2020

Értékelés | Kétségbeesetten kutatni az igazság után

Továbbra is szeretem a krimiket / thrillereket és azt hiszem ez egy ideig így marad. Korábban már írtam, hogy miért, de megismétlem, mert lehet, hogy a jelen sorok olvasóit elkerülték azok az információk. Szóval érdekel az emberek motivációja és jelleme, ami a thrillerben mutatkozik meg a leginkább, hiszen az az a helyzet, amikor a baj hatására minden manír leolvad az emberről, a nyomozás szála pedig mindig izgalmas. A thriller esetén többnyire a nyomozó és az elkövető párharca kerül a középpontba, a krimi pedig az igazságot kutatni vágyók szemszögét részesíti előnyben. Kivételek lehetnek, ezt most az én tapasztalatom volt. A két kategóriát pedig egymáshoz közel állónak gondolom.

Ez volt az egyik oka tehát az Elveszve olvasásának, mert krimi (bár inkább a két kategória közötti állomásra illeszteném be), a másik pedig a szerző személye, akiről rengeteg jót hallottam és mikor láttam, hogy jön a kötet, és helyből az egyik kedvenc műfajommal, egyből várólistámra került. Pár nap alatt végeztem vele, most pedig itt vagyok, hogy az Álomherceg projektünk keretein belül leírjam a véleményem az olvasmányélményemről.

A történetünk főhőse Dóra, aki előző ~~életében~~ életszakaszában oknyomozó újságíró volt és abból is a legállhatatosabb fajta, aztán történt egy törés az életében... elrabolták a kisfiát a játszótérről, ahol ő csak egy pillanatra nem figyelt oda. Most pedig már a következő életszakaszát láthatjuk, ahol két év telt az esemény óta és a nő depressziós, maga alatt van, de minden nap kint ül a játszótéren és vigyáz arra, hogy ne történhessen meg újra az az eset, ami tönkretette az egész életét. Buzog benne a düh és a tettre készség, annak ellenére, hogy a nyomok zsákutcába vezettek anno, de bármilyen erőfeszítést is tesz a kötet jelenében, a baj újra bekövetkezik abban az időben, amikor ő pont nincs jelen a játszótéren. Puskás nyomozó ezért újra felveszi vele a kapcsolatot, mert a hasonlóság miatt összefüggést vél felfedezni az előző eset és a mostani között, ezért ketten megpróbálják kideríteni, hogy mi történhetett valójában és ki áll az egész mögött, na meg hogy ténylegesen van-e kapcsolat a két eset között?

Bár szeretem a kategóriát, nem olvastam mostanában krimi - thrillert, a legutóbbi a Szép álmokat, feketerigó nagyon jó volt és elég kemény is. Úgyhogy már hiányzott egy jó kis borzongatós lélektanos sztori, amit Hidasi Judit nagyon szépen megfogalmazott... vagyis ez a regény tetszett nekem. Jó, hibái vannak, de egy teljesen jó olvasmányélményt kaptam tőle egy ügyes csavarral a végén. Na de haladjunk sorjában!

A történet végig Dóra szemén keresztül mutatja meg az eseményeket E/1-ben, tehát végig a nő lelkének rezdüléseit látjuk és egy erősen karakterközpontú sztorit kapunk Hidasi Judit tollából. Úgyhogy Dóra szinte teljes élete ott szerepel a lapokon a jelennel és a múlttal együtt, mert a szerző a hölgy minden egyes jelentősebb mozzanatára kitér. Első körben ugye a jelenkori történésekre koncentrálva, ha pedig szükséges - és egy idő után bizony az - a múltbeli eseményeket mutatja meg. Főszereplőnk újságíró volt a tragédia előtt és egy olyan ügyben nyomozott és talált kényes információkat, ami veszélybe sodorhatta volna őt és családját és egy ideig az ügy témája és mibenléte nem derül ki, viszont kicsit később igen, addig pedig többször érintjük a témát, borzolva az olvasók idegeit, hogy vajon mi lehet az a nagy titok? Vagy akár egy-egy újabb szereplő feltűnésekor révedezik el a múltba a hölgy, aminek mi is részesei leszünk. Ezek a váltások szépen kezeltek, egymás után tűnnek fel és mindig a legjobb pillanatban és helyen, sosem érződnek túl soknak.

Dóra egyébként egy érdekes és izgalmas karakter, de talán a legjobb szó rá mégis az, hogy emberi. Letaglózta a gyász, sérült, de tenni akar és megfizetni annak, aki elvitte gyermekét. Kudarcként éli meg, hogy nem sikerült megakadályoznia az újabb gyerekrablást és érzi, hogy mivel köze van hozzá, neki kell megoldania a rejtélyt. Nem tud továbblépni és a kitartása, az, hogy nem adja fel a reményt szimpatikussá teszi. A düh és a gyermeke megtalálásának a vágya táplálja. Egyúttal nem szent és mégsem lehet elítélni, az okai logikusak és megérthetőek, talán ezt szerettem benne a legjobban. Ő egy olyan szereplő, aki számol a következményekkel és mérlegel, olyan, aki már leesett az idealizmus fellegei közül. Igazi mardekáros jellemzők ezek, ha már itt tartunk.

"Hittem abban, hogy a hír szent, a forrás pedig tabu."

Ahogy már írtam, a kötetben a múltbeli szál megmutatja milyen élete volt a tragédia előtt és vázolja a kapcsolatait, na meg azt, hogyan változtak azok. Ezek szintén érdekesek és sokkal több infót megtudhatunk Dóráról annak függvényében, hogyan viselkedik másokkal, vagy mások hogyan viszonyulnak hozzá. Egyébként nem mindig könnyű a sorait olvasni, mert már az alapsztori is elég nyomasztó és a másokkal való kapcsolata nem mindig izgalmas... Na de erről többet a következő bekezdésben! A lényeg az, hogy a múlt izgalmas, nem szokott ennyire lekötni a régi emlékek felidézése, de itt most különösen jól sikerült. A kedvenc jeleneteim mind a múlthoz kötődnek, például a nyomozása abban a bizonyos kényes ügyben, vagy a hacker srácokkal való megismerkedése, a két srác szintén üde színfoltot jelentett a történetben. A nyomozó kissé rejtve marad, egyáltalán nem kerül előtérbe, amit kicsit sajnáltam, de remélem a következő részben már jobban rálátunk a jellemére, meg ő inkább a jelen embere. Jó mondjuk a jelenkori nyomozás szintén izgalmasra sikerült!

Nem tudtam nem észrevenni, hogy a regény tőmondatokból épül fel, de szinte végig, ami lehet, hogy egyes olvasókat zavarni fogja, én viszont elvoltam vele, nálam fokozta a feszültséget. Az írónő feszült és szoros tempót diktál, egyszerűen olvastatja magát ez a könyv és nagyon jó az információadagolása, ami az érdeklődés fenntartásához mindig ideális időpontban történik meg. Az Elveszve viszont számomra nem sok csavart tartalmazott (ettől függetlenül ez a megoldás elég ötletes), mert annak a felét kitaláltam és így a romantikus vonal hát... eléggé felesleges és unalmasra sikeredett, de ez kvázi húsz oldal a kötetből (természetesen az egészen végighúzódik, de az utolsó negyedben található bizonyos körülbelüli húsz oldallal akadnak problémáim). Ez az egyetlen bajom egyébként a történettel, az írónő pedig szerintem próbált valamiféle plusz izgalmat bevinni azzal a bizonyos vonzalommal, de úgy, hogy végig átláttam az egészet, nekem fárasztóra sikeredett és sajnáltam, hogy ez így benne szerepel. Nem is igazán az én asztalom ez a romantikus vonal, főleg nem egy krimiben, Dóra önmarcangolása és a nyomozás szála számomra bőven megfelelőre sikeredett. Ettől egyébként nem lesz rossz a regény, félreértés ne essék, mert a többi elem az nagyon jó és erős, hogy megálljon a lábán és hogy ne zavarjon engem ez a megemlített apróság. Csak a tisztánlátás végett írtam le.

Tehát összességében az Elveszve egy jó olvasmány, na meg izgalmas! Karakterközpontú, ezért az olvasóját beledobja a mély vízbe, Dóra érzéseibe és így néha nyomasztó is. Nagyon jól átadja milyen egy kétségbeesett, de elszánt ember szenvedése, az alap ügyek pedig nagyon érdekesek és borzongatóak. Igazából ajánlom azon olvasóknak, akik nyitnának a thriller felé, annak túl könnyed, de jó kapukönyv lehet a durvábbak felé. Na meg azoknak, akik szeretik a karakterdrámát és az izgalmas történeteket.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Ítéletem:

Tetszett

5 / 4.5 pont

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján:

❥ nyári

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(A Kiadó oldaláról, 999 Ft, 73%-os engedménnyel.)

Szerző: Hidasi Judit

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): -

Sorozatcím: Aranykör

Cím: Elveszve

Eredeti cím: -

Eredeti megjelenés: -

Kategória: krimi

Fordító: -

Oldalszám: 336 oldal

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Megjelenés: 2018

Ár: 3.699 Ft

Fülszöveg:

Létezik rosszabb rémálom egy szülő számára, mint a gyermeke elrablása?

Dóra élete teljes és boldog volt. Szerető család vette körül, karrierje felfelé ívelt, minden tökéletes volt, amíg el nem rabolták kétéves kisfiát a játszótérről. Minden kártyavárként dől össze benne és körülötte.

Őrült hajszába kezd és semmi más nem számít már neki, csak hogy megtalálja a fiát. Egy tapasztalt nyomozó, Puskás András és két számítógépes zseni tinédzser lesz segítségére. Az idő előrehaladtával a szálak sehova nem vezetnek, a nyomok kihűlnek, mígnem két év múlva ugyanonnan, ugyanúgy el nem tűnik egy másik gyermek is.

A nyomozás új lendületet kap és kontinenseken át vezet egy szörnyű és váratlan végkifejletig. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a fia elrablása lesz Dóra legsúlyosabb és legsötétebb megpróbáltatása.

Mire lehet képes egy anya, hogy visszakapja gyermekét?

Hidasi Judit, a nagy sikerű Gondolatmappa című könyv szerzője ezúttal egy anya lelkének mélységeibe vezet minket. Egy szívszorító és fordulatokkal teli történet arról, hogy milyen változásokhoz és tragédiákhoz képes egy szülő alkalmazkodni azért, hogy visszaszerezze a gyermekét.