Sorozat: -

    

---

A történelem lapjairól mindig az az érdekes, ami nincs köztudatban: ilyen Viktória királynő és Abdul kapcsolata, az indiai szolgáé, aki túl hamar és nagyon sokat emelkedett a ranglétrán mindezt amiatt, mert elnyerte a királynő kegyeit és barátságát. Történetükből film készült, amely látható a mozikban, de a movie megnézése előtt megmutatnám az értékelésem a hiteles alapokon nyugvó könyvről, íme a Viktória királynő és Abdul c. műről szóló véleményem:

Egyikük bőrébe sem bújunk igazából csak követjük őket, és egyiküket sem érzem közel magamhoz az összefoglalás típusú leírás miatt, bár az idézetek enyhítenek ezen. Viktória komor, állhatatos, akaratos, részrehajló és magányos uralkodó, ő a nép embere, aki helyteleníti a sznobságot és a rasszizmust, anyáskodó amit az udvar nem tudott elfogadni ezért is sajnáltam őt, na meg a betöltött szerepének elmúlását a könyv végén. Abdullal kapcsolatban pedig nem tudom mi az igazság, sokszor csak a kortársak véleményét olvastam róla: fennhéjázó, számító és magát többnek képzelő. Nem tudni pontosan hogy milyen a karaktere, lehetett akár ő a jóság megtestesítője is, a jellemét tekintve nem mindig hittem a szerző ábrázolásának. Gyengéd és odafigyelő a királynővel és főnökösködő, lekezelő és diktatórikus módon bánik az indiai szolgákkal, de ez lehet akár irigy vélemény is. Tényleg figyelt a királynőre és érdekelte a nő személye, vagy ez csak az előléptetés miatti színjáték része? Én hajlok afelé, hogy Abdul jót akart magának, a királynőnek és egyáltalán nem ártott másnak (erre bizonyíték is van), de irigységet keltett a helyzete, a származása ellenére történt felemelkedése és a kérkedése illetve a már kapott javak ellenére még többre vágyott.

,,Ördög tudja miért nem vitte el a ragály, mindenki csak jól járt volna!"

A lenti részben, ahol általában (ahogy most is) kiszedtem mi a szerintem negatív vonása a könyvnek: nincs párbeszéd és egyáltalán nincs hangsúly a beszélgetéseken, mert a szerző a kényelmes, erről és arról beszélgettek c. összefoglalással élt, úgyhogy az elmesélés módja nem a kedvencem ebből a könyvből. Egyébként Basu elég sokszor dolgozik ezzel a módszerrel, a könyv elejét ezért kicsit nehezebben olvastam, viszont a közepétől, ahol bejöttek az intrikával foglalkozó részek, már igencsak érdekelt minden. Az elején főleg az zavart, hogy inkább a környezeti leírással foglalkoztunk (pedig én csak Abdulra és Viktóriára voltam kíváncsi), na meg az a sok név! Ha ezt túléli az olvasó, ahogy nekem sikerült, a mű meghálálja ezt.

A történet eleje bár nagyon száraz, a történelmi keretet nagyon is aprólékosan átadja. Látszódik, hogy Basu szereti az alapanyagot és élvezettel kutatta ezt a témát, amelybe az udvari szokások megmutatásán túl szőtt egy kis kortárs rajzot, illetve azt is megmutatta, hogy az ő életük után mi történt és hogy a királynő milyen is fontos szerepet töltött be a történelemben.

Meglepődtem, mert azt hittem el sem fog hangzani az a szó ebben a műben, hogy szerelem, ezzel szemben rengetegszer került elém - bár az végül kiderül, hogy mennyire igaz vagy nem az, hogy kikre és miért jellemző, vagy nem. Ez, na meg a könyvben lévő intrika és politika szintén nagyon érdekes része volt az élménynek, egyszerűen az erről szóló részeket - ahogyan próbálnak fogást találni a munsin - szerettem olvasni és izgalmas volt az is, hogy milyen mélyre süllyedhetnek azok, akik utálatból ki akarják szórni a másikat. Érdekes tanulmány ez az emberi jellemekről, bár azért Viktória magányáról és ,,érthetetlen" kötődéséről na meg Abdul felemelkedni vágyásáról is lehetne egy külön regényt írni, az szintén biztos.

Liliane (@liliane.evans) által megosztott bejegyzés, 2017. Szept 16., 11:11 PDT

Másra számítottam és ezért nehezen rázódtam bele ebbe a világba, de szerintem érdemes volt kivárni azt a pontot, ahonnan izgalmas lett végül a leírás. Annak kötelező darab, aki szereti a múlttal foglalkozó, kicsit dokumentumregénybe hajló műveket, bár nem való mindenkinek. Mindenesetre a kezdeti döcögés ellenére nekem tetszett, úgyhogy jó, hogy olvashattam.

Úgy érzem, hogy a film kicsit populárisabb módon fogja majd meg a közönséget. Ez az a könyv, amihez a film hozzátesz inkább, nem elragad.

,,A királynő azonban sosem törődött azzal, mit gondolnak mások."

---