Sorozat: -

A Hírzárlat érdekesnek tűnt a maga nemében, hiszen nem mindennap olvashatok olyan könyvet, amely egy túszdrámát, de abból is az első magyarországi eseményt rekonstruálja és mutatja be.

A szerző, saját szavai szerint

De fontos még az is, hogy

Ám Hatala Csenge nemcsak ezzel foglalkozott, hanem rekonstruált, vagyis okot keresett a balassagyarmati esemény miértjére, felállította az elkövetők profilját, megmutatta a múltjukat, családi helyzetüket és a történtek vázolása után az akkori politikai helyzetbe is belehelyezte ezt a történést.

Nagyon szeretem a dokumentumregényeket és nemcsak amiatt, mert a múltból tanulni kell és én szeretnék is, hanem tetszik, ha egy szerző a régiek személyiségét, vagy a múlt egy szegletét felépíti dokumentumok, bizonyítékok alapján. Nem egyszerű - ha azt nézem egy szakdogát megírni sem az - sőt szörnyen kemény meló lehet ha jól csinálják, Hatala Csenge műve pedig tényleg alapos, kemény munka eredménye. Bár egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam tőle olvasás előtt.

A Hírzárlathoz készült egy nagyon jó trailer, lényegében engem ezzel fogott meg a Kiadó, nagyon felkeltette az érdeklődésem. A videóban található egy fontos szimbólum, amelyet a lány folyamatosan magával hurcol és ez komolyabb szerepet kap a könyvben, sőt annyira, hogy a szerző meg is vezetett az előszóban, de persze az utószó igazítja majd az olvasóit a helyes ösvényre sakkmezőre.

A kötet elején egyrészt úgy éreztem magam, mintha egy szakdolgozatot olvasnék - a bevezetés miatt - de utána, már inkább úgy, mintha újra a Terror házába látogattam volna el. Korábban már kifakadtam a múzeumra, a kegyetlen hangulata és olcsó trükkjei vannak, privátban bővebben is panaszkodom ha valakit érdekel, de a könyv csak hangulatilag hasonlít rá, szerencsére nem él annak hatásvadász elemeivel, hiszen - ahogy a Ház is - egész végig megmarad komornak és nyomasztónak.

Hatala Csenge végigvezette a testvérpár életét a kezdetektől a jelenkorig és tette mindezt feszes történetszövéssel, hiszen csak a lényegi részekre szorítkozik. A szerző a regényben az általánostól az egyéni információkig halad, mert először bemutatja a kort, a szülői hozzáállást és utána közelíti meg a srácok portréját. Olvasás közben a fejemben a narrálás milyensége miatt egy dokumentumfilm peregett és az író úgy is építkezett ahogy az ilyen típusú filmek szoktak: van egy beszélő tanú, majd egy jelenet amihez a narrátor beszél, majd utána egy szakértő jön, majd megint egy jelenet narrációval és így tovább. Itt ez most nagyon működött, a részeket a szerző jól hangolta össze és van olyan intervallum, amikor egyszerre több ,,szereplőt" szólaltat meg egymás után és így veszi végig az eseményeket kezdve a családi háttérrel, majd befejezi a konklúzióval. Ezekről igazából nem érdemes írni, ha részletesebben is belemennék, azzal szerintem csorbítanám az olvasási kedvet és a felfedeznivaló dolgokat, amelyekben a mű bővelkedik. Annyit még hozzáfűznék, hogy a kötettel lassan lehetett haladni, mert a fentebb írt nyomasztó hangulat mellett a stílusa okoz egy kis problémát hiszen a Hírzárlat nem olvasmányos, a szöveg alig gördül és nagyon tankönyvízűre sikeredett, legtöbbször pedig untam.

Érdemes egy kicsit a történelmi kerettel és úgy az egész tragédia lényegi részével törődni. Bár azért az olvasó kap egy kis múltról szóló vázlatot korántsem erre kerül a hangsúly mert ez inkább csak arra szolgál, hogy belerázódjunk a korba, bár a végére már kialakult egyfajta korkép bizonyos szintig, viszont nem érzem hogy több súly lenne a politikán vagy a korbemutatón, inkább a túszdráma állítódott a középpontba. Számomra a politikai hatás csak mellékesnek érződik, utóhatásnak, de ez inkább amiatt lehet ahogy a szerző rekonstruált, én pedig szeretem ha inkább a háttérvilág kerül előtérbe, még a dokumentumregényeknél is.

A szereplők viselkedése miatt

jöhet a kérdés: ők csak szabadságot akaró kamaszok vagy a rendszer ellenségei? Erre egyébként a szerző válaszol méghozzá a fiúk teljes életével és a kompetensek hozzáállásával, mert bemutatja, hogyan züllik le az egyik főszereplő élete - a másik srácé máshogy alakul - és hogyan jut el a tettlegességig a légvárakon álló terve, viszont igaz, hogy negatív kép él a fiúról a tanúkban és egész végig tartja magát a kötet ehhez a negatív kép vázolásához ezáltal az olvasóban sem ébreszt szimpátiát de SPOILERszerűség (kijelöléssel olvasható) a regény végére ez a sok rossz, amely kiderül róluk mind eltörpül amellett, ahogyan az illetékesek viselkedtek és ez állítja az olvasót a fiúk mellé. SPOILER VÉGE Ezért is éreztem furcsán magam az olvasás után, nem egy szokványos történet ez, az biztos.

Ezen kívül igazán nem tudok miről írni, maximum csak a mély döbbentről, amelyet érzek. Plusz arról, hogy a szerző jó munkát végzett, alaposan bemutatta az eseményeket és úgy érzem, Csenge nem igazán kívánt állást foglalni. Talán egy picit vártam, hogy az ő véleménye is benne legyen, de egy dokumentumregénynél nem a szerző személye és hangja a lényeg, hanem a múlt egy része. Ezt egyébként arra is értem, hogy nincs benne a szereplők érzelmi élete, ez az amit általában az írónak kell bele képzelnie a kötetbe, bár ebben az esetben tudatosnak gondolom azt, hogy Csenge kívül helyezkedett el mert nem újraalkot csak rekonstruál. Plusz akkor nem dokumentumregénynek neveznék a Hírzárlatot, hanem történelmi fikciónak tehát ez már csak az én hülyeségem.

Külön tetszett a többféle nézőpont bemutatása - nemcsak a tanúk, hanem a rendőrség beszámolója is belekerült a regénybe és ez külön érdekes volt, hogyan reagálnak a szervek egy ilyen helyzetre illetve az utóéletük leírása sem rossz, de azt hiszem ez az ami túl hosszúra sikeredett. Ez pedig az utolsó egységben van, amelyben a szerző ezen kívül míg elemzi az elméleteket, ütközteti is azokat.

Emellett akad benne pár meg nem válaszolt kérdés, bár ezek legtöbbjére ott a válasz a sorok között vagy apróságokról van szó. Ezen kívül másról nem szeretnék írni, zárásként megmutatom a kedvenc idézetem:

A kötet az Athenaeum Kiadó jóvoltából jelent meg 2015-ben, a borító picit fura mert annyira nem illik a történethez, de nem rossz.