Szerző: Morgan MatsonSorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Páratlan nyár
Eredeti cím: Since You've Been Gone
Eredeti megjelenés: 2014
Kategória: romantikus, YA, ifjúsági
Fordító: Seres Noémi
Oldalszám: 432 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenés: 2018
Ár: 3.699 Ft
Fülszöveg:
„Egy kézzelfogható élmény Morgan Matson tollából, amely talán ténylegesen kiszakítja a tiniket a közösségi média világából, míg be nem fejezik a könyvet.” – Booklist
Sloane kirángatta Emilyt a csigaházából és egy teljesen más életszemléletet mutatott neki. Életük legjobb nyarára készültek, amikor Sloane egyszer csak eltűnt és csupán egy listát hagyott maga után. A listán tizenhárom feladat szerepelt, amelyekre Emily amúgy soha nem vállalkozott volna. De mi van, ha a feladatok teljesítésével Sloane nyomára bukkanhat? Almaszedés éjszaka? Persze. Elég könnyűnek tűnik. Táncolj hajnalig? Miért ne? Csókolj meg egy idegent? Őőő… Emily belevágott a váratlan nyári kalandba Frank Porter segítségével (ami szintén váratlan volt), hogy teljesítse az összes feladatot. Ki tudja, mire jön rá a végén Meztelen csobbanás? Várj! Hogy mi? Morgan Matson a kortárs ifjúsági irodalom legmagávalragadóbb, California Book-díjas szerzője, aki őszinte történeteket ír a családról, a barátságról és az első szerelemről.
Sloane kirángatta Emilyt a csigaházából és egy teljesen más életszemléletet mutatott neki. Életük legjobb nyarára készültek, amikor Sloane egyszer csak eltűnt és csupán egy listát hagyott maga után. A listán tizenhárom feladat szerepelt, amelyekre Emily amúgy soha nem vállalkozott volna. De mi van, ha a feladatok teljesítésével Sloane nyomára bukkanhat? Almaszedés éjszaka? Persze. Elég könnyűnek tűnik. Táncolj hajnalig? Miért ne? Csókolj meg egy idegent? Őőő… Emily belevágott a váratlan nyári kalandba Frank Porter segítségével (ami szintén váratlan volt), hogy teljesítse az összes feladatot. Ki tudja, mire jön rá a végén Meztelen csobbanás? Várj! Hogy mi? Morgan Matson a kortárs ifjúsági irodalom legmagávalragadóbb, California Book-díjas szerzője, aki őszinte történeteket ír a családról, a barátságról és az első szerelemről.
„Semmit sem adnak ingyen. És általában nem a kezdet nehéz.”
A regény az alábbi címkékhez tartozik:
Sorozat: -
Nem igazán olvastam még olyan könyvet, ami... vagy hirtelen nem rémlik... szóval a lényeg, hogy kevés olyan realista YA regényt vettem eddig a kezembe, ahol a szereplők nem szenvednek, nincsen komoly hátrányuk és a sztorijuk nem egy hullámvasútra hasonlít a könnyek birodalmában, ezért érdekelt nagyon a Páratlan nyár, mert egy olyan történetet ígért, ahol kikapcsolódhatom, na meg hátradőlve élvezhetem ezt a dög meleget... a limonádét és ezt azért elég szépen betartotta!
Következzen a Páratlan nyár értékelése!
Következzen a Páratlan nyár értékelése!
„A lista két héttel azután érkezett, hogy Sloane eltűnt.”
Emily és Sloane életük legnagyszerűbb nyarát tervezik közösen eltölteni: együtt melóznak, buliznak és minden jót kipróbálnak, ami csak belefér, ám váratlanul Sloane eltűnik és Emily egyedül marad. A hiányán az sem segít, hogy kap egy listát a barátnőjétől és úgy gondolja, ha teljesíti a rá felírtakat a végén megtalálja a barátnőjét és választ kap a miértekre.
Na de nézzük mi is van a listán? - gondolta Emily - Megölelni egy Jamie nevű embert... megcsókolni egy idegent... meztelenül csobbanni... MICSODA?
Na de nézzük mi is van a listán? - gondolta Emily - Megölelni egy Jamie nevű embert... megcsókolni egy idegent... meztelenül csobbanni... MICSODA?
Őszinte leszek, ahogy szoktam: nem feltétlenül jött be ez a regény, de azt nem tagadhatom el tőle, hogy egy jó nyári olvasmány, bár a felszín alatt olyan kérdéseket feszegethet, ami érdekesebb, mint elsőre látszik és nem feltétlen várunk ilyet egy ifjúsági strandkönyvtől. Ahogy egyre többet gondolkodom rajta, egyre jobban átértékelem magamban ezt a művet: de vajon többről van itt szó, mint egy chilles, kikapcsoló sztoriról, amit a szerző a történeten keresztül akar elmondani a barátságról? Számomra főleg egy téma került előtérbe és olvasás közben ezen gondolkodtam: mennyire hatunk egymásra a cselekedetünkkel, illetve előjöhet a klasszikus A kis herceg kérdés, ha megszelídítettél valakit, akkor felelősséggel tartozol érte, de vajon meddig? Természetesen itt most nem célom ennek a megvitatása, viszont a kötet képvisel egy álláspontot ezzel kapcsolatban a sztorin keresztül (azért nem nagyon van így leírva), de hát nem azért vagyunk itt, hogy spoileres legyek, úgyhogy csak annyit jegyeznék meg, hogy egész végig ezen gondolkodtam, miközben sajnáltam azt a szerencsétlen főszereplőt.
Az első oldalakon főleg Emily és Sloane kapcsolata kerül bemutatásra, na meg általam boncasztalra és nem az utóbbi javára, mert engem kiakasztott az a tény, hogy eltűnik és nem szól róla Emilynek. Tudom, ott van a fülszövegben, tényleg tudtam róla mielőtt a kezembe vettem a művet, de arról nem, hogy Em olyan életképes, mint egy vízbe dobott kő nélküle - na ez volt az igazi dühöm forrása: Sloane úgy hagyja ott a legjobb barátnőjét egy árva szó nélkül, hogy az majdnem belebetegedik a hiányába és pontosan itt gondoltam a fentire, hogy néha nem tudjuk milyen hatással vagyunk a másikra vagy mennyire vagyunk fontosak neki és néha az sem árt, ha beleképzeljük magunkat a másik ember helyzetébe, bár erre sokan nem képesek... na de vissza a regényhez!
Miután legyőztem az idegenkedésemet azután is csak nyögvenyelősen haladtam a könyvvel, mert úgy éreztem, hogy a leírás túlírt és értem ez alatt azt, hogy túl sok felesleges jelenet - ha úgy tetszik - üresjárat, na meg párbeszéd került a lapokra. Egy-egy fejezet indokolatlanul hosszúnak érződik és látszatra nem igazán van értelmük, hiszen azt láthatjuk, ahogy Em szerencsétlenkedik egy-egy szituációban. Ekkor találkozunk először Frankkel, aki a mintasrác szerepét tölti be és azt hittem, hogy feleslegesek ezek az intermezzók, de ezek alapján jobban megismerhetjük a lány kezdeti helyzetét. Egyébként teljesen furcsán éreztem magam, mert kb én így 13 évesen viselkedtem és valószínűleg az ismerős érzés miatt tartottam bájosnak Emily botladozásait; olyan elveszettnek tűnt és annyira kétségbeesetten kereste a barátnőjét, hogy én már az első pár oldalon teljesen leírtam Sloane-t és nem is volt túl sok kedvem hozzá sokáig, na meg a listapontjai egy kicsit kiakasztottak. Plusz hátráltatásként egyáltalán nem tudtam azonosulni a tökéletes nyár keresésének ideológiájával, én manapság örülök, hogy nyugis és kész.
Ami ezután jött, az viszont tetszett!Valameddig.
Ahogy lehet rá számítani, hogy egy ilyen lista hogyan befolyásolja egy kukuc, életképtelennek tűnő lány bátorságát, pontosan úgy halad a sztori a maga útján: Em felfedezi, hogy képes boldogulni egyedül, egyre jobban kinyílik. Ezeket a részeket, na meg az ő és Frank közötti interakciókat, beszélgetéseket és a futást szerettem, talán az árnyékolta be ezt a köztes részt, hogy szerintem a srác egy bizonyos mértékben deus ex machinaként működik, vagyis feltűnik mindenhol, ahol meg kell menteni Emilyt.
Ezért egy idő után mintha tónust váltottunk volna, Morgan Matson belejött az írásba, sokkal jobban kezdte használni a karaktereit és mutatni meg őket - bár azért nagy személyiségeket ne várjunk, de legalább szerethetőek. Egy idő után már a szülők vagy a kisöcs sem irritált és egészen élveztem az olvasást, az pedig egy külön színfoltot adott a sztorihoz, hogy a szerző izgalmassá tette a múltbeli szálat, így egy idő után egyre több okom lett gyorsan olvasni a magyarázatokért.
Bár a közepe felé már láttam a bakikat és ezek egy kicsit kidobtak az élményből, de leginkább a vége felé történő dolgok lendítették az olvasmányélményem megint a negatív felé, na de utalgatás szintjén leírom mi a helyzet spoilerek nélkül: valamit meg tudtam bocsátani, de egyes emberek furcsa reakcióin nagyot néztem, mert néha érezhetően nem úgy viselkednek, ahogy az addigi bejárt útjuk alapján kellene és erre leginkább egy példám van - Dawn - bár nála ott a múlt magyarázatnak, de érzéseim szerint nem így kellene az ő szerepébe bevinni azokat a bizonyos mondatokat a feszültséggenerálás okán. Az szintén nem jött be, hogy nincs rendes beszélgetés a szereplők között, na meg az elhallgatás sem tett jót a szimpátiámnak, azt meg megint csak nem tudom tolerálni és a plusz hossz, hát... lehetett volna rövidebb, akkor egyenesen arányosan csökkenne az én értékelésem hossza veleés most vesztettem el az olvasóim felét, köszi matek.
 |
| Akár Frank is lehetne. Forrás: google |
Miután legyőztem az idegenkedésemet azután is csak nyögvenyelősen haladtam a könyvvel, mert úgy éreztem, hogy a leírás túlírt és értem ez alatt azt, hogy túl sok felesleges jelenet - ha úgy tetszik - üresjárat, na meg párbeszéd került a lapokra. Egy-egy fejezet indokolatlanul hosszúnak érződik és látszatra nem igazán van értelmük, hiszen azt láthatjuk, ahogy Em szerencsétlenkedik egy-egy szituációban. Ekkor találkozunk először Frankkel, aki a mintasrác szerepét tölti be és azt hittem, hogy feleslegesek ezek az intermezzók, de ezek alapján jobban megismerhetjük a lány kezdeti helyzetét. Egyébként teljesen furcsán éreztem magam, mert kb én így 13 évesen viselkedtem és valószínűleg az ismerős érzés miatt tartottam bájosnak Emily botladozásait; olyan elveszettnek tűnt és annyira kétségbeesetten kereste a barátnőjét, hogy én már az első pár oldalon teljesen leírtam Sloane-t és nem is volt túl sok kedvem hozzá sokáig, na meg a listapontjai egy kicsit kiakasztottak. Plusz hátráltatásként egyáltalán nem tudtam azonosulni a tökéletes nyár keresésének ideológiájával, én manapság örülök, hogy nyugis és kész.
Ami ezután jött, az viszont tetszett!
Ahogy lehet rá számítani, hogy egy ilyen lista hogyan befolyásolja egy kukuc, életképtelennek tűnő lány bátorságát, pontosan úgy halad a sztori a maga útján: Em felfedezi, hogy képes boldogulni egyedül, egyre jobban kinyílik. Ezeket a részeket, na meg az ő és Frank közötti interakciókat, beszélgetéseket és a futást szerettem, talán az árnyékolta be ezt a köztes részt, hogy szerintem a srác egy bizonyos mértékben deus ex machinaként működik, vagyis feltűnik mindenhol, ahol meg kell menteni Emilyt.
 |
| A futás fontos eleme a könyvnek, ami azért jó, mert nekem is megjött hozzá a kedvem, pedig gyűlölöm. Forrás: inhabitat.com |
Bár a közepe felé már láttam a bakikat és ezek egy kicsit kidobtak az élményből, de leginkább a vége felé történő dolgok lendítették az olvasmányélményem megint a negatív felé, na de utalgatás szintjén leírom mi a helyzet spoilerek nélkül: valamit meg tudtam bocsátani, de egyes emberek furcsa reakcióin nagyot néztem, mert néha érezhetően nem úgy viselkednek, ahogy az addigi bejárt útjuk alapján kellene és erre leginkább egy példám van - Dawn - bár nála ott a múlt magyarázatnak, de érzéseim szerint nem így kellene az ő szerepébe bevinni azokat a bizonyos mondatokat a feszültséggenerálás okán. Az szintén nem jött be, hogy nincs rendes beszélgetés a szereplők között, na meg az elhallgatás sem tett jót a szimpátiámnak, azt meg megint csak nem tudom tolerálni és a plusz hossz, hát... lehetett volna rövidebb, akkor egyenesen arányosan csökkenne az én értékelésem hossza vele
Mindezek ellenére ez egy ártatlan történet és van egyfajta naiv szemléletmód benne, emiatt nem igazán lehet utálni, vagy rossz érzéssel viseltetni iránta és én elfogadtam ezt a regényt úgy, ahogy van. Emily történetét pedig külön kiemelném, nagyon is tetszik a fejlődése na meg az, ahogyan értelmezi a barátság fogalmát, örülök, hogy főszereplő maradt a róla szóló műben és nem nyomta el őt Frank... bár ő nem is tehette volna (a srácnak elég kialakult személyisége van már), pedig féltem attól, hogy ez lesz. A fent leírtak mellé akad még egy-két baki igaz, amelyekről nem ejtettem szót, bár valamelyik olyan a szememben, amelyik megkérdőjelezi ennek az egésznek az alapját (igen, bélyeg, igen, ,,Gugli izt your friend."), de hát ha ez sem húzott fel és ha jól esett így, ebben a formában olvasnom a könyvet, akkor nem fogom elítélni ezt a kicsit túlnyújtott, ártatlan sztorit, mert lehet hogy naiv, de helyén van a szíve és most figyelmen kívül hagyom azt a tényt, hogy az egyik pont a lopás, az én univerzumomban ez nem létezik.
Ha tolerálod a bakikat, nem zavar a hosszabb körítés és a romantikát, na meg a cukiságot is szereted, ez a TE nyári könyved, de elvárások nélkül olvasd!
,,-...és mi van ha nem működik?
- És mi van, ha igen?"
Elmegy vagyis
Közepes
Közepes
Erősségek:
- Emily
- az emlékek érdekesek
- az emlékek érdekesek
Gyengeségek:
- Sloane
- túl sok töltelék jelenet
- kihagyott párbeszédek
- elhallgatások
- bakik
- túl sok töltelék jelenet
- kihagyott párbeszédek
- elhallgatások
- bakik
Kedvenc szereplő:
Emily
Évszak:
- tökéletes nyári kötet
Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(-30% a webshopból.)
A mű az Álomgyár Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2018-ban.
Ez az egy regény jelent meg hazánkban, itt találhatóak a külföldi művei.
Október 22-én érkezik a következő:
Október 22-én érkezik a következő:
Az alábbi variációk láttak napvilágot a világon:
Német, Lengyel, Francia, Angol
A négy különféle kép közül kettő foglalkozik Emily és Sloane barátságával (francia, angol), egy csak a főszereplőnkkel (lengyel) és egy pedig azzal a bizonyos kapcsolattal (német), amiről nem írtam az értékelésben semmit. Sok olvasó az angolt várta hazánkba, de ezzel a sárga alapú, fekete-fehér képpel jelent meg itthon és hát... nehéz dönteni és a legjobbat kiválasztani, mert nekem a külföldiek közül egyik sem jön be, ellenben a magyarhoz már hozzászoktam, úgyhogy ha nagyon rákellene valamire bökni, akkor az itthoni lenne az.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése