---

>> A bejegyzés képeit itt találod. <<

>> Szép fejlécképekért nézz szét Vickynél. <<

Ez az értékelés a Prológus Winter wonderland projekt keretén belül lát napvilágot, ahol mindenféle Karácsonnyal kapcsolatos könyvvel illetve olyan művel foglalkozunk, ami tökéletes ajándéknak. Jelenleg nálam A karácsonyi macska kerül sorra.

Nagyon tetszenek a Lazi Kiadó karácsonyi kiadásai. Gondolok itt az Oliverre, aminek olvasása már hagyomány nálam, vagy a Köszöntlek, Karácsony (link) c. verseskötetre, amit szintén többször kaptam már elő. A tavaly először megismert Gárdonyi kötet, az Arany, tömjén, mirha (link) pedig egy teljesen egyedi látásmódot nyújtott számomra bizonyos dolgokkal kapcsolatban és nagyon hasznosnak vélem, illetve az olvasását egy cseppet sem bántam meg, sőt! A lehető legjobbkor talált meg engem.
Idén úgy gondoltam, hogy folytatom az ismerkedést a kiadó ünnepi kiadásaival, terveim szerint A karácsonyi cipő még belefér idén az olvasási sorba az Oliver mellett, de hát ez utóbbit már említettem, hogy hagyomány, úgyhogy ennek be kell férnie, nincs mese.

Az alaptörténet szerint Garrison egyik nap, amikor egy fontos hívást vár egy seattle-i cég főnökétől, ahol elhelyezkedni kíván, nem a várt ember keresi fel: Miller, Lilian Brown jogi képviselője, vagyis a nagymamájáé. A férfi elcsodálkozik a dolgon, de egyből baljós érzése támad és nem alaptalanul: szeretett rokona meghalt és úgy néz ki, hogy rá hagyta vancouveri otthonát, benne a hat különleges cicájával. Ám a csavar a dologban az, hogy a férfi macskaallergiával küzd és ezért nem tarthatja meg az állatokat, amire a hölgy szintén gondolt, mert végrendeletében megemlékezett szeretett kedvenceiről is. Garrison csak akkor kapja meg a házat, ha eleget tesz a különleges feltételekhez kötött örökbeadáshoz és rendes helyet talál a macskáknak. Vajon sikerül neki a feladat?

Hm. Nehéz most erről a karácsonyi könyvről véleményt mondani, illetve... annyira nem is az, de ennél egyértelműbb leszek: szerettem a regényt, emellett érdekelt nagyon a macskák sorsa, de találtam pár olyan vonást, ami nem igazán tetszett, viszont meg tudom ezeket bocsátani, mert a kötet olyan, amilyen. Ezt bővebben kifejtem, de előtte nézzük meg a kiadást. A mostanira panaszom nincs, mert kinyitva azt, a fejezetek számainál szerepel egy-egy díszítő elem és az oldalszámok mancsnyomos formába lettek elhelyezve, tehát szép és igényes a kiadvány és bár ebben nem vagyok a legjobb, de egyetlen elütést sem találtam. Úgyhogy szép és emellett a borító hangulatos, ahol nagy szerep jut a fényeknek.


Folytassuk a kötet pozitív dolgaival!

A macskák egyéniségek, egyszerűen nem lehet nem rájuk figyelni teljesen kizárva a főszereplő életét is akár. Annyira szerettem azokat a részeket, amelyek a cicákról szólnak és igazából örültem volna annak a bizonyos mappának, amelyben az őméltóságokról esik szó, jellemezve őket. Nagy kedvencem nekem Harry (a Maine Coon fajtájú, a legokosabb a hatosfogatból), érte aggódtam a leginkább, de úgy alakította ki Melody Carlson az egész történetet, hogy érte izgulhassunk a legjobban, meg ő kapta a legszimpatikusabb vonásokat. A többiek sorsa olvasás közben egyértelműbb, de azért szívmelengető és izgalmas volt látni őket is. A kedvencek körüli információkkal kicsit bővebben is bánhatott volna Carlson, engem ez érdekelt a legjobban, de azért nincs itt semmi baj velük, azért kapunk róluk eleget, csak jó lett volna több belőlük. Ez van.
Továbbá Garrison fejlődési útjáról szintén szerettem olvasni. Jó látni azt, ahogy ráébred arra, a macskák igazi egyéniségek és megszereti őket. Illetve egy erős érvem még a kötet mellett az, hogy a karácsonyi hangolódást erősen elősegíti. A macskák és a mellékszereplők nagyon aranyosak és jó őket kicsit megismerni, továbbá az szívmelengető, hogy a cicák a problémákat hogyan segítenek megoldani. Az Oliver mondjuk jobban hozza a karácsonyi vonalat, meg azt a kötetet tényleg nagyon szeretem és ott ugye a macska szemszögén keresztül látjuk a dolgokat, itt pedig van egy olyan emberünk, aki kicsit szerencsétlen, de szerethető és helyén van a szíve és azért ennek az ünnepnek szintén fontos szerep jut több fronton. A jó még benne az, hogy megmutatja, az állatok igazi egyéniségek a maguk dolgaival és velük az élet sokkal színesebb és élettel telibb, mint nélkülük. Ezt én azzal a két darab butus teknőssel alátámasztom, akik nálunk úszkálnak már másfél éve.


Akkor jöjjön az a kettő darab negatívum, ami nem is annyira az egy ünnepi kötet esetében, mégis zavart valamennyire, de megbocsátható a jelenlétük... ez a két probléma pedig az elbeszélés módjára és a folyamatok teljes hiányára vezethető vissza. Az első alatt azt értem, hogy a leírás sokszor összefoglaló jellegű, ami egy gyerekkönyvnél teljesen megfelelő, de itt egy kicsit zavaró.
A második probléma pedig azért bajos, mert sokszor nem megfelelően végigvitt egy-egy kibontakozó folyamat ábrázolása, vagyis sokszor nem látjuk egy-egy kapcsolat kialakulásának részleteit például, de Garrison gyászának bővebb mutatását is hiányoltam. Tele van ilyenekkel a regény, ami azért nem olyan nagy baj, mert ez egy ünnepi kötet, vagyis nem lehet egy gyászmenet az egész és nem is akar az lenni. Szerintem azért, hogy a macskákkal kapcsolatos és fentebb írt üzenet átjöjjön, el kellett fednie a többit. Ez viszont az én véleményem és ezért írtam fentebb azt, hogy bár a mű nem tökéletes, megbocsáthatóak a hibái, viszont ha ezek benne lennének, akkor cirka négyszáz oldal lehetne ez a könyv.

Összefoglalva tehát egy jó ünnepi regénynek tartom A karácsonyi macskát, ahol a cicák nagyon érdekesek és imádnivalóak, a mellékszereplők nem unalmasak és átadja az állatok szeretetére irányuló üzenetet a maga módján.

Ajánlom ünnepi olvasmányként és ha szereted az állatokról szóló történeteket.