A Nocturna régóta szenved a várólistámon, sokáig csak görgettem magam előtt. Egyszerűen nagyon nem tudtam vele haladni, mert mindig olvastam belőle kb. 30 oldalt, leraktam és nem éreztem úgy, hogy tudnám folytatni a történetet... de nem adtam fel, gondoltam lesz még az olvasásának szezonja és akkor majd megérint. Erre idáig kellett várni, de most itt vagyok és megosztom a véleményem a kötetről! 

Az értékelés a Prológus - Fantasy projektre készült.

A történet eleje

A többnyire két szálon futó történetünk egyik szereplője Alfie, Castallan koronahercege. Alapvetően ő másodikként született a sorban, de bátyja, Dez halála után új kötelezettségei támadtak népe felé, viszont úgy érzi, ezzel nem tud megbirkózni, helyette inkább azt kutatja, hogyan tudja visszahozni testvérét, mert úgy gondolja, hogy az idősebbik fiú nem halt meg. A másik vonalon Finnt láthatjuk, aki egy arc - és értéktolvaj, mindent visz, amit eladni remél és mozgatható, cserében az álcája folyamatosan változik, így nehéz elkapni a lányt (igen, én is fiúnak néztem először csak a neve alapján). Kettejüket csak úgy veri a sors: ahhoz, hogy Alfie egyik szerette, vagyis az unokafivére, Luka életben maradjon, Alfie olyan erőt szabadít fel, aminek a közelébe sem lett volna szabad mennie. Illetve Finn sem ússza meg, az egyik helyi bandavezér markába kerül, mert elveszít pár fontos tárgyat, amire a bűnöző szemet vetett és büntetésül elveszi a lány proprióját, vagyis a fő képességét, az arcváltást, amit csak akkor kap vissza, ha elhoz a királyi palotából egy fontos tárgyat. Így kapcsolódik össze a száluk és kénytelenek összejátszani, ha boldogulni akarnak. Mindezeknek egy országok közti ellentét ad színpadot, ahol Castallan hordozza azokat a sebeket, amiket az englassi elnyomás alatt szerzett.

Röviden és első benyomások

Ez a regény gondolkodásra késztetett sokszor, mind a körülményektől függő mágiáját, mind pedig a morális kérdéseit tekintve, bár leginkább arról győzött meg, hogy anno rosszul ítéltem meg a cselekményszálat, mert azt hittem, hogy többet fogunk Dezzel foglalkozni. Ellenben a szerző az emberekben lévő fényt és sötétséget kezdte el vizsgálni, rengeteg párbeszéddel, lassú cselekménnyel és olyan konfliktusokkal, amik több kimondatlan gondolatokat tartalmaznak, mint leírtakat. Ez a könyv más, mint amit elsőre mutat, olyan, mint az egyik szereplője, Finn.

Kiadás

A Nocturna valami eszméletlenül szép kiadással rendelkezik, le a kalappal a kiadó előtt (fantasztikus az a térkép is). Keményfedeles példány, aminek már a borítója felkelti a figyelmet és a színvilága, a barna és árnyalatai, valamiért közel állnak hozzám, szeretem nézni ezt a képet, bár kissé hiányolom róla a királyság jelmondatát: "Magia para todos!" vagyis "A mágia mindenkié!", úgy adná magát, de hát így is jó.

Hosszabban pedig így alakul a véleményem

Azon gondolkodtam sokat még, hogy mi lehetett itt a baj, miért nem tudtam korábban ráhangolódni a Nocturnára, vagy, hogy konkrétan miért haladtam vele lassan és ezt az okot, a regény cselekményességében találtam meg. A könyv nagyon ráérősen építkezik, kb. 150 oldalon keresztül bontakozik ki az a kezdőállapot, ahol a hőseink elfoglalják a kiinduló helyzetüket, addig meg csak a jellemük, hátterük felvázolása történik és kb ennél az oldalszámnál tudjuk meg, hogy mi vagy ki lesz az első rész konfliktusa. Ez utóbbi még hagyján, de az előtte lévők miatt nagyon lomhának hat a cselekmény kibomlása, amin a több szemszög - itt még csak kb. kettő - sem segít. Attól, hogy kicsit pörgősebb tempóra vágytam, ez nem von le a kötet értékéből, mert mind Alfie, mind Finn, sőt még a véreskezű főgonoszunk is érdekes. Utóbbinál sokkal több az, ami kimondatlan, mint amit a szerző leírt és bár annyira nem kapunk belőle sokat, de eléggé érdekes a motivációja, vagy legalábbis nem szokványos. Ez viszont az írónő merészségét támasztja alá.

Hamarabb ráhangolódtam volna a regényre, ha a világképe ennél sokkal bővebb. Nem kapunk kimerítően részletes világleírást, pont annyit találunk a lapokon, amennyire szükségünk van és ezt bizony nagyon sajnálom, mert itt éltem-haltam volna egy jóféle értekezésről a mágiarendszerrel kapcsolatban, annyira tetszik az alapja! Egyelőre Castallan és azon belül San Cristóbal városában tevékenykedünk, valószínűleg az Oculta, a második rész kicsit kibontja majd az englassi területet és azt a régi rendszert, amiben a castallaniak elnyomás alatt élték mindennapjaikat. Az első részben nincs idő körülnézni, de kapunk a város gyűrűiről egy-két rövidebb jellemzést, viszont igazán a két főszereplőn keresztül feszül egymásnak a nemesség és a szegényebb rétegek köre, emellett a párbeszédeikben erre is kitérnek.

"Minden egyes proprió egyedi, van, amelyik egyetlen képességet ad, míg mások többféle képességre elágazó proprióval megáldottak. Alfie hallott egy englassi nemesről, aki a propriójával manipulálni tudta a súrlódást..."

Nagyon tetszik a mágiarendszere, az, ahogyan kialakulnak az egyéni propriók és ahogy Alfie, mivel képzett ebben a témában, erről elmélkedik, vagy mesél róla. Ez egyedi képesség sokaknál, de léteznek olyan közös lehetőségek, amik ugye mindenkiben ott vannak és tanulás útján ennek mesterei lehetnek, ezt a gondolatot nagyon imádom! (Mondjuk azt nem tudom vannak-e mágiamentesek, mert itt az összes szereplő, aki feltűnik a lapokon, használja.) A mítoszoknak fontos szerep jut és ami a leginkább tetszett a könyvben a mágia mellett természetesen, hogy nem az a konfliktus kerül előtérbe, amire első körben gondoltam, hogy foglalkozunk, ezzel helyből nagyon meglepett.

"A mágia nem tud beszélni, mégis a vele való kölcsönhatás társalgásnak hatott, táncnak, egy baráttal megosztott történetnek, amelynek a végét többféleképp is lehet értelmezni."

A kötetben azt mutatja meg a szerző, hogy hogyan segíthet a másikra odafigyelés a lelken és az emberben lévő fényről és sötétségről, az önelfogadásról regéli el a saját meséjét. A Nocturna erős a karakterek háttereinek bemutatásában, még akkor is, ha sokan kifogásolják Alfie jellemét. Igaz, hogy sokkal halványabb lánggal ég, mint Finn, de a koronahercegünk sokszor embert próbáló helyzetekben találja magát, így ismerjük meg őt jobban és a szituációkban adott válaszreakciói nagyon érdekesek.

"Nem szeretem azt az embert, aki mérgesen vagyok."

Finn, Alfie-nál erősebben megalkotott, sérült karakter, akinek múltjáról sokat tudunk. Az ő kérdése kötődik a képességéhez, az illúziókhoz és megvan a maga útja és helye ebben a történetben egy szépen felépített ívvel. Nagyon kedvelem ezt a karaktert, örülök, hogy olvashattam róla, a humorfaktor egy részét pedig ő adja.

"De soha fel sem merült benne, hogy a sebeiről beszélhet, hogy a terhet egy helyett két ember is hordozhatja."

Ajánlás

Megosztó lehet ez a regény, de engem el tudott gondolkodtatni az emberi kapcsolatok, a mágia formájának kialakulása kapcsán, szóval tudom ajánlani mindenkinek, akit érdekel úgy alapból a mágia és szereti a fantasyt, na meg a kapcsolatokat boncolgatni, vagy ezt így együtt.

CAWPILE pontszám:  

Idéntől, 2020 végétől, a történeteket a Book Roast csatorna által kitalált rendszer szerint pontozom.

Characters (karakterek): 8

Atmosphere (atmoszféra): 7

Writing style (írói stílus): 6

Plot (cselekmény): 7

Intrigue (intrika, nekem a főgonosz személye): 8

Logic (logika, "Wtf"-mentes pillanatok): 8

Enjoyment (élvezhetőség): 7

Ez pedig 4 csillagot jelent a konverzió után.

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 

❥ őszi

 

Itt megnézheted a kiadónál a kötetet:

Szerző: Maya Motayne

Illusztrátor: -

Sorozatcím (kiadói): -

Sorozatcím: Varázshamisítás

Következő rész címe: Oculta

Cím: Nocturna

Eredeti cím: Nocturna

Eredeti megjelenés: 2019

Kategória: fantasy, ifjúsági, kaland

Fordító: Weisz Böbe

Oldalszám: 436 oldal

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Megjelenés: 2019

Ár: 3.999 Ft

 

Fülszöveg:

Finn ​Voy számára a mágia két dolgot jelent.

Egyszer: kést, amelyet a torkára szoríthat bárkinek, aki csak az útját keresztezi. Másodszor: álcát, amelyet oly könnyedén ölthet magára, mint mások a köpönyegüket.Finn, a tehetséges alakváltó évek óta nem látta a saját arcát, és neki ez így tökéletesen megfelel. Ám amikor elkapja egy befolyásos bandavezér, akinek adósa lett, kénytelen lehetetlen küldetésre vállalkozni – el kell lopnia egy legendás kincset Castallan királyi palotájából, különben örökre elveszíti alakváltó képességét.

Bátyja meggyilkolása után Alfehr herceg Castallan trónjának soron következő várományosa. Ám Alfie úgy érzi, sosem lesz képes a bátyja örökébe lépni. A gyászoló herceg megszállottan keresi a módját, hogy visszahozhassa fivérét, még akkor is, ha ehhez a tiltott mágiát kell használni.

A sors keserű fintora, hogy Alfie legjobb barátja, Luka kis híján gyilkosság áldozata lesz épp akkor, amikor Finn lopni érkezik. Alfie kétségbeesetten próbálja megmenteni Lukát, és véletlenül szabadon enged egy rettenetes, ősi mágiát – amelyet ha nem zaboláznak meg, az egész világot el fogja pusztítani. Alfie és Finn a kiszabadult mágia legyőzésére szövetkezik, ehhez azonban fel kell venniük a harcot a múltjukban megbúvó sötétséggel.

 

Részben a szerző dominikai örökségén alapuló, fiktív latin-amerikai királyságban játszódó történetben egy arcváltó tolvaj és egy kockázatvállaló herceg kénytelen szövetkezni, hogy legyőzzék a véletlenül szabadon engedett gonosz erőt.