Az első, az Elmék (h)arcai a Star Wars és a Trónok harca világát próbálta egymáshoz közelebb hozni... bár egy kérdés azért felmerült bennem, ha az SW egy fél elemzést kapott és a HP hármat, akkor miért nem Nevelj mágust! a cím? Na mindegy, szóval az első kis rész a fentiekkel foglalkozik és mint olyan, nem tudtam ráhangolódni, mert nem (igazán) ismerem az alapokat. A Csillagok háborúját valamennyire, viszont a Trónok harcát untam anno és ezért félbehagytam, úgyhogy nem ez a kedvencem, de alapból érdekelt, hogy a szerző(k) hogyan vetik össze a valós kultúrákkal a művekben szereplő nevelési módokat, ami egyébként a többi elemzésre is jellemző. A SW-os résznél még külön bírtam, hogy az egyik író (nem tudom melyikük) a midikloriánokat komolyan kezelte, eddig bárkitől olvastam, láttam, hallottam, mindenki szidta, úgyhogy le a kalappal - még ha nem derül ki az írójának valódi véleménye, egész jól vezette le a maga elméletét. A Trónok harcás rész nem igazán érdekelt, de erről nem annak a résznek az írója tehet. 

A második elemző mű nagyon nagy kedvencem lett, dacára annak, hogy egyik alapot sem láttam, olvastam, egyéb - sem a Végjáték, sem a Csillagközi invázió semennyire nincs az ismeretanyagomban, mégis kedvet kaptam a megismerésükhöz. A szerző összehasonlítja Ender és Ricó esetében a világokat képzési forma szerint, elemez és hasonlóságot keres a miénkből, irodalmi példán keresztül mutatja meg, hogy mi a hatékony oktatás. A harmadikban Nagy Ádám a Star Trek Kobayashi Maru-próbáját elemzi, illetve elkalandozik a történelmünk, jelenünk felé és elemzi a nyertes vagy vesztes szituációkat, illetve az alkalmazott tesztekre megy rá pszichológiai oldalról, ezért szerettem ezt annyira olvasni. Bírtam a látásmódját és ő jobban elrugaszkodott az alap művektől, mint a többiek, de azért erre láthatunk még példát más szerzőktől.

,,Az, hogy a tehetséges diákoknak - akik jelen esetben mutánsok is - külön iskolát hoznak létre, nem meglepő dolog."

Utána következett az X-mutánsok helyzete, bár itt már tűkön ültem, elvégre a Harry Potter miatt voltam itt elsődlegesen (és az következik), de ezt szintén átolvastam. Ennél a résznél a kulcsszó a szegregáció, a különleges képességű tanulóknak létrehozott intézmény helyzete. A szerző(k) körbejárják mi az, hogy tehetség, elmélkednek egyet róla és hoznak különféle érdekes tényt a fentiről, na meg a Sorsfaktorról, illetve az külön említést érdemel, hogyan kapcsolják össze az intelligenciát és kreativitást a mutánsokkal, na meg hogyan húzzák rá a motivációs oldalt erre az univerzumra, -nagyon élveztem ennek a pszichológiáját olvasni. Ennél a résznél éreztem azt, hogy általánosságokat mutat inkább (főleg a tehetséggondozás témájából), de a tanári kari elemzés is hatásos - és itt lassan elérünk a Harry Potterhez, ahol ezt jóval hosszabban fejtegetik.

,,A pedagógusi munka mint folyamat események láncolatában lezajló döntések sokaságából épül fel. A pedagógusnak... szinte állandóan reagálnia kell."

Éééés jöhet a három Harry Potteres téma, amik rettentően érdekeltek engem és valamilyen lépcsőzetességet fedeztem fel az elrendezésükben, ami a szerkesztő éleslátását bizonyíthatja, na de a lényeg: Az első a diszkrimináció problémákörét tárgyalja, mutatja be, a második a roxfort pedagógusok munkájára és szerepére reflektál, míg a harmadik a zaklatást járja körbe. Az első a kritikai pedagógiával foglalkozik, na meg az iskola szerepével, ami olyan, mint egy sziget a varázstársadalomban a házaival. Értékrendet és morális dilemmákat vizsgál, na meg megmutatja a sorozat értékfelfogását is. Itt felépíti azt, amit a másik két elemzéshez tudnunk kell.

,,A diszkrimináció megszüntetése csakis az együttműködés, az egyenlőség és a különbözőség értékként való felfogása által érhető el."

Forrás: Pinterest

,,Az ambíció elsősorban a Mardekár-ház erénye. Általánosságban ez ösztönöz arra, hogy a nehézségek közben is kitartsunk céljaink mellett, és hogy ne adjuk fel a küzdelmet, így közvetve nagy tettek végrehajtását teszi lehetővé."

A harmadik és egyben utolsó egység, a zaklatás (bullying) témakörét járja körbe a HP univerzumban iskolán belül és kívül, bár ez folytatódik az ezután következő Az elemzésben. Igazából ez volt az a téma, ami a legjobban érdekelt, a pszichológia ilyen ága mindig vonzott és úgy érzem, hogy rengeteget kell még tanulnom, amiben ez a mű segít (újra előkapom majd, azért írom ezt). A kettő kiegészíti egymást, míg a HP-s verzió főleg a bullying alapvető természetére utal, az Azban komplett műelemzést kapunk ebből a szempontból (kevés általános jellemzővel), míg a Harry Potteres bővelkedik ebben, úgymond ebben fektették le az alapot, míg King művénél már a mélyelemzés a lényeg, na meg a bullying mechanikája és hogy ebben az iskolának milyen szerepe van és kellene hogy legyen. Nem mondom, hogy szerettem ezekről olvasni, mert azt kívánom, bárcsak ne lenne ilyen a Földön, de segít tisztábban látni és ez fontos.

,,A bántalmazók csak annyit tehetnek meg, amennyit a zaklatás szemlélői megengednek nekik."

Ezután pedig az Így neveld a sárkányod egy kedves és pozitív példa a hagyományváltozásról, a kultúraváltásról, na meg arról hogyan mehet végbe. Ez a rész kötődik leginkább az alap művéhez, na meg ennek van a legjobb lezárása - kész felüdülés volt számomra a zaklatás után és ez szintén a szerkesztő hozzáértését tanúsítja (a jól adagolt érzelmi terhelés témakörében).

Kép a Star Wars: Jedi Academy játékból

Az egész könyvet úgy olvastam, hogy nem akartam megkritizálni a megmondottakat, egyszerűen kíváncsi voltam, hogy ezek az emberek mit akarnak elmesélni a példákon keresztül és nem kívántam vitázni, csak befogadni és azt hiszem, ez elég jól sikerült. Viszont muszáj megemlítenem, hogy zavaróan sok a spoiler a többségben (jó a HP-sokban pont nem, pedig ott jöhetett volna, hiszen egyedül azt ismertem) és az az olvasó, aki nem ismeri az alapot, illetve allergiás arra, ha valaki lelövi a cselekményt előre, inkább várjon, ismerje meg az eredetit és utána folytassa a kötet olvasását, mert megéri szerintem. Persze ez egy elemző mű, biztos, hogy mindegyik ,,elrontott tartalom" jelenlétének oka van, nem csak úgy poénból lövik le a cselekményelemeket, hanem kénytelenek ezt tenni, a mondandójuk minél jobbani megértése érdekében. Egyébként nekem nagyon tetszettek az egyes részek, érzem ezek mögött a kutatómunkát - na meg látom a hosszú, időnként bitang hosszú forrásjegyzékkel esetleg lábjegyzettel - és a jól felépítettséget. Tökéletes mű a tanulásra és fáradt elmével nem ajánlom olvasásra, mert néha elég magasszintű a szöveg.

Összességében örülök, hogy olvashattam, érdekes elméletek, gondolatmenetek kerültek a papírra, hasznos egy könyv és főleg azon olvasóknak ajánlom, akik szeretik a pszichológiát. Két dologra kell lelkiekben felkészülni tehát, a kicsit magasabb szintű okfejtésekre, na meg a spoilerekre, de ez ne tántorítson el senkit, én ajánlom ezt a művet! 

Kórus a harmadik HP részből, csak a hangulat kedvéért: