Fülszöveg:

Az Engelsfors trilógia második kötete Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.

Figyelem! A kötet az Engelsfors trilógia második része!

Hú. Hát aktívan ez az olvasás két napig tartott, átrohantam a könyvön és hiányérzetem van: azonnal akarom a következő részt!

Előre írom: sok a kép... olyan jókat találtam, vétek lenne őket kihagyni!

Én és az északi irodalom, ez lehetne a címe a következő kis bekezdésnek, de hát azt már régen nem használok, tehát most így lesz, cím nélkül.

Réges-régen még anno gimnazista koromban Margit Sandemo műveivel ismerkedtem és a sorozatai közül a Boszorkánymester nagy kedvencem volt, emellett pedig a Jéghegyek népe az, amit igyekszem elolvasni, mert hát már megszereztem azt a 47 db részt... de nem is ez a lényeg, hanem a téma alapja: a boszorkányság. Itt is, ott is megjelenik és ezért tudom őket egymáshoz kötni és amikor először találkoztam a Körrel, a Tűz első részével, egyből a korábban olvasott könyvekre és azok alkotójára gondoltam. Viszont a regények között csak ennyi a hasonlóság, mert Sandemo nem ír olyan terjengősen legalábbis egy kötetet nézve, egy sorsot egy, max két kötet alatt lerendez, nem úgy, mint mostani könyvünk párosa.

A Tűz a Kör második része. Igazából egy mostanában a való világban is megfigyelhető jelenség, a nagy meleg uralkodik a városban és hőseink, a Kör megmaradt tagjai próbálnak felkészülni a következő év nehézségeire, közben pedig a saját problémájuk is komoly gondként jelentkezik. Anna-Karin érzi, hogy baj van a természettel, Minoo gondban van a képességeivel, Vanessa Wille miatt, Linnéa pedig öntudatukra ébredt érzései miatt vacillál és Ida... nos ez a kötet most igazán róla szólt, így most a kisebb bevezetőben nem lőnék le semmit.

Ebben a kötetben két - három ellenség jelenik meg, az egyik a Tanács, amelyik felelősségre vonja Anna-Karint első kötetben elkövetett bűneiért, a másik a démonsereg, a harmadik pedig saját maguk és az életük.

Műfajilag ifjúsági regény, egy paranormális urban fantasy. A Harry Potter sorozat olvasása óta szeretem a boszorkányos, varázslós témákat és ez a sorozat azonnal a kedvencem lett. A második rész hozza az első formáját, jó talán vérengzésben annyira nem, de nagyon jó lett!

A címével kapcsolatban úgy igazán fogalmam sincs, hogy mit jelenthet, sejtéseim vannak, de nincs az a bizonyos ,,tudom, hogy igazam van" érzésem, ezért nyugodtan lehet bombázni összeesküvés elméletekkel, örülnék neki, kíváncsi vagyok mások véleményére, de a többi bejegyzéssel majd később foglalkozom.

Ezt a regényt nagyon szerettem. Ritka, bár mostanában egyre többször van, hogy leköt egy adott mű és folyamatosan, megállás nélkül végig tudom olvasni anélkül, hogy unnám vagy azt nézném, hogy mégis hány oldal van még hátra. Na ez egy ilyen könyv, bár - ahogy látom - nem mindenkinek, volt aki arról panaszkodott, hogy nem tudta végigolvasni úgy, ahogy én, hanem szünetelnie kellett, mert unta. Erre az a válaszom, hogy nem vagyunk egyformák, számomra egyáltalán nem volt unalmas, a filler jellegű részek is érdekesek voltak, pont azért, mert az a karakterekről szólt, ez a második rész! A trilógiában itt még nem lehet epic harc, itt fejlődni kell, felnőni a feladathoz. Vagy valami hasonlónak kéne történnie, mert hát az egyértelmű, hogy még van mit tanulniuk és hát a harmadik is valami hasonló lesz és nem lehet egyből a démonoknak ereszteni őket... Viszont a vége... hát azt ki nem találtam volna soha, ügyes!

A könyvben ezt találtam az egyetlen hibának: miért kellett olyan szavakat eredeti nyelven bennehagyni, ami lefordítható? Például ott az edző (coach), a hand-out vagy a paperback. A legtöbb szexjelenettel dolgozó könyv ott bukik, hogy rossz szavakkal festik le azt az amúgyis kényes témát és ott látszódik a legjobban, hogy fontos, milyen környezetbe, milyen szavak kerülnek. Aláírom, hogy a kettőt nem lehet összehasonlítani, de az ifjúságiknál, ha ilyen előfordul, akkor az nagyon zavaró tud lenni, kiesem a hangulatból és nehéz visszarázódni. Itt is ez történt sajnos.

A lányok élete nehezedik a konfliktusok miatt, fentebb már írtam, hogy Ida karakterfejlődésénél érzem a hangsúlyt. A saját életük problémáin kívül meg kell küzdeniük azzal is, hogy a kapcsolatuk még nem erős, szorosabb kötelék kell ha le akarják győzni a démonsereget. Apropó, démonok... itt sem jelennek meg teljes valójukban, manipulatív eszközökkel játszanak, de ezt már lehet tudni egyrészt az első részből, másrészt pedig, hogy azért könnyen kitalálható, hogy a főellenség nem változott sokat az első rész óta. Viszont a regény ezzel együtt tartogat meglepetéseket, a lányoknak rá kell jönniük ki az aki ténylegesen irányít a démonok közreműködésével és hát a könyv végi csavar meghökkentett, bár sejthettem volna... Szóval ebből a szempontból is megállja a helyét.

Új karakterek tűnnek fel Viktor és Alexander személyében, akik a Tanácsot képviselik. Újabb titkokra derül fény a szervezettel kapcsolatban és tetszik ennek az abszurditása. Pontosan olyan, mint a Könyv, van, de mégsem tölti be a funkcióját és teljesen önkényes. Viktort jobban bírtam és én már gondolkodom egy jövőbeli szerelmen az egyik Kiválasztott és közte, hiába, nagyon kedvelem a Romeo és Júlia történeteket.

A régiek is hozzák a formájukat: Matilda ismét megjelenik és sokkal többet tudunk meg a dolgok működéséről, a Tanácsról és úgy általában a veszélyről. Közben megismerjük a lányt is és kiderül, hogy mi történt vele valójában. Nicolaus, mint mellékszereplő igazán kidolgozott és róla is egyre több mindent tudunk meg. A Kiválasztottakról ömlesztve írok egy kicsit, mivel azt is írtam, hogy a karakterfejlődéseken van a hangsúly - jó a kiváló cselekményvezetés mellett - ezért az lenne, a legnagyobb spoiler, ha elmondanám mi történik, így csak egy rövid, pár mondatos értékelést írnék a lányokról. Az első részben úgy éreztem, hogy Minooé az egész regény, itt pedig most Idával kapcsolatban gondolom ugyanezt, az ő fejlődése és civódása önmagával sokkal hangsúlyosabb volt, még akkor is ha rövidebb ideig tartott, mint a többieké. Vanessa ez esetben a második helyezett, de az csak a végén derül ki, hogy miért, így ezt most nem lőném le. A többiek annyira nem voltak hangsúlyosak, Minoo önmarcangoló magatartása a képességei miatt bennem nem hagyott olyan mély nyomot, mint mondjuk Ida része, Anna-Karin félelme a tárgyalástól és a felelősségre vonástól sem volt olyan erős szál, Linnéa pedig csak a szokott formáját hozza... komolyan, rajta lepődtem meg a legkevésbé.

A világkidolgozáson még esetleg, talán van mit javítani, kíváncsian várom a harmadik részt. Ez nem a legerősebb szál, van egy normál világ, egy önfejű varázskönyv (megint), egy makacs és szemellenzős Tanács plusz a démonok, akik el akarják foglalni a világot. Imádtam! (Nem gúnyos, az utolsó mondatom igaz.) Az egyszerűségben rejlik a vonzerő!

Az egész könyv egy gyönyörűség, annyira szép és még tartani is jó. A borító egy kicsit furcsa lehet, erre magyarázatot Linnéa által kapunk, de pszt! Ez spoiler! A Geopen kiadó adta ki 2013-ban.

Hasonló érzésem volt közben, mint amikor A Negyedik című könyvet olvastam Pittacus Lore-tól. Ugye itt jobban megismerjük a démonok céljait, mozgatórugóit és azt kell írjam hasonlít a fentebb említett műre. Igaz, hogy ezt lentebb szoktam írni, de most hadd tekintsek el tőle! Jobb helyen van itt...

Mivel szeretek a karakterekhez képet keresni, a könyv facebook oldala segítségemre is sietett és mégsem, mert kukacoskodom, na. A fenti képben azért elég sok kivetnivalót találok, miért tették meg Vanessát központi alaknak? És miért ő Vanessa? Én kapásból Idát mondtam rá. Linnéán, mi az a rózsaszín cucc, amikor mindig feketében járt? A mellette lévő szőke lány Ida, no comment. Minoo úgy-ahogy jó, de mi ez a fintorgás Anna-Karintól? Az utolsó lány Rebecka. Én nem így képzeltem el őket, az tuti!

Az első részből film készül, a várható premier 2015-ben lesz, Benny Andersson és Ludvig Andersson rendezésében. Hát nagyon cinikus vagyok ezzel kapcsolatban... könyörgöm, a fenti kép csak rajongói legyen! Bár a honlap szerint éppen zajlik a szereplőválogatás...

A trilógia harmadik, befejező része 2013. november 15-re várható, svédül. A hazai megjelenésről nem tudok még sok mindent, szerintem mi már csak 2014-ben vehetjük kézbe az utolsó kötetet.

Aki nem tud a Kiválasztottak kalandjai nélkül élni, illetve illusztrációkat is látni szeretne, azoknak a figyelmébe ajánlom a két regény képregény változatát (Tales from Engelsfors) amely nyolc rövid történetet tartalmaz, Kim W. Andersson, Karl Johnsson és Lina Neidestam közreműködésével.

Értékeljünk!

Szerintem ez egy jó ifjúsági könyv és örülök, hogy sikerült teljesen kikapcsolódnom olvasás közben. Egy dolog nem tetszett, arról már fentebb írtam, nem szeretném ismételni magam.

Kinek ajánlom? 

Annak aki szereti az ifjúsági regényeket és nem veti meg az urban fantasyt sem. Illetve annak, aki már olvasta az első részt...