Expedíció
Szerző: Jeff VanderMeer
Sorozatcím: Déli Végek
Cím: Expedíció
Eredeti cím: Annihilation
Eredeti megjelenés: 2014
Sorozatcím: Déli Végek
Cím: Expedíció
Eredeti cím: Annihilation
Eredeti megjelenés: 2014
Fordító: Török Krisztina
Oldalszám: 144 oldal
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2014
Ár: 2.980 Ft
Ár: 2.980 Ft
Fülszöveg:
Az X Térséget a kormányzat már harminc éve környezeti katasztrófa sújtotta övezetnek álcázza, így mostanra az érintetlen és burjánzó vadonnak látszó terület csupa misztikum és rejtély az emberek szemében. A Déli Végek nevű titkos ügynökség ez idő alatt számos expedíciót küldött a hely felderítésére – szinte mindegyik tragikus véget ért.
Most indul útnak a tizenkettedik expedíció.
A kutatócsoport négy nőből áll: egy antropológusból, egy geodétából, egy pszichológusból és egy biológusból. A küldetésük felderíteni a terepet és mintákat gyűjteni, feljegyezni minden tudományos megfigyelést a környezetről és egymásról, valamint mindenek felett elkerülni az X Térség természetfeletti hatását.
Az expedíció mindenre felkészülve indul útnak, és hamar megdöbbentő felfedezéseket tesz – például talál egy megmagyarázhatatlan topográfiai jelenséget és olyan életformákat, amik meghaladják a megértés képességét –, de mégsem ezek, hanem a tagok egymás elől gondosan elrejtett titkai változtatnak meg mindent.
Jeff Vandermeer Déli Végek-trilógiájának az első kötete szépirodalmi magasságokba emelkedő, sodró lendületű, mélyen elgondolkodtató sci-fi, ami az ismeretlennel való szembenézésről szól. Mind a világban, mind magunkban legbelül.
VANNAK MEGSEMMISÍTŐ KÉRDÉSEK,
AMELYEKRE HA SOKÁIG NEM AKAD VÁLASZ,
ELPUSZTÍTJÁK A LELKET.
A kötet a Déli Végek-trilógia első része.
Az X térség egy meghatározhatatlan terület a világ szívében, amely akár veszélyes is lehet az élőkre nézve. Történetünk kezdetén a tizenkettedik csapat indul útjára, amely egy biológusból, egy geodétából, egy antropológusból és egy pszichológusból áll. Ők négyen alkotják a tizenkettedik expedíciót, amely a korábbiak sikertelenségére keresi a választ.
A helyzetük bonyolódik a néhány furcsaság - amivel akár már az alap tábor felállítása közben is találkoznak - illetve a térképeken nem található torony miatt, amire pár nappal érkezésük után bukkantak. Úgy döntenek, hogy lemennek és a környezet feltárása helyett itt kezdik meg a kutatást védelmi szempontokat figyelembe véve. Itt pedig olyat tapasztalnak meg, amit korábban sosem.
A narráció E/1 személyű és a biológus gondolatait ismerjük meg, az ő szemén keresztül szemléljük az eseményeket és érdekesek a gondolatai. A jelen idejű elbeszélés keveredik a múltbeli élményeivel, emlékeivel és számomra ezért sem unalmas a kötet. Jeff VanderMeer úgy ír, hogy mikor már kezdeném elveszteni az érdeklődésem a történet iránt, berak egy olyan elemet, ami újra felkelti a kíváncsiságomat és ezért alig tudtam letenni a könyvet.
A főhősünk, akinek személyazonossága már rég elveszett, rengeteg furcsaságot tapasztal a számára ismeretlen területen, többek között egy olyan topográfiai anomáliát is, amit érdemes megvizsgálni. Így döntenek és itt kezdik meg a kutatást. A világkidolgozás, amibe a torony problematikája is tartozik, szerintem a későbbiek során fogja igazán sokkolni az olvasókat. Biztos vagyok benne, hogy Jeff VanderMeer tartogat még egy-két meglepetést a tarsolyában és nagyon kíváncsi vagyok az X térség további paramétereire is. Sajnos ezzel együtt sokkal monumentálisabb történetet vártam, valahogy ez így kevés volt. Megértem, hogy a későbbi részek során sokkal több információt fogunk kapni a területről, de nekem nem tetszett ez a rejtélyesség. Hiányzott számomra a kívülállók, vagy éppen a Déli Végek felfogása és ismeretanyaga és az a tudásbázis ami egy sci-fiben engem elvarázsol. Nem lehet tudni, hogy a biológusnak igaza volt-e vagy sem és ez frusztrál és sajnos nem a jó értelemben. Idegesít. Túlságosan kis szeletet kapunk a világból, de ez fenntartja az érdeklődésem, viszont irritál az, hogy fogalmam sincs mi történik és miért.
Illetve akad itt néhány kérdés, amire nem tudom a választ: Mi történt a többi expedíció tagjaival? (Erre homályos elképzeléseim vannak, de azért szeretném őket leírva is látni.) Mi az X térség? Miért alakult ki? Meddig terjed? Mit veszélyeztet? SPOILER (Jelöld ki hogy olvasni tudd!)Miért másolja le az embereket? SPOILER VÉGE Mióta létezik?
 |
| Forrás Az X térség. |
A történettel két problémám volt. Korábban olvastam a Felfedezőt illetve Az őrület hegyeit, amely művek a horrorisztikusságot, illetve thrillerszerűséget képviselik. Az hogy szerintem mennyire hatnak az olvasóra más kérdés, ezt most nem itt tárgyalom. Szóval mindkét regény a saját maga szegletében kiváló.
VanderMeer nevétől bevallom egy kissé többet vártam. Ugye nem vagyok jártas a sci-fiben, egyelőre még ismerkedem a klasszikusokkal is, de egy teljesen új könyvtől egy kicsivel többet vártam volna és nem azt, hogy az elemek, amik egy-egy különféle stílust képviselő könyvben megjelennek, hasonlóan hassanak és egyáltalán ne tudjak tőlük elvonatkoztatni. Itt inkább a Lovecraft könyvével kapcsolatos párhuzamra gondolok. Felkészültem rá, hogy kedvenc új írót avathatok és azért keserves volt a csalódás.
A könyv szerintem a hangulatra próbál építeni - az is egy kérdés lehet, hogy mennyire sikerül neki - és ez így nekem kevés volt. Az Expedíció egyébként is rövid, alig történik benne valami és ami mégis, az olyan mintha egy Lovecraft regényt olvasnék. Ami, valljuk be, nem szerencsés az íróra nézve, Az őrület hegyeit szörnyen utáltam és untam. Ami ott ilyen közönyösséget váltott ki, az itt is megteszi ugyanazt.
Sokkal jobb a párhuzam a később olvasott Felfedező c. regénnyel, aminek egyfajta ellenpárjának érzem ezt a kötetet. Az ott megtapasztalt klausztrofób élmény itt is visszaköszön (pedig jóval tágasabb térről beszélhetünk) és hangulatilag erősebb volt, mint a Lovecraft-stílusú egységek. A Felfedezőben egy férfi magányát olvashatjuk, aki kikerült az űrbe, itt pedig egy olyan nőét, aki szintén egyedül van, de ezt ő választotta magának.
 |
| Forrás Incantations. Tarot lap. |
Ha már korábban írtam a hangulatról, akkor azt is meg kell még írnom, hogy éppen ütötte azt a szintet, hogy elkezdjek borzongani. Tehát kifejtem: nem volt elég ijesztő, hangulatos számomra. A leírások hidegen hagytak és néha nem tudtam elképzelni a leírt változásokat, vagy éppen a végén lévő alakokat. Ezen gondolkodom, hogy lehet hogy én vagyok ennyire sötét, de az is lehet, hogy nem, hanem a leírás volt túl kevés - és itt most nem a szándékosan sejtelmesre hagyott jellemzésekről írok. A borzongatás nem sikerült, néha egy kicsit éreztem, hogy elkezdene borsózni a hátam, de utána egyből el is múlt az érzés, mert ki félne egy jajongástól? Erre kellene valami jobb alternatíva szerintem. (Halk megjegyzés: olyan személy írja ezt a bejegyzést, aki a Ragyogásban kinevette a horrorsövényt.)
A cselekmény kevés és rengeteg bizarr esemény történik. A világítótoronyban játszódó rész szerintem egy kicsit borzongatóbbra is sikerülhetett volna, ott hiányoltam a horrorisztikus hangulatot. A többi elég pörgősre sikerült és szerintem nagyon jó az arány a leírások, a múltbeli események illetve a tényleges jelenbeli történések háromságában, egyik felé sem lendült túlzottan a mérleg.
Amiért mégis olyan pontszámot adok amilyet, az a felébresztett kétségeknek köszönhető. Folyamatosan megkérdőjeleztem mindent, amit a biológus leírt. Nem tudtam mi az igazság és úgy érzem a kötetben lévő vakvágányok - amiből van egy pár - ezt az érzetet erősítik és folyamatosan az a kérdés foglalkoztatott, hogy mi az igazi ebből a világból? Bevallom, nekem az is megfordult a fejemben, hogy a szereplő megőrült és miközben pörögtek a lapok, úgy váltogatták egymást az elméleteim is, de nem kerültem közelebb a megoldáshoz egy centivel sem. A biológus monológjai, gondolatai és felvetett tézisei nagyon tetszettek, a kedvenceim voltam a könyvből. Komoly gondolatokat olvastam a határról és arról, hogy mindkét oldalon más és más a halál.
A csapat, ahova kerül, hiányos. Egy nyelvésznek is ott kellene lennie velük, de nincs ott. Nem felelt meg az elvárásoknak és csak négyen mentek át a térségbe.
Olyan személytelenek voltak, ami igazán tetszett, mert ez is a főnökeik módszereit bizonyítja. A geodéta illetve az antropológus könnyen összetéveszthető, semmilyen különleges tulajdonság nem jut róluk az eszembe. A pszichológus már más körbe tartozik, de spoileres lenne bármit is írnom vele kapcsolatban.
 |
| Forrás Egy másik ország borítója. |
A főszereplő igazából szerintem önző lélek. Én egyáltalán nem kedveltem meg, bár a szerzőnek nem is az volt a szándéka, ő tipikusan egy introvertált személyiség, mert eredendően magányos. Viszont elmondható, hogy jól látható jellemfejlődésen megy keresztül. Sajnos erről többet nem írhatok, mert ez már a spoiler kategória lenne.
Tetszettek a múltbeli leírások, bár sokkal másabbra számítottam tőle. Az első pár alkalommal azt hittem, hogy egy teljesen eltérő indok miatt jelentkezett az expedícióra, félrevezető a leírás ebből a szempontból. Ahogy haladunk előre, egyre jobban ismerjük meg a szereplőt és a gondolatait, az egyedüllétét, ami miatt megint csak a Felfedező c. értékelésem jutott eszembe, amikor azt írtam, hogy többféle magányosság létezik.
A Déli Végekről nem tudtunk meg sokat. Nem tudni kik ők, csak azt, hogy folyamatosan szervezik az expedíciókat és talán többet is mint kéne. A sötétben tapogatóznak, nem tudják, hogy mi lesz az X térség jövője és félnek tőle. Az általuk szervezett expedíciók története érdekes, kár, hogy nem lehetett többet megtudni a véresebb kimenetelű utakról. Nagyon érdekelt volna az, hogy mi vezetett odáig, hogy az egyik csapat tagjai egymást öljék meg.
A kiadás első pillantásra jó ötletnek tűnt, igazából még másodjára is, de nagyon féltem ezt a regényt. Egyrészt fehér a borító, ami nem egy jó választás, ha köztudottan fog az ember lányának táskája és ez a kivágott X minta akármibe beleakadhat. Amúgy nagyon tetszik a koncepció, látványos az eredmény!
A kötet a Déli Végek-trilógia első része, a második elvileg Kontroll címen fog megjelenni az Agave Könyvek által. A jelen kötet 2014-es megjelenésű.
Összesítve szerintem nem volt annyira ütős a kezdeti rész, mint vártam. Rengeteg kérdésem van még az íróhoz, amit remélem a következő kötetekben meg is válaszol. Most úgy érzem sokkal jobb ötlet volna az, ha egy könyvben olvashatnám a három történetet, lehet hogy akkor öt csillagot adnék, viszont így marad a négy. Szörnyen kíváncsi vagyok és frusztrál, hogy nem tudok semmit. Gratulálok Jeff VanderMeernek, mert szerintem pont ez volt a szándéka!
Értékelésem: 4 / 5 pont.
Érdekesség:
Egy részletet szeretnék bemásolni a Krezinger Szonja által készített interjúból, hogy képet kapjunk az íróról.
"Hogyan született meg az alaptörténet?
- Álmomban, mint oly sokszor. Azt álmodtam, hogy egy toronyban haladok lefelé, és felfedezem, hogy az építmény szerkezete olyan, mintha élő szövet venne körül. A falon ez a szövet írást alkot, ami egy frissebbnek és frissebbnek tűnik, ahogyan lefelé haladok. Éreztem, ha eljutok addig, hogy meglátom, ki írja, abból baj lenne - itt a tudatom kirángatott az álomból, én pedig leírtam. Annyira friss volt az élmény, hogy emlékeztem még a pontos szavakra is, amelyeket a falon láttam, ezeket írtam le a könyvben is. A környezet, amelyben mindezt elhelyeztem, leginkább Florida, a lakóhelyem.
Az Expedíció története az X térségben játszódik. A folytatások is?
- A második kötet a Déli Végekkel foglalkozik inkább, egy kafkai képben. Kis, déli városban élő emberként személyes élményeim vannak olyan kormányszervekről, melyek nem túl hatékonyan működnek, bizarr, abszurd szervezetek. A sötét humorú második kötetből kiderül, hogyan működhet egy olyan ügynökség, amely 30 éve képtelen megoldani egy talányt. A harmadik könyv pedig megint csak egészen más stílusú lesz. Ha valaki annak végeztével újraolvassa az első és a második részt, egész más szemmel látja majd őket."
Forrás: Metropol, 2014. február 14-ei szám, 8. oldal.
Köszönöm, hogy elolvastad!
.jpg)
.jpg)
0 megjegyzés