Barry Lyga: Gyilkosokra vadászom

---

Sorozat: Jasper Dent 1.

---

>> Katt a többiek bejegyzéséért a linkre! <<
Köszönöm, hogy részt vehettem a projekthéten!

    

---

Szerző: Barry Lyga
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Jasper Dent
Cím: Gyilkosokra vadászom
Eredeti cím: I Hunt Killers
Eredeti megjelenés: 2012
Kategória: thriller, YA
Fordító: P. Simon Attila
Oldalszám: 384 oldal
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenés: 2018
Ár: 3.999 Ft

Fülszöveg:

Egy nap brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság híre kavarja fel az álmos kisváros, Lobo's Nod lakosságának mindennapjait. Egyesek úgy vélik, hogy az alma talán nem is esett olyan messze a fájától, és a történtekért a zárkózott, beilleszkedési nehézségekkel küzdő fiú a felelős. Jazz a seriff határozott tiltása ellenére nyomozásba kezd, hogy megakadályozza a további gyilkosságokat, és hogy mindenkinek bebizonyítsa: ő nem olyan, mint az apja. 
Mert ha sikerülne meggyőznie az embereket, talán végre ő maga is elhinné…

„- Miért keresed ezt az úriembert?
Hogy megmentsem a lelkemet. Ha van egyáltalán.”

---

A regény az alábbi címkékhez tartozik:

// Alexandra kiadó // Barry Lyga // 2018-as megjelenés // thriller 

// YA // őszi // ifjúsági // Borítómánia // borító // Jasper Dent //

---

A Prológus Főgonoszok hetének alkalmából a gonoszokkal foglalkozunk, azokkal az entitásokkal, akik megnehezítik főhőseink életét és megpróbálják lerombolni, vagy éppen halasztani a happy end beköszöntét.

De mi a helyzet akkor, ha az ellenség nincs is olyan messze tőlünk? A legnagyobb ellenségünk önmagunk, lelkünk olyan frekvenciákon rezeg, amelyek egy szimfóniává állnak össze és még mi sem tudjuk, hogy pontosan milyen akkordok, milyen diszharmóniát képesek alkotni.

Ilyen történet Jazzé, aki egy sorozatgyilkos fiaként kénytelen érvényesülni és szembenézni az átkos örökséggel, na meg a tömeg ítélkező, mindent látó szemével.

Íme, a Gyilkosokra vadászom értékelése:

Már nagyon régen felfigyeltem erre a regényre és várólistára raktam, majd ahogy szoktam, hagytam, hadd ülepedjen kissé az olvasni akarom érzés, így mikor megláttam, hogy jön magyarul, megörültem és rohantam megvenni...

Nem is igazán emlékszem anno mit vártam, mire gondoltam, de a megvétel után, ahogy a kezemben tartottam a művet, egyáltalán nem volt semmilyen elvárásom. A YA mivolta miatt igazából rosszabbra számítottam (mint amit végül kaptam) és úgy voltam vele, hogy ha már el tudja érni, hogy ne akadjak ki a karakterek hülyeségén - ahol már a legtöbb ifjúsági megbukik, igen meg fogom indokolni és később írok majd egy ,,Miért szeretem még a zsánert?" cikket erről - és nem érzem magam kínosan, akkor rendben leszek. Valahogy ezt az érzésemet a semmilyen borító is alátámasztotta, hiszen számomra nem kiemelkedő, nem is igazán árul el sokat, úgyhogy ötletem sem volt, mire számíthatok az olvasás során.

Jazz kíváncsi. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a kikémlelt helyszínelés egy mező közepén, ahol korábban egy nő meztelen holttestét találták meg a rendőrök. Minden a szokásos mederben folyik, de a főszereplő srácunk dobogó szívvel felfigyel az időközben előkerült bizonyítékos zacskóra, amibe az áldozat egy levágott ujját csomagolták és egy furcsa bizonyosság támad benne. Ezt a rossz előérzetét megosztja a seriffel, G. Williammel, aki az apja letartóztatása után apapótlékká vált számára, de a férfi nem hisz neki, így Jazz barátjával, Howie-val, a saját szakállára kezd el nyomozni, hiszen ebben és az ezután következő gyilkosságok körülményeiben egy mintát vél felfedezni...

„A legtöbb dolgot utálta a Jó Öreg Apuban, de amit a leginkább utált, hogy a Jó Öreg Apunak mindig igaza volt.”

Fentebb írtam, hogy milyen elvárással ültem neki Barry Lyga művének - vagyis a semmilyennel - és igazából nem is igazán tudatosult bennem az Ellopott babácskák c. regény olvasásáig, hogy mennyire értékeltem ezt a fajta YA-t. Most lelket tiprok, de pont a babácskás kötet ébresztett rá arra, hogy ez a könyv jó - az meg egy túlhypeolt és hatásvadász vágygyűjtemény, amire szívesen használnám a pornó megnevezést, de azért annyira még nem húzott fel - és ahhoz képest mennyire gondolatébresztő!

Szerintem Jazz.

Nagyon szerettem Jasper, vagyis Jazz karakterét és a szerző figyelemfelkeltően foglalkozik az átkos örökség témájával, emellett pedig több gondolatébresztő témát bedob a közösbe és az olvasás alatt még én is kerültem egészen zavart helyzetbe, hogy akkor most mit gondoljak erről vagy arról a szituációról. A szerző erősen foglalkozik azzal, hogy egy sorozatgyilkos fiának milyen élete lehet és rengeteg súlyt rak rá a szereplőnkre, aki őrlődik a dolgokon, de főleg azok a durva részek, ahogy elgondolkodik azon, hogy milyen lenne megölni másokat és az is felvetődik, hol kezdődik a gyilkosság kérdése - legalábbis én elgondolkodtam ezen és még sok egyéb dolgon.

Természetesen Jazz nem tökéletes, vannak hibái és talán sokan arra fognak gondolni, hogy a szereplő nyávog és önsajnáltatja magát: én viszont nem látom így. A megoldás sokszor a kibeszélés, a feldolgozás folyamatához hozzátartozik az ismétlés, úgyhogy engem nem idegesített a srác egy cseppet sem. A főszereplőnk továbbá nagyon okos, talpraesett és előrevetíti egy kissé a későbbi nagy összecsapást, ahol mester és a tanítvány csapnak össze, mert azért Jazz jelentősen rendelkezik olyan vonásokkal, amik inkább egy ragadozót jellemeznek...

,,Az az [projektív identifikáció, a szerk.], amikor a gyilkos a legrosszabb tulajdonságait vetíti rá az áldozatra, és utána ezekért öli meg."

Szerintem Jazz 2.0.

Mellé társulnak az érdekes mellékszereplők, az ellenlábasa, a sztori Főgonosza, az Impresszionista, aki egy külön szálat is kapott, illetve Howie vagy a barátnője, Connie, akinek kurázsiért nem kell a szomszédba menni, viszont nagy kedvencem G. William, a seriff és az a legjobb, hogy mindegyikük kapott valamilyen érdekfeszítő vonalat, bár a súlypont érezhetően Jazzen van és hogy mit kezd a helyzetével. Elsősorban magával kell egyenesbe jönnie és mivel ez a folyamat történik ebben a részben na meg valószínűleg még fog is, ezért ez a kötet nem a klasszikus értelemben vett thriller/krimi. Sokkal inkább kerül a hangsúly a fiú lelki állapotára, jelenlegi helyzetére, ezért a lelki fejlődésen és tépelődésen kívül hát... nem sok más akad, hiszen az egész helyzet arra szolgál, hogy Jasper feldolgozza az őt ért traumákat, a bűntudatot. Ennek a kötetnek az az üzenete, vagy legalábbis számomra az a lényege, hogy a saját problémáinkat csak mi tudjuk megoldani, a saját módszerünkkel. A könyvre jellemző a kicsit kusza leírás, ami lehet Jazz lelkiállapotára utalás a szerző részéről és ez kapcsolódik az eddig leírtakhoz.

,,Mert ha elkapom a gyilkosokat, talán az azt jelenti, hogy én nem vagyok az."

Ha választani kell, melyik a könyv erőssége, a gondolatiságát kellene írnom, illetve valamilyen morbid módon szórakoztató az egész körítése (imádom a pszichológia ok-okozati oldalát, ezekről oldalakat tudnék olvasni, ezért is szeretem a thriller műfajt). Jó persze, pár dologgal nem tudtam mit kezdeni, például a nagymama szálával, de nekem ez a kötet szörnyen nagy megkönnyebbülés volt a sok ,,naon helyes pasi omg, meg mekkora egy rosszfiú" típusú kliséhalmaz után.

Szerintem ez nem az a könyv, ami bárkinek álmatlanságot okozna és bár a gyilkosság maga nincs benne, illetve annak folyamata, azért az elkövető útvonala kiakasztó lehet. Számomra mondjuk nem volt véres, vagy felkavaró - mert Ania Ahlborn már hozzászoktatott a durvához - úgyhogy a thriller felé vezető úton tökéletes kezdésnek ajánlom, főleg ha a fő olvasnivalók eddig az ifjúságikból kerültek ki és az olvasó célja a látószögének bővítése lenne. Aki keményebb rajongója a műfajnak és nem nyitott bármiféle ilyenre, az le fogja húzni, viszont szerintem érdemes egy próbát tenni a művel a hibái ellenére is.

Tehát ez lelki folyamatokban gazdag kötet, ami főleg a főszereplő lelki életével, illetve az őt marcangoló dolgokkal foglalkozik. Thriller elemekben szegény, a problémák feldolgozásában viszont erősebb,

úgyhogy ajánlom azoknak, akik szeretik a lelki rezdüléseket, az okos de nem szent és nem tökéletes főhősöket, illetve bírják a YA-k világát, mert akkor tetszeni fog. Idősebb olvasóknak, csak óvatosan! (Vagy olvassátok utána az Ellopott babácskákat és akkor rendben lesz haha.)

Ítéletem:

Tetszett

5 / 4 pont

Erősségek:

- Jazz lelki világa

Gyengeségek:

- azért érződik, hogy YA, úgyhogy a sablonja is erősen az: egy fiatal a világ ellen
- mégsem annyira kiemelkedő vagy emlékezetes mű (ezért a 4 pont)

Kedvenc szereplő:

Howie

Évszak:

- őszi, mert ködös időben olvasni a legjobb

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(-15% a webshopból.)

A mű az Alexandra Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2018-ban, a Jasper Dent sorozat első részeként.

Témához illő Alan Walker:

A szerző további, magyarul megjelent kötetei:

Nincs még hazánkban más megjelent műve a szerzőnek.

(Angol, angol, dán, héber)

(Koreai, német, olasz)

(Orosz, thai, norvég)

A leginkább szerintem a koreai és a thai borítók illenek a legjobban a regényhez, a norvég nem rossz bár nem is az igazi, az olasz viszont szörnyű, azzal egyáltalán nem fogták meg a történet lényegét, a többi pedig az elmegy kategória.

Köszönöm, hogy elolvastad!