Fülszöveg:

Fülszöveg:

A fenti rövid tartalmi ismertető direkt ilyen szűkszavú, először is:
❥ annyifele szakad a cselekmény, hogy vagy nagyon hosszan írom le az egyes karakterek útját, vagy
❥ ilyen röviden a spoilermentesség jegyében és
❥ semmi értelme hosszabban írni erről, mert úgysem azért vagytok itt, hogy újrameséljem a regényt, nem is igazán az én asztalom az,
❥ ebből a kis miért listából, máris az első jellemzőhöz jutottunk:

A szerző sok szereplő szemszögét mutatja meg és ezzel nehéz zsonglőrködni, de neki sikerült, respect. A lényeg, hogy minden fontos illetve kevésbé lényeges személy kap saját gondolatokat, egy kis szeletet a sztoriból és ezáltal széles körben láthatjuk, hogy mi történik a világban, erre nagy szükség is van, mert a harmadik rész másabb, mint az első kettő és sokkal inkább nyitottnak kell lenni az újdonságokra, amiből itt azért akad bőven.

A történet komorabb és ezt már az első jelenet is beállítja, hogy utána, a kötet nagy részében folytatódjon a körülbelüli forgatókönyv: történik valami rossz, ami még rosszabb lesz, valahogy túllépnek rajta sokszor veszteségekkel, hogy egy még nehezebb helyzetben találják magukat és hogy a gyógymód és az idealista céljuk minél távolabb legyen tőlük. Emiatt a könyv diktál egy feszült és izgalmas tempót, de mivel a mű hosszú (a sorok jóformán faltól falig vannak, annyi benne az elmélkedő, teóriás rész) nekem azért beletelt pár napba, hogy átrágja magam rajta, viszont alig tudtam elszakadni a szereplőktől, a hangulata nyomot hagyott az én közérzetemen is, ezt tanúsíthatom, majd egy tökéletes zárásaként a műnek én betegedtem meg - nyugi, tudomásom szerint ez nem az RM --> ezért is elnézést, ha csapongok, az főleg emiatt van.


Sokkal jobban tetszett ez a kötet, mint az előzőek, pedig az sem semmi, mert azokért is rajongtam, na jó, egy dolog nem igazán jött be, de erről később! Szóval sokkal sokkal többet tudtunk meg a Részlegesekről, a fajtájukról és nagyon szerettem olvasni azokat a részeket, ahol Kira kutatásokat végez azon a bizonyos helyen és mindent örömmel fogadtam, ami azt mutatja meg, hogy milyen a világ, hogy milyenek a génmódosítások hatásai, azt amikor végre választ kapunk pár kérdésre és hogy milyen új típusok jelennek meg, mind mind nagyon bejött.

„Nem elég megmenteni minket. Érdemesnek is kell bizonyulnunk a megmentésre.”

Szintén örültem a karaktereknek, hiszen a legtöbbjüknek teljesen új szerepben kell helytállniuk, ez pedig ugye érdekes, mármint az, hogy ezt hogyan teszik. Samm egyébként szerethető, általa rajzolódik ki a regényben az önfeláldozás és a nemesség vonala, míg a vezetők által a stratégia és a hideg gondolkodás kerül előtérbe. Kira erősen hozza az eddigieket, a lázadást, a csakazértis mentalitást, a sajátos logikáját, a morális kérdéseket, az önmarcangolását, a megmentem a világot idealista hozzáállását és az ehhez kapcsolódó kis fricskát, ez nagyon tetszett és biztosítja a lány utolsó kötetbeli fejlődését is, rajta éreztem azt, hogy nem ugyanaz az ember, akit látni lehet a mű elején és hogy hosszú utat jár be az egész trilógia során.
Mellette több szereplő szintén morális dilemmába kerül és tényleg itt az ideje annak a kérdésnek, amire a szereplők válaszolnak a maguk stílusában, mégpedig arra, hogy a tetteikkel érdemes-e megmenteni a pusztulástól a fajokat? Ezt a vonalat is nagyon szerettem, mindenkiről jó volt olvasni ilyen vagy olyan okok miatt.


Bár a kötet jó stílusú, gyorsan olvasható, sok a magyarázat és a teória - mindet imádtam, imádtam és imádtam! - van egy olyan eleme az eleje, közepe vagy a vége felé (ezt nem lövöm le hogy hol), amit teljesen feleslegesnek tartok, mintha a szerző azt akarta volna, hogyha a világ nagy bajban van, ezen a fronton is legyen már egy kis izgalom, ne legyen olyan kiszámítható a dolog: ez pedig a szerelmi szál, ami leheletnyit háromszöggé rajzolódik. A tökéletes élmény pedig számomra... hát... RIP és bár a szerző megmagyarázza ennek miértjét egy beszélgetésben, de nem tudtam elfogadni, mert ez számomra már a második részben eldőlt és amúgy sem szeretem a YA könyvekben a romantikát, hiszen enélkül a huzavona nélkül is van sztori, úgyhogy számomra ez a szál kuka. Ezt nagyon sajnálom.

Nagyon tetszett

5 / 4 pont

Erősségek:

❥ minden, ami Részleges
❥ minden, ami Kira és a kutatása

Gyengeségek:

❥ szerelmi szál

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ disztópia
❥ sci-fi
❥ géntechnológia

Kedvenc szereplő:

❥ Samm

Évszak:

❥ téli, erősen az

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(-20% a webshopból.)

(Német)

Általában a hazain megjelenő kép tűnik fel a különféle kiadásokon.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

A Calderonra a humora miatt emlékszem (és emiatt szerettem). Ezért, na meg a molyos és mindenféle vélemények okán azt vártam, hogy az Esővágy szintén ezzel fog engem megfogni, de ekkorát ritkán tévedek! Egyáltalán nem tartom viccesnek ezt a novellafüzért, viszont a művek alapja, esetleg a csavarok, de még a hangvétel, On Sai szép írásmódja, na meg főleg az a különleges nézőpont, amivel képes a sztorikon csavarni, hogy véletlenül se mondhassa rá egyik szőrösszívű blogger se - például én - hogy sablonos - teljes mértékig jellemzik a művet, így már mehetek aludni kész, leírtam a véleményem, sziasztok. 

Azért egy kicsit bővebben jellemzem az írásokat, bár sok dolgot ne várjatok, mert egyrészt olyan fáradtan olvastam, hogy szájtátva merültem bele a világokba, ezért nem igazán tudok mély összefüggéseket összehordani - azért is kerülnek most elő a YA meg a romantikus könyvek, kihasználom az integrálás nélküli időszakom víí és pihentetem az agyam - másrészt On Sai olyan baromi jól ír - elnézést a szóhasználatért, nem jutott más szó eszembe erre az élményre - hogy nehéz minden másra figyelni a szavain kívül, tökéletesen meséli el a saját képzeletét. Olyan erősen lekötött a sztorikkal, amit mostanság nem tapasztaltam (arra gondolok itt, hogy nem figyeltem fel arra sem, ha szóltak hozzám).

És akkor kezdek is helyből egy negatív példával:

Természetesen a novellák nem tökéletesek - áh ezen a blogon nem találtok ilyen értékelést, maximum régebben osztogattam felelőtlenül, amikor még ,,kicsi" voltam, még nem ,,öreg és megkeseredett" - de a bájuk mindenféleképpen erősen érződik. Kivéve az első történetnél, ahol muszáj bevallanom: nagyon nem szerettem a sztorit, vagy inkább a szereplőket? A Jóvágású vérfarkas nősülne középpontjában - nem meglepő módon - egy vérfarkas áll, aki élete párját keresi és ehhez a Halál segítségét kéri. Nem igazán az én műfajom a sztori, mert ez a kicsit Pratchettes morbid humort nem mindenkitől tudom elviselni és ezek szerint az írónőtől sem igazán, egyszerűen zavartak az elemei. Érzem rajta a mesei vonalat (amit most, ennél a résznél, szintén nem tudtam értékelni) és ilyen inkompetens idiótának a Halált még sosem láttam és amit a mai állapotomban nem tudok megütközés nélkül kezelni, de ez teljesen személyes téma, más olvasónál nem igazán láttam ilyen bajokat. Mondjuk ki: jól megbotránkoztam, nem ezt vártam és a történetben lévő közönyt sem tudtam elviselni, ez nem talált be, plusz nem éreztem különleges fantasynak, na meg a vérfarkasok amúgy sem a kedvenc lényeim. #nooffense

Ezek után fásultan lapoztam a következő történethez, a Scar első báljához, ahol megtörtént a csoda és még a kedvem is megjött a sorozathoz: ez a kötet egyik legjobb története! Nem árulok zsákbamacskát, ha azt írom, hogy a kis egység a lány első báljáról szól és bepillantást nyerhetünk Artúr na meg az ő kapcsolatába egy kicsit, amiről szintén szerettem olvasni és a duójuk nagyon is dinamikus (szintén imádott témám). A könyvben először húzott be a sztori On Sai világába, ahonnan alig akartam kijönni és ha a könyvesboltban aznap a Scar került volna elém és nem a Lucy egy kicsit koszos formában, jött volna velem haza mindkettő az Anna éppen hazudik helyett, amiért feltúrtam Tatabánya Librijét és Kőszeg Líráját, hogy végül Pesten találjam meg. Ennyire megtetszett a tüskés szereplő és ennyire magamra ismertem benne (többé-kevésbé): bírom a bizonyítani akarását, a vágyait a tudásra és az azzali előrejutásra, a céljait és a világhoz való hozzáállását! Érdekel miért ilyen haragos és hova fog jutni ezzel a személyiségével és engem teljesen lenyűgözött (na meg a fentebb írt gondolat sem hátrány). Scar, együtt megcsináljuk, pacsi!

„Homályosan felrémlett bennem egy tanulmány ötlete, mely a szenvedély mibenlétét taglalná, majd egy másik gondolat: az ember akkor ír könyvet, ha nem akarja átélni az érzést.”

Maradtunk a fantasy szálnál, de On Sai továbbra sem tűrte a késlekedést, azon nyomban átrángatott engem az Ébredés novella egy ashájához (amit én orkszerűnek képzeltem el, kicsit nehéz felfogásúak szegények), akinek világa éppen fordulóban van és megkérdőjeleződik minden, amit addig ismert és tudott a klasszikus tanulsággal: az éremnek mindig két oldala van. Tökéletes cím egy egész jó leíráshoz, tetszett a megvalósítása egy szuper ötletnek!

Elég érdekes utazás az Orkszar - és barackillat című, amit nem nagyon szerettem a kötetből, mert igazából ez a legelborultabb állatság, ami befért a válogatásba és azt boncolgatja, hogy hogyan és miként lehetne az, hogy varázslények szaladgáljanak Budapest utcáin (először örülök, hogy nem ott élek #nooffense). Kész őrület ez a világ, bár azt nem mondhatom, hogy nem különleges, de azt hiszem erre a sztorira nem igazán álltam készen (meg Darcy miatt sem) és ennek a humora szintén morbid, bár egy fokkal közelebb áll hozzám. Itt már elmosolyodtam egyszer, bár néhány mondat nagyon fájt, annyira, hogy instant aludnom kellett volna. A téma, ahogy a többinél is, regényért kiált, de itt égetőbb a helyzet, mert túl nyitott és összetett a világ a novella műfajhoz, ide több oldal kéne már! 

A félig fantasy, félig sci-fi kezdemény után egy újabb kedvencem jön, a Mentsd meg Krisztust!, ami megint egy provokatív mű, de jól megírva! A szerző ezekben a díszletekben Jézus történetének átdolgozott változatát mutatta be egyszemélyes közönségének, vagyis nekem (meg ugye aki olvassa), ahol az ufók kérdését belepakolja a Megváltósztoriba. Egyedi látásmód jellemzi ezt a történetet, na meg az az erős hangulatburok, ami körülöttem képződött és nem engedte, hogy bármi másra is figyeljek. Szintén sci-fi a Dajkamese, ami pedig arról értekezik mi lenne, ha az űrbeli terjeszkedés a nőkön inkább múlna, mint a technikai dolgokon? Rövid mese, sokat mondó tanulsággal.

Ítéletem:

Nagyon tetszett

Erősségek:

- az írásmód, a hangulat, a különleges alap, tanulságok, felvetett kérdések

Gyengeségek:

- a morbid humora időnként

Kedvenc szereplő:

Scar

Évszak:

- egyértelműen nyári olvasnivaló, víz mellé tökéletes

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

Beleolvasó:

Az írónő további, magyarul megjelent kötetei:

Calderon:

Szivárgó sötétség: