A művészet nyelve: On Sai: Esővágy és a #nooffense

Szerző: On Sai
Sorozatcím (kiadói): Vörös Pöttyös
Sorozatcím: -
Cím: Esővágy
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: novella, sci-fi, fantasy, diszótpia, romantikus
Fordító: -
Oldalszám: 248 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2016
Ár: 2.799 Ft

Fülszöveg:

Exkluzív válogatás On Sai novelláiból

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; hol egy üde ötletet, felszabadító élcet.
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó.

Csemegézz, érezz, érts!

„Alder, egy életre választasz társat magadnak! Jó segge van, és ennyi?”

Jelölések:

2018 - legjobb novelláskötet

2018 - legjobb alapötlet

A regény az alábbi címkékhez tartozik:

// Könyvmolyképző kiadó // On Sai // 2016-os megjelenés // fantasy //

sci-fi // romantikus // novella // Vörös pöttyös // disztópia //

Sorozat: -

Hangulatképek: Ébredés / Esővágy | A mágia ára | Mentsd meg Krisztust! | Csak mi, lélekharcosok

On Sai neve nem volt ismeretlen számomra, mert a Calderon révén megismerhettem a szerző stílusát korábban és eléggé szerettem azt a regényt ahhoz, hogy folytassam a találkozásokat az írónő életművével. Így került a bevásárlókosaramba, majd idén a nyaralós táskámba az Esővágy, ami On Sai 2016-ban megjelent novelláskötete. Bár a nyaraláson nem sikerült elolvasni, itthon pótoltam és most itt vagyok, hogy megosszak a véleményem a világgal azt, hogy mennyire tetszett nekem ez a válogatás.

Íme, az Esővágy értékelése:

„A Halál megvakarta a bütykét, majd visszadugta a lábát a vízbe.”

Nem igazán látom értelmét annak, hogy az összes novella sztoriját lelőjem, így ide csak annyit tudok írni, hogy a fantasyn át a sci-fin keresztül sokféle történet sorra kerül és a szerző különleges szemlélettel tudja akár egy szenzoros kád, akár egy szűz papnő gondolatait bemutatni.

A Calderonra a humora miatt emlékszem (és emiatt szerettem). Ezért, na meg a molyos és mindenféle vélemények okán azt vártam, hogy az Esővágy szintén ezzel fog engem megfogni, de ekkorát ritkán tévedek! Egyáltalán nem tartom viccesnek ezt a novellafüzért, viszont a művek alapja, esetleg a csavarok, de még a hangvétel, On Sai szép írásmódja, na meg főleg az a különleges nézőpont, amivel képes a sztorikon csavarni, hogy véletlenül se mondhassa rá egyik szőrösszívű blogger se - például én - hogy sablonos - teljes mértékig jellemzik a művet, ~~így már mehetek aludni kész, leírtam a véleményem, sziasztok~~.

Azért egy kicsit bővebben jellemzem az írásokat, bár sok dolgot ne várjatok, mert egyrészt olyan fáradtan olvastam, hogy szájtátva merültem bele a világokba, ezért nem igazán tudok mély összefüggéseket összehordani - azért is kerülnek most elő a YA meg a romantikus könyvek, kihasználom az integrálás nélküli időszakom víí és pihentetem az agyam - másrészt On Sai olyan baromi jól ír - elnézést a szóhasználatért, nem jutott más szó eszembe erre az élményre - hogy nehéz minden másra figyelni a szavain kívül, tökéletesen meséli el a saját képzeletét. Olyan erősen lekötött a sztorikkal, amit mostanság nem tapasztaltam (arra gondolok itt, hogy nem figyeltem fel arra sem, ha szóltak hozzám).

Hangulatkép az Esővágy novellához.
Forrás: google képtalálatok.

És akkor kezdek is helyből egy negatív példával:

Természetesen a novellák nem tökéletesek - áh ezen a blogon nem találtok ilyen értékelést, maximum régebben osztogattam felelőtlenül, amikor még ,,kicsi" voltam, még nem ,,öreg és megkeseredett" - de a bájuk mindenféleképpen erősen érződik. Kivéve az első történetnél, ahol muszáj bevallanom: nagyon nem szerettem a sztorit, vagy inkább a szereplőket? A Jóvágású vérfarkas nősülne középpontjában - nem meglepő módon - egy vérfarkas áll, aki élete párját keresi és ehhez a Halál segítségét kéri. Nem igazán az én műfajom a sztori, mert ez a kicsit Pratchettes morbid humort nem mindenkitől tudom elviselni és ezek szerint az írónőtől sem igazán, egyszerűen zavartak az elemei. Érzem rajta a mesei vonalat (amit most, ennél a résznél, szintén nem tudtam értékelni) és ilyen inkompetens idiótának a Halált még sosem láttam és amit a mai állapotomban nem tudok megütközés nélkül kezelni, de ez teljesen személyes téma, más olvasónál nem igazán láttam ilyen bajokat. Mondjuk ki: jól megbotránkoztam, nem ezt vártam és a történetben lévő közönyt sem tudtam elviselni, ez nem talált be, plusz nem éreztem különleges fantasynak, na meg a vérfarkasok amúgy sem a kedvenc lényeim. #nooffense

Ezek után fásultan lapoztam a következő történethez, a Scar első báljához, ahol megtörtént a csoda és még a kedvem is megjött a sorozathoz: ez a kötet egyik legjobb története! Nem árulok zsákbamacskát, ha azt írom, hogy a kis egység a lány első báljáról szól és bepillantást nyerhetünk Artúr na meg az ő kapcsolatába egy kicsit, amiről szintén szerettem olvasni és a duójuk nagyon is dinamikus (szintén imádott témám). A könyvben először húzott be a sztori On Sai világába, ahonnan alig akartam kijönni és ha a könyvesboltban aznap a Scar került volna elém és nem a Lucy egy kicsit koszos formában, jött volna velem haza mindkettő az Anna éppen hazudik helyett, amiért feltúrtam Tatabánya Librijét és Kőszeg Líráját, hogy végül Pesten találjam meg. Ennyire megtetszett a tüskés szereplő és ennyire magamra ismertem benne (többé-kevésbé): bírom a bizonyítani akarását, a vágyait a tudásra és az azzali előrejutásra, a céljait és a világhoz való hozzáállását! Érdekel miért ilyen haragos és hova fog jutni ezzel a személyiségével és engem teljesen lenyűgözött (na meg a fentebb írt gondolat sem hátrány). Scar, együtt megcsináljuk, pacsi!

„A világ szövetében az ezer szín közé rothadó szálakat sző a gonosz.”

Dacára A mágia árának, én azért ezt tartom!

Ezután sokkal jobb kedvvel folytattam a kötet olvasását a Hogyan ölne Jung? c. résszel, ami érdekes utazást tesz a tudattalanunkban és az egyik ehhez kapcsolódó kérdéssel játszadozik el. Bár akadnak még homályos részek, egész jó novellára sikeredett a maga sci-fi környezetével és a szereplő gondolataival, vágyaival (ami a környezet teljes ellentéte).
Majd az orvosi környezet után a szerzőt követve, egy fantasy világba barangoltam, A mágia ára díszleteibe, ahol a varázslatok használata drága mulatság az azt űzőknek, mert minden egyes ilyen tett egy testrész elvesztését eredményezi, pedig a világ sokszor igényt tartana a mágusok szolgáltatásaira. Egy ilyen szerencsétlen mutatja be számunkra a sorsát és történetét, keserű tanulságokkal fűszerezve. Bár már a továbbgondolt mágiaalap megvett magának (kedvenc témám a mágia és a varázslatok), a tanulság és a sztori csak dobott a szimpátiámon, ha Top 3-at kellene állítanom a részekből, ez tuti benne lenne!

Ezt követően szintén sci-fi környezetbe érkezünk On Sai vezetésével, Az emlékkufárhoz, aki minket is megkísért a gondolattal - ahogy a misztikus szereplő a sikeres építészhölgyet az ajánlatával - vajon milyen lenne, ha léteznének a párhuzamos életeink, amelyek a különféle döntéseinkből hasadtak le és vajon milyen lenne, ha ezeket megnézhetnénk? Ez a novella szintén különleges, de a felvetett kérdése mellett, már csak az ajánlattevő személye és a hozzá kötődő vonások az érdekesebbek és sokat elmond a történet rólunk, emberekről, a vágyainkról és a folyton elégedetlen életünkről. Itt gondoltam egyébként először arra, hogy On Sai simán írhatna bármilyen novellából regényt, azokat szintén elolvasnám. Na de haladnom kellett, mert az írónő nem tűrte a világok közötti késlekedést, azonnal belevágtunk a következő világba, amiben egy nagyszájú gyík és egy küldetést kapó herceg birtokolják a főszereplők címet, ez pedig a Sose szólj be a varázslónak! sztori, ami a másik/harmadik/sokadik nagy kedvencem! Az alapja mesei a három feladattal, a gyíkká változtatott lánnyal, a töltőanyagot pedig a dinamikus narráció és a párbeszédek tartják egészben és ennél már csak az lenne jobb, ha a szerzőnő kidolgozná ezeket a meséket, a beszélgetéseket és minden mindent egy regénnyé! ~~(Naa, légyszi!)~~

Ribi, ahogy elképzeltem
Forrás: google a lizard szóra, bár legalább hatezer kép biztos van a témában, átlagos egy nőszemély, az biztos!

„Homályosan felrémlett bennem egy tanulmány ötlete, mely a szenvedély mibenlétét taglalná, majd egy másik gondolat: az ember akkor ír könyvet, ha nem akarja átélni az érzést.”

Maradtunk a fantasy szálnál, de On Sai továbbra sem tűrte a késlekedést, azon nyomban átrángatott engem az Ébredés novella egy ashájához (amit én orkszerűnek képzeltem el, kicsit nehéz felfogásúak szegények), akinek világa éppen fordulóban van és megkérdőjeleződik minden, amit addig ismert és tudott a klasszikus tanulsággal: az éremnek mindig két oldala van. Tökéletes cím egy egész jó leíráshoz, tetszett a megvalósítása egy szuper ötletnek!

Ezután kisebb pihenőt tartva, lassan léphettem be a Csak mi, lélekharcosok előadására. Ez a regény legmélyebb sztorija és a lélektani síkon - igazából ténylegesen is ott - a legkidolgozottabb egy erős és provokatív kérdéssel: ha valaki úgy hiszi, hogy Istent hallja, annak az embernek szüksége van lelki vezetőre, pszichológusra, vagy egy szent emberről van szó? A kérdést szépen körbejárja a szerző egy meglepő befejezéssel és ez az a történet, amit többször el kell majd olvasni, hogy minden érthető legyen!

A novella után tartottam egy hosszabb szünetet, hiszen az erős élményeket ki kell pihenni és ekkor arra gondoltam, hogy kezdem megszokni a szerző stílusát, azt, hogy képes úgy novellát írni, hogy kevéssel sokat mond. Ha a világkidolgozás olyan, mint egy festmény, akkor On Sai kevés ecsetvonással képes gyönyörű színeket a vászonra vinni.

Na de haladjunk tovább, már nem sok van, a mi utunk szintén hamarosan véget ér!

Eddig nem említettem meg, de novellák többsége erotikus töltettel rendelkezik, amelyre leginkább a Nyolc négyzetméter a világ a legjobb példa, bár a szerző szépen ír az Esővágyban is és engedjétek meg, hogy együtt írjak a kettőről! A legfontosabb jellemzőjük pontosan az előbb említett vonás, a szépségük, kevésszer olvasok szórakoztató irodalom kategórián belül ilyen szépen kifejezett mondatokat, főleg úgy, hogy általában tiszta röhejesen fejezik ki magukat az írók, például: ,,a farkamnak önálló ízlése van" ~~excusemetessékwhatthef..k?!~~ #nooffense, de térjünk vissza a tárgyra: az első történet egy szenzoros kád szemszögén keresztül mutatja be az eseményeket és ez lehet, hogy kiveri pár embernél a biztosítékot, de nekem nagyon tetszett (vagy csak én vagyok olyan elvetemült, hogy azt képzelem néha, hogy milyen lenne ha a tárgyaknak is lennének érzéseik) a különleges szemszög miatt. Az Esővágy címadó novella pedig papnők közé vezet minket, akiknek termékenységi mágiájuk menti meg az emberiséget, a megfelelő körülmények között, ami szintén regényért kiált.

„Az én erőm megtartja őket az őrület felett.”

Másik hangulatkép A mágia ára novellához,
bár az apró részletek nem stimmelnek, de
annak is mágusok a szereplői.
Forrás: google képtalálatok

Elég érdekes utazás az Orkszar - és barackillat című, amit nem nagyon szerettem a kötetből, mert igazából ez a legelborultabb állatság, ami befért a válogatásba és azt boncolgatja, hogy hogyan és miként lehetne az, hogy varázslények szaladgáljanak Budapest utcáin (először örülök, hogy nem ott élek #nooffense). Kész őrület ez a világ, bár azt nem mondhatom, hogy nem különleges, de azt hiszem erre a sztorira nem igazán álltam készen (meg Darcy miatt sem) és ennek a humora szintén morbid, bár egy fokkal közelebb áll hozzám. Itt már elmosolyodtam egyszer, bár néhány mondat nagyon fájt, annyira, hogy instant aludnom kellett volna. A téma, ahogy a többinél is, regényért kiált, de itt égetőbb a helyzet, mert túl nyitott és összetett a világ a novella műfajhoz, ide több oldal kéne már!

A félig fantasy, félig sci-fi kezdemény után egy újabb kedvencem jön, a Mentsd meg Krisztust!, ami megint egy provokatív mű, de jól megírva! A szerző ezekben a díszletekben Jézus történetének átdolgozott változatát mutatta be egyszemélyes közönségének, vagyis nekem (meg ugye aki olvassa), ahol az ufók kérdését belepakolja a Megváltósztoriba. Egyedi látásmód jellemzi ezt a történetet, na meg az az erős hangulatburok, ami körülöttem képződött és nem engedte, hogy bármi másra is figyeljek. Szintén sci-fi a Dajkamese, ami pedig arról értekezik mi lenne, ha az űrbeli terjeszkedés a nőkön inkább múlna, mint a technikai dolgokon? Rövid mese, sokat mondó tanulsággal.

Közös utunk végén, ahol felelevenítettem milyen élmény volt On Sai oldalán utazni különféle világok között, muszáj egy összefoglaló gondolatsort tennem!

A szerző verhetetlen a jó ötletekben, az egyedi látásmódban és az érdekes gondolatokban, kérdésekben, bár időnként kell hozzá egy kis morbid humor és egy kis nyitottság, mert ez az írói merészség, ugyanezt a készséget az olvasóiban is megköveteli. Ezért nem ajánlom mindenkinek, csak annak a kalandor lelkű olvasónak, aki legalább annyira a fantasy (mágia rulez!) és a sci-fi megszállottja, mint én és szereti, ha időnként kényelmetlen kérdéseket szegeznek hozzá. Az írónő erős hangulatot tud teremteni és a sokat használt frázis, hogy letehetetlen mű nála lesz igaz és élő, így én csak ajánlani tudom, de vigyázat! Lehet, hogy nem vagy felkészülve ezekre az esőcseppnyi novellákra, de ne maradjon senkiben vágy az ilyenfajta esőre, egy próbát mindenképpen megér! Én pedig örülök, hogy újfent É.K.Sz. Szerzőt avathattam (Életművét kiolvasni szándékozom).

Ítéletem:

Nagyon tetszett

Erősségek:

- az írásmód, a hangulat, a különleges alap, tanulságok, felvetett kérdések

Gyengeségek:

- a morbid humora időnként

Kedvenc szereplő:

Scar

Évszak:

- egyértelműen nyári olvasnivaló, víz mellé tökéletes

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt: