---

>> A bejegyzés képeit itt találod. <<

>> Szép fejlécképekért nézz szét Vickynél. <<

Ez az értékelés a Prológus Winter wonderland projekt keretén belül lát napvilágot, ahol mindenféle Karácsonnyal kapcsolatos könyvvel illetve olyan művel foglalkozunk, ami tökéletes ajándéknak. Jelenleg nálam A kiskutya, aki unikornis akart lenni kerül sorra.

Teljesen macskapárti vagyok, erről a Prológus tagjai meg a csoporttársaim tudják a legtöbbet elmondani, mert rengeteg macskás gifet, képet, vicces mémet nyomok be a különféle csoportokba és szerintem mindenki örül ennek. Különösen én.

Ilyeneket például:

A kutyusokkal a kapcsolatom eddig a cuki, cuki, de nekem cica kell vonalon mozgott. Jó mondjuk a mopszokkal egy ideje már szemezgetek, mert először PewDiePie-nál tetszettek meg a kis esetlen töpszlik, de ahogy egyre több youtuber / streamer beállt a sorba - Szirmai Gergő vagy AK  (a LoL-os Kiss Ádám), egyre nagyobb késztetést éreztem és érzek arra, hogy legyen egy kis mopszom. Egyelőre ez nem lehetséges, de a jövőben akár megvalósulhat. Na de a lényeg az, hogy ebbe a környezetbe érkezett A kiskutya, aki unikornis akart lenni gyerekkönyv. Írhatnám, hogy egyből megtetszett a fülszöveg a borítóval együtt, de sajnos nem így történt. Cserében az az igazság, hogy rám ragadt Fruzsi lelkesedése (>> az értékelését itt találhatjátok <<) és emiatt mikor másodjára ránéztem, nagyon megtetszett az aranyos alap és végül az olvasása mellett döntöttem. Úgy érzem, teljesen jól.

Az alaptörténet szerint Milli, a kölyökkutya mopsz, megérett korban arra, hogy az igazi gazdijához adják. A kutyusnak csak egy kívánsága van, az, hogy olyan gazdája legyen, aki szeretni fogja őt. Ám nem mindenki érdemli meg azt, hogy állattartó legyen és vajon Milli első körben megtalálja az igazi társát?

Azt hiszem ennyi elég a történetről, mert elég rövidke a regény, plusz kis alakú és még gyerekkönyv is, így könnyen a kötet felénél lehet járni, ha arról van szó, hogy össze kell foglalni a cselekményt tömören. Egyébként elég feszes tempójú műről van szó, ami a kategóriája miatt nagyon összefoglaló módon írja le az egyes eseményeket, vagyis rohanunk ezerrel a végkifejlet felé. Ami, teszem hozzá, egyáltalán nem baj, sőt a sztori egész izgalmas, tényleg izgultam a kis kutyusért. Általában nem szoktam szeretni, felnőtteknek szóló regényeknél nagyon megszólom, de itt és általában a kisebb korosztálynak szólóaknál nem lehet hibaként felróni és ennél a regénynél egyébként sem probléma, hiszen egyáltalán nem zavaró ez a rohanós tempó.

Milli valószínűleg annyira aranyos, ártatlan, édes, hogy már csak az ő cukisága elviszi a hátán az egészet. Ahogy csetlik és botlik pedig egy külön említést érdemel. Imádtam úgy, ahogy van. Egyes szereplők szintén aranyosak, kedves hangulatot tudnak teremteni a Karácsonyhoz, míg mások által előtérbe kerül egy fontos üzenet, ami ezen az ünnepen megjelenő problémára hívja fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy az állatok nem díszek és felelős döntés egy apróság gazdájává válni, ami nemcsak az ünnep utolsó napjáig tart, hanem évekig. Nagyon jó üzenet, kedves köntösbe csomagolva.

A kiadás egyébként nagyon tetszik nekem, imádom a borítón lévő csillogó hópelyheket, amik élőben ezerszer jobban néznek ki a kutyussal együtt, nem viccelek, kb. negyed vagy fél órát töltöttem azzal, hogy megmutattam a környezetemnek mennyire aranyos Milli a fedőn. Túláradó lelkesedésem már megszokták, úgyhogy nem néztek rám furán, cserébe én meg boldog voltam, hogy mutogathattam milyen aranyos könyvem van. A műben található illusztrációk szintén szépek, kedvesek, de nem olyan cukik, mint a borítón szereplő kép, úgyhogy picit jobbat vártam, de hát ez a színek ereje.

A regény tehát szívmelengető és a végén kijelentettem, hogy nekem nemcsak egy cuki mopszra van szükségem, hanem egy olyan kutyura, aki mopsz és unikornis akar lenni. Úgyhogy ajánlom, Karácsonyra tökéletes olvasmány, aminek fontos üzenete is van.