsi vagyok Malloryra - az egyik osztálytársukra - hogy kire miért haragszik, emellett Rileyra és természetesen Joshra.

Nem sok mindent lehet már megemlíteni az értékelésben csak az üzenetét, tehát hogy számomra mit jelent a történet. Azt, hogy merjünk tenni az álmainkért, plusz ha nem állunk ki magunkért akkor senki sem fog és becsülni kell amink van!

A Pongrác kiadó jelentette meg a könyvet 2014-ben, fiatalos illusztrációkkal, bár ez nem az én stílusom, de attól még maga a könyv jól néz ki, tetszik!