Bihari Viktória könyvét azért szerettem volna olvasni, mert ahogy a fenti idézet is tanúsítja, az írónő célja a nevettetés volt és engem vonz az ilyen mű. Igazából először a molyon találkoztam a kötettel és csak utána kerestem rá a blogra, belepillantottam és rájöttem, hogy szeretném elolvasni a Tékasztorikat.

Már akkor is tetszett a szerző humora és úgy voltam vele, hogy miért ne vegyem a kezembe a könyvet? Egy próbát megér. Egyúttal az is közrejátszott, hogy jobban szeretek papírkönyvet olvasni, mint a szememet rontani a gép képernyője által. Felraktam várólistára és csak 2014-ben jutottam el odáig, hogy a gondolatot tett kövesse.

Olyan furcsa, hogy egy bloggerről kell véleményt írjak, hogy kicsit megszeppentem. Mit írhatnék róla? A stílus, amire alapból ugrom, tehát például a túl sok szlenges kifejezés, a trágár beszéd, egy blog esetében azért is tűnik helyénvalóak, mert az a szerkesztő saját kis birodalma, az ő területe, amit ő kormányoz, irányít és ápol, majdnem olyan mint egy királyság. Ahol a király dönt arról, miről szóljon a blogja.

Ha pedig a bejegyzéseket úgy adják ki, ahogy valójában megjelentek, vajon lesz-e jogom ebbe belekötni? A válasz: nem.

Egyébként pedig jó volt.

Sőt vicces, humoros volt, imádtam. Viszont néha már sok a szerzőből, valamelyik történet nem annyira jó, tehát szerintem voltak mély pontjai a könyvnek is. Ahogy ez szokott lenni, néhány alkalommal inkább kínos feszengés a végeredmény és nem a padlón kikötős röhögés, illetve időnként túl trágár volt vagy éppen csak nem vicces. Nem lehet mindenkinek mindig jó napja.

Azért alapjában véve egész jól szórakoztam és néha annyira jól, hogy fájt az arcom a sok nevetéstől. Nekem inkább azok a történetek tetszettek, amelyek a Tékában játszódtak, ha már Tékasztorik a rendes cím is, de sok olyan sztori is megjelenik a válogatásban, amelyek inkább Viki életéről szólnak és nem a tékáról.

Az tetszett még, ahogy a szerző egyfajta társadalomkritikát szőtt a történeteibe, tényleg mindenről ír. Egyfajta görbe tükröt mutat a társadalomnak, hogy ne csak a szerzőn és poénjain, hanem magunkon is nevessünk, ha van miért. Akad történet a kisebbség tagjairól, a gazdag dílerekről, a nyugdíjasokról, a tékás csajról és a családról is. Érdekes volt belelátni a szerző és a körülötte élők életébe is.

Az az érdekes, hogy körvonalazódik valami történetféle is, egy-egy szereplő többször visszaköszön egy-egy anekdota erejéig, ilyen például Ica, akinek az álláskeresési próbálkozása igencsak érdekesre sikerült. Arra lennék kíváncsi, mi lett az angliai úttal?

Egyébként vannak kedvenc történeteim, de hát minek ,,spoilerezzek", úgysem vagyok annyira jó a poénokban, mint Viki és nem tudom megfelelően visszaadni őket, így csak azt tudom ajánlani, hogy vegyétek meg a könyvet, vagy nézzetek rá a blogra az új sztorikért, szakadni fogtok a nevetéstől, az biztos.

Bár azért lehet látni Viki életét is, sok olyan történet volt, amin inkább elkomorultam, mert a szerző megmutatta az igazi életét, vagy azt ami bántja és ez inkább volt szomorú. Bár azért elmondható, hogy Viki abszolút őrült. Ha nem így lenne, nem tudna ilyen jól írni.

A kötet ára 3125 Ft, de a kiadó honlapján 2500 Ft-ért lehet megvenni és ez azért fontos, mert csak náluk lehet rendelni ebből a könyvből. Egyébként a kötéssel nincs probléma, szerintem tartós marad a puhakötés ellenére, bár nekem a másik borító sokkal jobban tetszett volna. Az, amelyiken a lány látható.

Összességében egy jó humorú kötetről van szó. Kikapcsolódásra és csak úgy alkalmakra tökéletes. A nevetés jó gyógyszer és Viki elérte a célját, mert egy kicsit én is jobban lettem. Gratulálok!