,,Eleinte úgy éreztem, ő megérti, amit itt soha senki nem értett meg: a nyugtalan, zaklatott, és egyben talán nyugtalanító és felzaklató lányt, aki vagyok. Mert nem mindig könnyű velem boldogulni, de McBurney tizedesen tényleg azt éreztem, hogy ő talán olyan ember, aki, ha nem is ismeri a keserűségem minden okát, elfogad engem úgy, ahogy vagyok, talán abban a reményben, hogy a szeretete javít rajtam valamit. És tudják, könnyen lehet, hogy javított is."

Forrás