Ismertető:

A vámpírhit egyidős az emberiséggel. Bár a vámpírok a különböző kultúrákban testi alakjukban eltérhetnek egymástól, egyvalami összekapcsolja őket: emberi vérre van szükségük a fennmaradásukhoz. Bram Stoker 1897-ben írt Drakulája a legtipikusabb vámpír, hatása a 21. századi vámpír irodalomban, filmekben, tévésorozatokban és videojátékokban is tetten érhető. Könyvünk áttekintést nyújt a teljes vámpír irodalomról, a népi hiedelemvilág vérszívó szörnyeitől a 21. századi népszerű vámpírkönyvek, vámpírfilmek, televíziós sorozatok és videojátékok szereplőiről. (részlet)

Figyelem! Valószínűleg rövid lesz a bejegyzés... mert nem egy hosszú könyvről van szó, főleg ha kivesszük belőle a képeket.

A vámpírokról manapság rengeteg film, könyv, musical, szappan és egyéb kiegészítő készült, napjainkban nagyon közkedvelt a téma, így elképzelhetetlen volt, hogy ne készüljön egy kötet az egész mítosz felbukkanásáról, kialakulásáról, amit a Ventus Libro kiadó el is hozott nekünk.

Értékelésem: 3 / 5 pont

Műfaj: kézikönyv.

Kicsit aggódtam amiatt, hogy a fülszöveg sokkal hosszabb lesz, mint az egész bejegyzésem, ezért cseréltem le a fülszöveget a Kossuth kiadó oldalán találhatóval, link lentebb.

Szóval ez a könyv a vámpírokról szól, ha most poénkodnék bevágnék egy viccesnek tűnő angol mondatot, de nem fogok, így inkább kifejtem, hogy pontosan miről is van szó.

Az első fejezet egy bevezető, amely bemutatja mik a vámpírok, hogyan változott a megítélésük az évszázadok során (amiről később még lesz szó a könyvben) és a lélektanról is olvashatunk pár oldalt. Itt vannak érdekességek, de sok az olyan rész, amely később újra előjön és amik a témából készült könyvekre, filmekre, sorozatokra építenek és azt elemzi újra. Érdekes volt azoknak a bűnözőknek a tárgyalása, akiket valamikor vámpírnak tartottak. Viszont ez tényleg olyan fontos volt, hogy a bevezetőbe kerüljön? Én egy külön fejezetbe raktam volna, mert igazából ezeknek nem nagyon van közük a vérszívókhoz, néhány történelmi személyt kivéve és Vlad Tepesről egy külön fejezet is van a kötet vége felé. Ebben az első részben szó esik még a vámpokról (a női vámpírokról) és a szexualitásról is.

A második fejezetben a vámpírhit előtörténetéről van szó... és nem nagyon tudom mit írjak erről a részről. Itt olvastam először a kiásás és az ahhoz kapcsolódó biológiai folyamatok leírását, de ez a gondolat többször is visszaköszön a kötetben.

Ezután az ókor kapott önálló fejezetet, az utána következők már kontinensekre lettek bontva. Ezek a részek inkább történelmiek kronologikusan, minden egyes földrajzi egységet különvéve. Igazából ez csak az európai részre volt jellemző, a többi kontinensnél bemutatja a különféle vámpírfajtákat és ebből az egységből nem maradt meg semmi, unatkoztam olvasás közben.

Az egyik kedvenc fejezetem a Vlad Tepesről szóló volt, nagyon örültem a történelmi vonalnak, hiszen az ő történetét még nem hallottam. Ugyancsak érdekes volt az Erdélyről szóló rész is, amelyben egy rövid történelem mellett a hiedelemvilágba is bepillantást nyerhetünk. Azt nem tudom miért kell Ceausescut beleerőltetni ebbe az egész mítoszba? Egy kapcsolódási pont van és az Tergovistye.

Az utolsó két fejezetet egynek venném, azért mert Drakuláról illetve a híres könyvekben, filmekben, sorozatokban megjelenő vérszívókról szólnak. Nagy részük csak a történetek leírása, kevés az elemzés és kérdem én: minek kell még egyszer leírni miről szól az Alkonyat, vagy a Drakula? Utalni kell rá, de nem kell újra elmesélni a történetet.

Amúgy akár ez egy wikipedia montázs is lehetne könyv formában, mivel nincs szakirodalom a kontinensek vámpírjellemzésénél. Ez milyen már? Ennyi erővel akár a hasamra üthetnék és azt is mondhatnám, hogy a vámpírok angyalarcú, szivárványszínű aranyos cuki szőrmókok. Az egész képzésem alatt azt verték belém (nem szó szerint), hogy a forrás mindenek felett kell hogy legyen, ha információkat veszel valahonnan tüntesd fel a szakirodalom nevét, kiadását, stb-t. Igazából szörnyen meg lennék lepve, ha a szerző a vámpírológia nagy szakértője lenne és nem lenne szüksége semmi kutatómunkára... a képek jegyzéke viszont ott van a kötet hátuljában.

A fotók gyönyörűek, nagyon jól lettek kiválasztva, csak az a baj velük, hogy a szerző már nem nagyon tudta mit írjon még, ezért minden talált képet belezsúfolt a könyvbe. Ezzel megnőtt a kötet ára is, ami 3990 Ft (a könyv hátulján ez volt feltüntetve), viszont ennyire kevés szöveghez nagyon magas ez az ár. Ezt biztos nem venném meg.

A kiadás nagyon szép, igényes és a Ventus Libro kiadó jó munkát végzett. A kötet 2011-ben jelent meg. A borító viszont nagyon csúnya, főleg a benne lévő képekhez képest.

Összességében egy olvasmányos és szép könyvről van szó, ám mégiscsak egy átlagos, keveset mondó, nagyrészt filmekből és könyvekből összeollózott szöveg, rengeteg képpel. Ebbe biztos jobban is bele lehetett volna menni (nem néztem utána a különféle népek vámpírmítoszának) és sok rész felesleges. Biztos, hogy más történetek jobban illettek volna ide, mint a jelenkori gyilkosok rémhírei.