Karácsonyra idén két művel hangolódtam: az Arany, tömjén, mirha című novelláskötettel és a Köszöntlek, karácsony verseskötettel és mivel egyikükről sem igazán tudnék oldalakat regélni, ezért gondoltam, hogy inkább egy Apró értékelésben emlékeznék meg az élményeimről.

- Köszöntlek, karácsony -

Nem igazán emlékszem Weöres Sándor költeményeire, nem nagyon került elő a művészete az iskolában, egyetlenegy versét (Galagonya) tudom felidézni, amely nagyon tetszett és máig megőrződött az emlékeim között, de főleg az a bizonyos sora: ,,izzik a galagonya ruhája" (jó, nem sok, nézzétek el nekem, nem volt soha prioritás, hogy a versek tartósan megmaradjanak a fejemben). Emlékszem még továbbá a misztikus ,,fantasy" vonalra - most a hozzáértők nagyot fickándoztak, mea culpa - azokra a képekre, amelyek nagyon, de még annál is jobban tetszettek tőle.

Ennyi kevésbé emlékezetes előzmény után olvastam el a Köszöntlek, karácsonyt és még azt le kell írnom, jól tettem, hogy meglátva a havazást, ezt a kötetet választottam egy családi útra, ahol a kocsiból nézhettem a hóesést és közben elő-előkapva a válogatást, olvastam a verseket. Hangulatos volt, azért meg kell hagynom, csakis hóesést nézve ajánlom ezt a könyvecskét, vagy valamilyen folyó, tó mellé, iszonyúan hangulatos lehet elmerülni benne a természeti szépségek mellett.

Nem tisztem megkritizálni bármit - bár eléggé biztos vagyok abban, hogy nem igazán sikerülne, nem is törekedtem olvasás közben a kritikai él erősítésére - így csak annyit tudok még írni, hogy tetszettek a költemények, különösen azok, ahol Weöres Sándor misztikus képeket, szimbólumokat használt, ahol a természet varázslatos mivolta került előtérbe. Nem igazán vagyok elemző alkat - régen ment, mára már csak a falra másznék tőle - ezért az ilyesmitől eltekintek, viszont azt az én szak avatatlan szemem is látta/látja, hogy milyen jó a versek ritmusa. 

A kötet egyébként öt nagy egységre van osztva, mindegyiket egy-egy vezérlő elv szerint választotta a kiadás szerkesztője és teszem hozzá, jó érzékkel. Az Elmegy az ősz és itten a tél rész inkább a tájak szépségeit önti rímes formába, ahol

,,Nyargal a tájon a hóval a szél -
Elmegy az ősz és itten a tél..."

,,Míg észak felhői
fejemre rohannak,
rajzolok délövi
tájakat magamnak."

,,Íme - mondotta -, nem lehet boldoggá tennem egy embert se. Mert az ember mindig azt mondja: ha ez, meg ez meglenne, boldog lennék, s ha teljesíteném a kívánságát, újra kíván."

Ha Weöres Sándor munkássága ismeretlen terület, ugyanez nagyjából elmondható Gárdonyi Gézáról is, bár az ő műveiből párat azért ismerek és idén ez a szám eggyel nőtt ezzel a kis művel.

Az Arany, tömjén, mirha méltán híres írónk novelláinak egy bizonyos elv alapján készült válogatása, amit a Lazi Könyvkiadó készített el, bár ahogy láttam molyon ez a kötet több kiadást is megélt már másoknál. Na mindegy, hozzám a már említett kiadó könyvecskéje jutott el és meg kell mondanom, hogy tetszik az az elv, ami alapján a válogatás és a szerkesztés történt. Itt sem tisztem megkritizálni semmit, és nem azért ültem le a könyv mellé, hogy nagyítóval keresgéljem a hibákat, csak annyit szerettem volna, hogy a szerző hozzon karácsonyi hangulatba. Hát az nem történt meg, de helyette a nosztalgia jócskán előkerült és sokat tanultam az író írásaiból, ez utóbbi miatt pedig egyáltalán nem bánom, hogy az ünnepiség elkerült idén.

Három nagy egység található a kötetben: az Evangéliumi álmok, a Karácsonyi ének és A huszadik század meséiből. Közülük az első, az Evangéliumi álmok, a bibliai történeteket meséli el egy kicsit más szempontból, kibővítve, vagy éppen újramesélve, a Szent Könyvre olyan jellemző régies stílusban. Régi időket idézett számomra ez a rész, méghozzá az általános iskolai hittanórákat és valahol ott kereshető az, hogy én megszerettem a történeteket.

Majdnem így jártam a másodikkal, a Karácsonyi ének cíművel, ahol a Kincskereső kisködmönre és a régi, nyomorúságban és tanulságban gazdag történetekre hajazó novellák kerültek elő. Ez a rész azért idézte a gyermekkorom, mert sok-sok ilyen könyvet olvastam na meg olvastattak velem és valahol ezt az emléket hozta elő, a gond az, hogy régen nem mindig szerettem a hasonló típusú történeteket, ezért nem feltétlen volt számomra pozitív élmény, de hát ez már csakis az én saram. A rövid írások közül egyik sem igazán érintett meg, a Karácsonyi ének rész hagyott a leginkább hidegen, sajnálom, nem szoktam ilyen érzéketlen lenni, de nem tudtam ráhangolódni Gárdonyi írásmódjára - mondjuk ebben a rosszullétem erősen közrejátszhatott...

Viszont nem ez történt a következőnél, A huszadik század meséiből címűnél, ami mondanivalójában és gondolatiságában verte a másik két egységet, ahol a szerző a misztikum elvén írta a történeteket. Itt hüledeztem azon, hogy Gárdonyi a mai napig helytálló mondatokat, helyzeteket írt le, de különösen a Szenvedni akarok gondolatvilága ragadott meg. Továbbá nagyon misztikumpárti vagyok, ezért a Sátán - Szent Péter történetek az ízlésvilágomba valók, szerettem ezeket nagyon.

,,A hangokra nincs szavunk, mert az ének hangjai egy alaktalan álomvilágból valók."

UI: annyira szeretem a kiadó könyveinek illatát! Az egész gyermekkorom végigkísérte a rengeteg könyv, amit beszereztem tőlük és ezért nosztalgikus élmény volt forgatni ezt a két könyvecskét. 
A legjobb illatú könyveket a Lazi adja ki!