Sorozat: -

Ha bármit megtehetnél a világon, mi lenne az?


   

---

- Interlude -

Los Angeles, 1992, zavargások

Részlet a Daily News magazin cikkéből:

,,Ernesto Vera tragikus körülmények között elhunyt. Helyszínelő munkatársaink szerint baleset okozhatta idő előtti halálát. Az ok nem tisztázott, de keréknyomokat találtak a férfi teste mellett, tehát valószínűsíthetően a férfi megunva életét, eldobta azt. A szemtanúk szerint Vera a fekete, sötétített üvegű Sedan elé vetődött és a sofőrnek ideje sem volt arra, hogy megállítsa a mozgó monstrumot. Tudomásunk szerint a rendőrség még nem érkezett ki, vélhetően lefoglalta őket a város több pontján kigyúlt forrongás. Ezekről a villongásokról korábbi cikkünkben értekeztünk..."

Ez egy nagy hazugság, ne hidd el, compadre! A bátyám nem lett tragikus módon öngyilkos, hanem hidegvérrel megölték. Pedig ő nincs közel a tűzhöz. Nem érdemelte! De ezért megfizetnek, erről én gondoskodom!

---

- Első mondat -
,,1992. április 29-én, délután 15 óra 15 perckor az esküdtszék felmentette a Los Angeles-i Rendőrség három tagját, Theodore Brisenót, Timothy Windet és Stacey Koon őrmestert a Rodney King állampolgár ellen alkalmazott túlzott erőszak vádja alól."

Forrás

A kötet az 1992-es los angelesi zavargások történetét mutatja be elég széles körben és részletesen, beleturkálva az események és a kulcsszereplők legmélyének mélyére, ahol mindenki álarca lehullik és csak a színtiszta igazság marad. Ezért nincs értelme részletesen leírnom, hogy mi történik, mert olyanok ezek a történetek mint a lehulló (és nem összetörő) üveggolyók: szétgurulnak - és én is ezt érzem most pontosan, és azért, mert nehéz megragadni a regény lényegét, mert annyiféle ember, annyiféle módon szólal meg hogy lehetetlen egyféle konklúziót levonni. Ettől függetlenül a szálak kapcsolódnak egymáshoz, egyes szereplők többször is feltűnnek itt vagy ott - tökéletes példa ez a regény a minden mindennel összefügg elvre. 6 nap és 17 történet - ennyit mutat meg az események különféle fázisaiból, ám talán mégiscsak akad egyetlen közös jellemző: a történetek őszintesége, mert a szerző kegyetlenül az olvasó képébe vágja az igazat és egyes jelenetek nem eresztik utána sem. 

A könyv bizonyos részeit nézve hasonlít az Átmeneti üresedés felépítésére. Rowling művében azt vizsgálta, mihez vezet a kisvárosban egy ember halála és itt szintén úgy tűnik, hogy Ernesto végzete elég sok cselekedetnek kezdeti rugója, bár éppen a forradalom nem hozzá kötődik, de megfigyelhető, hogy apróbb események igen, amelyek fontosak lehetnek - nem globális, vagy nemzeti szinten, hanem tovagyűrűző hatásként, olyan ez, mint egy láncreakció. A regény eleje elég erősen indul, ugye Ernesto halálával és az ebből következő gondolatokat, tetteket mutatja meg a szerző először a húga, Payasa szemén keresztül, aki bosszút esküszik hiszen a testvére nem volt közel a tűzhöz, hogy használjam a kötetbeli kifejezést. Utána pedig sorra kerülnek a többiek, Kicsi Moscótól kezdve (aki Payasa öccse), Nagy Végzeten át a rivális banda tagjaiig. Akit a szerző érint, mind fontos része ennek a regénynek és képvisel egy igen egyedi hangot. Bárkiről esik szó, itt mindegyik ideig-óráig feltűnő karakternek megvan a maga sztorija és az bizony nem egy könnyed nyári lányregény egyik esetben sem. A szlenges nyelv pedig a helyi sajátosságot adja vissza, a fordító, illetve a kiadó nagyon jó munkát végzett ezzel a szöveggel, minden ott van a helyén, aminek ott kell lennie.

,,Ha elég szemét vagy, ha elég kemény vagy, minden a tiéd lehet."

Társadalombemutatásban részletgazdag ez a kötet, hiszen nemcsak azt jeleníti meg, hogy a bandák hogyan látják a rendőröket, de még azt is megkapjuk, hogy egy ilyen helyzetben milyen a tűzoltók munkája, hogy mit jelent a körükben a család fogalma, hogy milyen mélyen gyökereznek a problémák és hogyan kerültek ezek felszínre Rodney büntetésével illetve egy fiatal lány megölésével. Drogdílerek, csoportharcok, területi villongások hazája, ez nem az az Amerika, amit a tévéből lehet látni - a rasszizmus forrong a mélyben, minden mozdulatban, a fájdalma a szereplők mozdulataiba ivódott, mindent ez irányít, ahogy Kisféreg is mondja, ez a génjeikben van.

,,Van ebben valami mélységes nagy igazság, talán mindössze ennyi: létezik egy rejtett Amerika abban, amit a világnak mutatunk, és csupán egy maroknyi ember ismeri. Akad köztünk, aki beleszületett, vagy beleszorult, de mi, többiek egyszerűen csak dolgozunk benne."

Mi a biztosíték, hogy ez nem történik meg még egyszer? Hiszen az emberekbe belekódolták a békétlenséget, az utálatot a kívülállók, a más bőrszínűek felé. Mi történne akkor, ha megint eltűnnének a szabályok?

Nehéz csúcspontot (vagy mélyt) választani, de talán ki tudok emelni kettő darabot: először azt, amikor az egyik fiú szereplő csalódik a rendőrségben, illetve az ötödik fejezetben találtam meg a másikat, pont azt, amikor a rendfenntartók új eszközt vetnek be...

,,Az errefelé lakó emberek pontosan ismerik ezt az érzést. Tudják, milyen ocsmány tud lenni az élet. De mások, azok az otthon ülő szerencsések, akik csupán a tévéből követik az eseményeket, ezt nem is sejthetik. Mégis ők vannak legjobban kiakadva a zavargástól."

A történetekben ott a lehetőség egy más jövőre, egy boldogabb befejezésre, hiszen a legtöbbje lezáratlan és azt vettem észre, hogy drukkolok azért hogy az alakuló sorsutak kanyarodása végződjön jól. A regény vége olyan, mint a kötet, ütős, na meg mély, elég erős súlypont, ha az egész történetet nézem.

Itt eleven karakterekről van szó, akik kegyetlenek lesznek amint megsebzik őket. A sok személyből kiemelném Nagy Végzetet, aki okos, taktikus és helyből nem gerjeszt olyan ellenszenvet, mint Kicsi Mosco. Sokkal több részt szerettem volna olvasni róla, ő érdekelt engem a legjobban, viszont ha végignarrálná az egészet, a mű elvesztené az autentikusságát, így mégis azt írom, hogy tökéletesek az arányok.
A másik fontos ember, Ernesto, aki felfogható egy eszmének. Ő sokak szemében az általános védelmi kép, a bátyj és eltűnésével vége ennek, csak a fájdalom marad, ami az erőszakban nyilvánul meg. A másik oldalról pedig az utolsó szabály - a civilek bántatlansága - amit Jokerék bandája eltiport és indított el egy bandák közötti vérengzést, egy vendettaspirált, hiszen mindig lesz valaki, akinek a rokonát megölték.

Reális és eleven, bántó történet, amit nagyon nehéz olvasni, de megéri, úgyhogy maximálisan ajánlom!

Erősségek:

- a történet,
- a kifejezésmód,
- minden.

Gyengeségek:

- nincs.





A Közel a tűzhöz a Fumax Kiadó jóvoltából jelent meg 2015-ben.