Sorozat: Ambrózy báró esetei 1.
Sorozat (kiadói): Vörös Pöttyös

Hűha, elég érdekes itt ülni a gépem előtt és betegen fogalmazni az értékelésem, vagyis azt, hogy mennyire tetszett nekem a Leányrablás Budapesten. Úgy néz ki nyerő szériám van, az elmúlt pár nap olvasásélményeire nincs panaszom - hát még hogy most fogom elkezdeni a Calderont is, amelynek már az ajánlása is tetszik! De ne szaladjunk ennyire előre, a lényeg:

1. mostanában jó könyveket fogtam ki,

2. ebbe a trendbe illeszkedik a Leányrablás, mert egy igencsak szórakoztató inkább női krimi.

Budapesten járunk és a város lázban éb a millenniumi ünnepségek miatt. Így tesz Hangay Emma kisasszony is, a Marosvásárhelyről jött lány, aki zsémbes és kapzsi nagynénjénél vendégeskedik, és el kell őt, na meg nem különb unokatestvérét viselnie, hogy maradéktalanul kiélvezhesse a kiállítások érdekességeit, ám a második napon elrabolják. Négy évvel később otthon maradt családja - apja és húga, Mili - táviratot kapnak tőle, amely miatt feltámad bennük a remény: mégsem halt meg az idősebb lány! Ezért Mili elindul, hogy nyomára bukkanjon nővérének a sürgönyben hagyott információk alapján.

Mivel inkább olyan elemeket találtam ebben a regényben, amelyek tetszettek, ezért alig ejtek szót a negatívumokról, meg ezek aprócska dolgok. Egyelőre nem tudom megítélni, hogy igazam van-e vagy nincs ha a fontosságukról kell döntenem, de egy biztos: a második rész döntő jelentőségű lesz rájuk nézve.

Először viszont írnék a kötet legerősebb vonásáról, ez pedig nem más, mint a krimi. Korábban is megemlítettem, de megteszem újra: szerintem a Leányrablás jellegét tekintve inkább női krimi ha már csak azt nézem is, hogy Ambrózy báró egy Mr Darcy típusú jellem, hiszen megvannak a maga titkai, intelligenciája, jósága (már csak Isti példájából kiindulva is) szerénysége és a pökhendisége, amelyet köpenyként, természetes módon visel magán, így minden adott, hogy igazi közkedvelt személyiséggé váljon. Bár az is igaz, hogy ez a kissé lenéző magatartása nem feltétlen szimpatikus, de jó szokásomként látok a páncélja mögött mást is nemcsak ezt, így először is kíváncsi várom, hogy igazam van-e, másrészt érdekel, hogy mi rejtőzik a tüskés modor mögött.

A krimi lágyabb fajtájába sorolnám emellett a jelenetek viszonylagos szolidsága miatt, avagy olvastam már durvább, inkább thrillerbe forduló nyomozástörténetet. Jó persze, előkerül egy-két hulla tényleg, emellett van benne nyomozás, de sosem olyan mértékben, hogy az elborzasszon, vagy hogy undorodjam, hanem a leírásokat figyelve a Leányrablás inkább a női olvasóknak íródott.

Emellett a cselekményből sincs hiány, mert a szerző igencsak feszes tempót diktál és egy percig nem hagyja az olvasóit szusszanni. Kitérés lényegében alig van, Böszörményi Gyula nem magyaráz, hiszen csak az került bele a kötetbe ami a fontos, a többit pedig találja ki az olvasó a megadott jelenetek alapján.

Egyébként a szerző esélyt sem hagy nekünk arra, hogy akár egy percre is letegyük a regényt, erről az izgalmak, na meg a fejezetvégi függővégek gondoskodnak. Olvasás közben végig éreztem, hogy Böszörményi Gyula egy tapasztalt szerző, mert már ismeri a figyelem megtartásának eszközeit, hiszen mesterien bánik a nézőpontokkal, mert például pontosan ugyanannyira élveztem Mili szemszögét, mint Emmáét vagy Ambrózyét (bár ebből kevesebb van), tehát a szerző jól és élvezetesen vezeti a figyelmünket az egyik jelenetről a másikra. Emellett az állandó előreutalgatásokkal az idegeimet borzolgatta, de ezek egyszer sem váltak idegesítővé vagy irritálóvá. A szórakoztatáshoz pedig a korhű környezet is asszisztál a fentiek mellett, a stílussal együtt könnyű volt beleképzelnem magam abba a korba. Viszont Böszörményi Gyula nem igazán mutatja be a kézzelfogható várost illetve az akkori társadalmat, ami nekem egy kicsit hiányzott. Bár akad egy-két elmegyógyintézetben vagy vándorcirkuszban játszódó rész, amely izgalmasra sikeredett, de ebből sem akad sok sajnos.

Ugyanannyira hiányoltam a bővebb infókat a szereplőkről - például a fentebb is bemutatott Ambrózy gróf múltját, vagy éppen Miliről szándékoztam volna megtudni minél többet - de ez bőven olyan elem, amely a második részben még előkerülhet. A lány egyébként nagy kedvencem volt, akit a legelső beszólásánál kedveltem meg, hiszen elég ötletesen tud visszaszúrni a kellemetlen alakoknak! Okos és dacos - méltó ellenfele Ambróczynak. A közös jeleneteiknél sokszor gondoltam arra, hogy így viselkedett volna Darcy Lizzie-vel, ha egy nyomozás kellős közepében kellett volna helytállniuk. Emellett becsültem Milit a testvéri szeretetéért. Agáta mama volt a harmadik kedvencem, őt is csak szeretni lehet a tulajdonságai és viselkedése miatt!

Érdekes volt, hogy folyamatosan a Büszkeség és balítélet regénynél kötöttem ki a Leányrablást olvasva újra és újra, pedig a kettő nagyon messze áll egymástól, de Böszörményi Gyula úgy kezel egyes elemeket, hogy nekem óhatatlanul is eszembe jutott a méltán híres előd - például ilyen a gúny a kor általános női képénél a felesleges ájuldozással és hisztériával. Bár Austen kisasszonynak van még egy levélregénye, amelyben az egyik mű ezt a témát járja körül bővebben is (Szerelem és barátság), ez szintén eszembe jutott párszor.

Biztos vagyok benne, hogy a rejtély nem olyan egyszerű, mint elsőre látszik, plusz a regény végi kínzó jelenet üvölt a folytatásért. Kb annyira őrjítő, mint az egész kötet a folyamatosan elhintett függővégek miatt. Nagyon várós a második rész!

Ezen kívül tetszett még a sok infó, amelyet a lábjegyzetben oszt meg olvasóival a szerző, mert ez is csak Böszörményi Gyula alaposságáról tanúskodik. Azt hiszem többről nem érdemes írni, zárásként megmutatom a kedvenc idézetem:

(Egyébként érdekelne, hogy mi történt azzal a török bemondóval, akit a szerző megemlített még a történet legelején... --> szívrohamban halt meg de nem is fontos szereplő, csak azt hittem neki is köze volt a rabláshoz és egy elfelejtett / kihagyott jelenetben lelőtték... ilyen amikor működik a fantáziám)

A kötet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából jelent meg 2014-ben az Ambrózy báró esetei sorozat első részeként. A borító és a kiadás szép! Alig várom a második részt, de sajnos még nem tudok róla semmit.

A szerző egyéb, már megjelent művei:

Elnézést kérek a fapados kiadásért, de sok van. Ide kattintva nézhetők meg.

A szerzőtől tervezem olvasni legközelebb:

Ajánlatom: