A Témázós csapat hónapról hónapra érdekes kérdéseket tárgyal. Mindig van egy adott téma, arról egy-egy poszt, amit egyszerre, egy egyeztetett időpontban osztanak meg. A jelenlegi megtárgyalnivaló A lakatlan sziget dilemmája – avagy melyik 5 könyv nem hiányozhatna onnan? címet viseli és arra voltak / vagyunk kíváncsiak, hogy ki milyen könyvet pakolna be a hátizsákjába, ha egy lakatlan szigetre vezetne az útja. A témázás két körre oszlik, ha úgy vesszük: egy első körre, ahol kikerül az adott havi téma és az utóvédre, akik később csatlakoznak bejegyzéseikkel.

Éééés ebben a hónapban én is meghívást kaptam egy első körös közös elmélkedésre, amit nagyon szépen köszönök! Élmény volt összeszedni ezeket a címeket:

A legjobb ötleteim akkor jönnek, amikor nincs nálam semmi, amire felírhatnám őket, például utcán vagyok, zuhanyzom, aludni próbálok. Ez utóbbi különösen akkor gáz, amikor rákényszerítem magam a lelkesedés elfojtására, hogy holnap úgyis emlékezni fogok rá és különben is aludni kell, három óra elég kevés lesz a másnaphoz. Hát... nem válik be. Miért írom akkor ezeket a furcsa sorokat egy témázós poszt bevezetőjében? Mert most is így jártam. A szokásos túlpörgésemmel már kvázi egy hete a kérdésen gondolkodom pro és kontra érvekkel, szabályokkal, kitaláltam olyat, hogy akkor minden kategóriából választok egyet, vagy hogy mi lehetne hasznos egy társadalom felépítéséhez és fenntartásához (jó hát később még többen is lehetünk), de végül leálltam és elhatároztam, hogy akkor tényleg meghúzom a nadrágszíjat és választok öt könyvet, amit ténylegesen elvinnék egy szigetre és próbálok nem találni olyan kiskaput, amitől az egész jelenlegi könyvtáram beleférne ("A hányszor öt jó kiindulási alap.") és komolyan válaszolni. 

Mit jelent ez nálam? Olyan könyveket, amelyek számomra sokat jelentenek, vagy jelentősen több lettem általuk, meg talán mesélgetek egy kicsit a közös történetünkről. Lehet, hogy nem öt darab cím lesz végül, de azért igyekszem tartani a tíz alatti számot (ez kétszer öt... jó befejeztem). Izé... kicsit több lett.

Úgyhogy kezdjük! Izgalmas lesz! (Hát még összevetni a többiekével, alig várom!)

1. A Harry Potter sorozat (a hét rész a dráma nélkül)

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy lány, aki utált olvasni. A kezébe nyomták a Harry Pottert és az első fejezettel még elszenvedett úgy, ahogy, hiszen élénken élt még benne, hogy kinevették az osztálytársai, amikor lassan és nehézkesen felolvasott egy számokkal teli szöveget előttük, de ahogy magányában találkozott a Harry Potter és a bölcsek köve soraival, felfedezte, hogy ez más, valami különleges. Megismerte a kis túlélőt, rájött, hogy a mágia létezik és mindenkiben ott van és hogy olvasni nem is rossz dolog. Így kezdődött a történetek iránti éhsége, ami a mai napig tart. Vicces, hogy manapság azzal foglalkozik, amit régen nem szeretett (könyvek meg számok), de hát ez a világ rendje, néha ilyennek is kell lennie.

Azt nem lehet letagadni, hogy amit Rowling írt, ha nem is örökkévaló, de valami hasonló és sok ember életére hatással volt és van is még. A könyvtár szakomon (az a második jelenleg), ha bárki megkérdezi, hogy mivel lehetne bevonni az ifjúságot az olvasásba, kapásból ezt a sorozatot mondom és eléggé hitelesen, mert tényleg utáltam olvasni és nem a Kincskereső kisködmön című depresszív alkotást kéne először a lurkók kezébe erőltetni, de mielőtt átmegyünk egy miért rosszak a jelenlegi kötelezők témába, térjünk vissza az eredeti megbeszélnivalóra.

Miért is fogott meg a Harry Potter? 

Érdekes, hogy a blogon sosem írtam még róla, bár ez nem véletlen, hiszen úgy éreztem, hogy nem tudok hozzátenni sokat a témához, előttem már mindenki leírt mindent, amit valaha gondoltam, vagy éreztem, így nem láttam szükségét annak, hogy koptassam pluszban a billentyűzetet. Sosem írtam le, hogy mennyire megfogott a varázslat, a házak a rendszere, maga a világ, pedig én aztán utálom a veszélyt (éljen a Mardekár, franc fog elöl állni a csatasorban, az én terepem a stratégia), de a Roxfortért bevállalnám a Tiltott Rengeteg szomszédságát is. Idén újraolvastam az egészet és a véleményem csak néhány szereplővel kapcsolatban változott és végre rájöttem, hogy mit szerettem meg benne: a varázslatot, annak, hogy mindenkinek helye van ott és megtalálhatja a csapatát (ez még ma is így van, mindegy, hogy mi történik). Imádtam a roxfortos éveket, a meseszerűségét, az értékeit, amik felnőtt fejjel jobban tudatosultak és a leginkább azt, hogy a sorozatot olvasva sosem voltam magányos. 

Szóval elsősorban emiatt vinném el a szigetre, a képzeletem mindig a Roxfortban kalandozhatna.

Hm... ez hét könyv. Akkor már csak három lehetőségem maradt?

Dehogy, vegyük egynek és menjünk tovább!

2. Bronzváros

Ez lehet, hogy meglepő lesz, de a második helyen egy fiatalabb könyv szerepel. Nagyon szeretem ezt a regényt és majdnem ugyanolyan indokok miatt, mint a Harry Pottert, bár azért az elsőhöz nem hiszem, hogy ugyanolyan erős hatású alkotást tudok találni (ami leginkább megközelítette az nem könyv, hanem számítógépes játék, a League of Legends, de azért vannak ott problémák). Szóval Bronzváros. Kötődik a Prológushoz, a csapathoz, és bár nem ez volt az első projektem, ezzel a kötettel kötöm össze az élményeket és ez egy pozitív érzelmi pluszt jelent. A másik ok pedig a könyvben kereshető, a sivatagi téma és Nahri személyében. 

Korábban játszottam a Fable III. játékkal és ott a sivatagi pályák nagy kedvenceim. Maga a terület alapból halálos az alap földrajzi tényezőit figyelembe véve, de a játék megmutatta, hogy a homok mélyén milyen elfeledett titkok lehetnek. A Bronzváros pedig ilyesmi titokként megmutatott egy komplett és komplex dzsinntársadalmat és megkérdezte tőlem: maradhat? Én meg: hogyne! 

Ebben a könyvben és sorozatban olyan társadalom kerül bemutatásra, ahol egy királynak a törékeny békét, mint átmeneti állapotot kell fenntartania. Annyira izgalmas kérdéseket tárgyal, hogy bármikor, bárhova ez lenne az egyik választottam, ha valaki hirtelen megint megkérdezné, hogy melyik öt könyvet vigyem el, főleg akkor, ha nem akarnék unatkozni, mert ezeket a szálakat kibogozni nem egyszerű, cserében nehéz... a másik pedig Nahri. Volt időszak, amikor ezek a kérdések megfordultak a fejemben, nem a szélhámosság nyugi, hanem a kötetben a későbbiek, amik a képességeihez kötődnek. Kevésszer találom meg azokat a belső gondolataimat a könyvekben, amikre megoldást keresek. Itt egy kicsit sikerült.

Szóval a Bronzváros a személyes élmények, kérdések és unaloműzés miatt, már be is pakoltam a táskába.

Innentől kezdve viszont nincs rangsor! Úgy írom fel őket, ahogy eszembe jutnak.

- Steal Like an Artist / Lopj úgy, mint egy művész!

Megfogadtam, hogy idei könyvet nem igazán válogatok be erre a listára, hiszen az idő a megmondhatója annak, hogy melyik válik igazán kedvencemmé... de hozom a formám, mert ezt a magamnak tett kijelentést többször megszeg(t)em. Az első ilyen, a Lopj úgy, mint egy művész!, nem arról szól, hogy hogyan plagizáljunk szakdolgozatot / disszertációt ala Schmitt Pál, hanem arról értekezik, hogy mi számít lopásnak a művészek között és hogyan lehet úgy inspirálódni mástól, hogy ezt elkerüljük. Nem lopásra buzdító kézikönyv, inkább csak helyreteszi a fogalmakat és megmondja az elveszett, útjukat kereső, rajzolni vágyó embereknek, hogy ebben a világban, ahol a személyi jog védelmét egyesek kicsit túltolják, mi az útja, módja ennek.

A fogalmak tisztázása mellett pedig még életmódvezetési tanácsokat is ad sok témában, de nekem ez az egyik kedvenc önsegítőm, hiszen sok könyv nem foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amik engem érdekelnek, a Lopj úgy, mint egy művész! viszont igen. Ez az, amit legszívesebben végig kijegyzetelnék - lehet meg is teszem - és ez az, aminek a tanácsai leginkább eszembe jutnak random pillanatokban. 

Bár, hogy mi értelme van egy lakatlan szigeten egy ilyen kötetnek...? Azt még kutatók kutatják csendben, de nekem tetszik, nincs még elég útravaló a csomagban, szóval jöhet.

- Through the Woods

Szintén idén olvastam és remélem jó sűrű erdős a terület, mert akkor garantálom, hogy az olvasás után nem alszom. Horror és illusztrált, középpontban az erdővel, ahonnan a legtöbb furcsa dolog származik (az angol erre jobb szót használ: weird) és ezzel a könyvvel együtt azt fedeztem fel, hogy még a horrorok világa is megoldhatóbb problémákkal foglalkozik, mint amivel nekünk idén kellett. Egyébként ezt az állításom barátnőm is osztja, ő is pont a horrort hozta fel, hogy neki is jól esett a kategóriát előkapni ebben a zűrzavaros időben. 

Mindenre felkészülve, ez szintén belefér a csomagba, hátha lesz ott olyan probléma, amiben ez a válogatás segíthet. Itt egyébként a fenti helyzetre történt rádöbbenésem miatt válogattam be, elég érdekes volt ezt megélni egyébként, hiszen sosem volt a horror kikapcsolódás nekem... pedig szeretem olvasni.

- Lányok és asszonyok aranykönyve

Lusta ööö elfoglalt ööö Válságban voltam idén nagyon, mert erről sem írtam, pedig lett volna miről. Ha választani kell majd és lehet, hogy kell, mert én azt mondom magamnak év végén, lehetséges, hogy ez lesz az idei évem legjobbnak választott könyve, bár a kérdés még nem dőlt el, mert most több jelölt is van. Na de a lényeg: ez az a kötet, ami szinte lesokkolt és legjobban tudatosította a dolgokat, kicsit át is formálta a szemléletem. Ha mennék a szigetre és megunnám a net nélküli létet, akkor otthagynám védett helyen az utánam jövőknek! Tanulni kell a múltból, nehogy megismétlődjön!

- Ready player one

A Ready player one régóta nagy kedvencemnek számít, bár a filmet nem néztem meg... nem is fogom, mert nem szeretném látni a módosításokat benne. A könyv kezdetben azt az élményt hozta, amit mostanában érzek, amikor megnyitom a kis nyugis MMORPG-met, a Tera Online-t, és elkezdek benne barangolni, küldetéseket felvenni, új ruhákat és fegyvereket szerezni, amik annál jobbak, minél jobban csillognak, és csak úgy élvezni a kitalált fantasy világot. A RPO nemcsak ennyi, de ezzel fogott meg kezdetben, és a kalandos út, amit a szereplő bejár benne fantasztikus, egyszerűen imádom, na meg az sem elhanyagolható, hogy nemcsak élteti a számítógépes kultúrát, hanem felhívja pár veszélyre a figyelmet: nem lehet egy kitalált világban teljes életet élni és a rendszer reklámmentessége mellett érvel. 

Ezt pedig azért vinném, hogy vissza akarjak jönni az emberek közé. Sosem állt távol tőlem az informatika és egy ideje a játékokkal egybefonódott nálam, ez pedig emlékeztetne rá mit miért csinálok.

- Büszkeség és balítélet

Ha néha romantikus könyvre vágyok, ez egyébként a szigeten is előfordulhat, akkor ezt a könyvet veszem elő. Nem szeretem a nagyon romantikust, ha olyan, ami szerintem már túlzásba fordul, akkor ignorálom a két szereplő közötti érzelmeket - így járt a Caraval nálam és azt emiatt tudtam szeretni. Egyébként nehéz a kortárs szerelmes történeteknek, hiszen itt az ultimate mű, ez az etalon és ilyen szereplők közti dinamikát nagyon nehezen lehet manapság találni. Úgyhogy, ha éppen megunom a homokos parton a napozást / a menekülést a vadállatok elől és valami hasonlóra vágyom, akkor ezt kapom elő.

- Gyűjtő, azoknak a címeknek, amik sokat jelentettek akkor, amikor olvastam őket, de már alig emlékszem rájuk, vagyis talán beférnének a bőröndbe:

- Átmeneti üresedés: csak arra emlékszem, hogy egy nehéz helyzetben adott nagy vigaszt.

- Seraphina: szerettem a kalandosságát és a sárkányokat benne.

- Igazi hősök: igazi lélekemelő volt a maga idejében, talán újra kéne olvasni.

- Feed - Etetés: az első zombis könyvem, amit szerettem.

- A Kör: mágia, boszorkányok, imádtam.

- Galambok őrizői: ez viszont újraolvasásra vár, mert nem sokra emlékszem, csak arra, hogy nagyon kemény olvasmány volt.

- Fekete madarak árnyékában: nagyjából emlékszem rá és a hangulata miatt szerettem nagyon.

Bármelyik jól jöhet a szigeten, ha úgy adja a helyzet és azért közülük választanék, mert tuti újra elkápráztatnának.

+1. Bármilyen túlélési kézikönyv

Nem hiszem, hogy egy napnál tovább bírnám a vadonban és / vagy a lakatlan szigeten, úgyhogy csomagolnék ilyet is...

Ennyi lett volna az én listám, remélem, hogy jól szórakoztatok rajta! A többiek posztjait itt találhatjátok meg (folyamatosan frissülnek a linkek): 

// Heloise // Cloudbookatlas // PuPilla // Lenke_M //

Nyugodtan lehet hozzánk csatlakozni, ha szeretnétek posztot írni a témában, akkor gyertek bátran, csak szóljatok nekünk és megosztunk titeket is!

Köszönöm, hogy elolvastad!