Fülszöveg:

Kezdetben nem sok esélyt adtam a regénynek, mert valamiért élt bennem egy kép arról, hogy ez egy nyögvenyelős olvasás lesz, hogy egyáltalán nem fogom élvezni és megszenvedem a YA jellemzőit, na meg úgy felhúzom magam, hogy nem győzöm majd a bejegyzésben kidühöngeni magam. Korábban egyébként próbálkoztam a merüléssel, de pár oldal után letettem, mondván, hogy hát ehhez nem sok kedvem akad, de nemrég felraktam a RAVASZ listára, ezért nem volt visszaút: elkezdtem és leesett az állam, meg legszívesebben leütöttem volna magam az előítéletességem miatt. Ez a könyv eszméletlenül tetszett, sokkal jobban, mint az Ezer éjszaka, pedig az volt idén az egyik kedvencem! Idáig.

Az első pár oldal nem igazán fogott meg elsőre, pedig egy elég szép megoldású bemutatóval kezdünk, ahol megismerhetjük a karaktereket, a fontoskodó Myrtilt (az anya), a félig idegesítő Howardot (az öccsét), Erasmus hidegségét (édesapja) és a csendes Milest (nagybátyj), na meg a visszahúzódó, magában mindenről véleményt alkotó Faitht, aki egy kis kínai kígyót gondoz - egyébként ekkor még nem, de a későbbiek során a főhősünkön kívül ki akartam nyírni őket, annyira sajnáltam a lányt és a helyzetét, hiszen ő a tökéletes példa arra, milyen az amikor valaki a család perifériájára szorul.
Ahogy lefutjuk ezeket a kötelező köröket, ugrunk is fejest a mélybe és megismerhetjük a lány igazi lényét: az okos és ravasz hölgyet, aki még a felnőttkor küszöbén áll, de intelligenciában messze túlszárnyalja a legtöbb idősebb emberét, aki a környezetében tevékenykedik. Imádtam róla olvasni, a gondolatai annyira izgalmasak és érdekesek, hogy egyszerűen nem érdekelt hány éves, honnan jött, már akkor kikiáltottam kedvenc szereplőmnek! Szerettem a jeleneteit, na meg a játékait másokkal, amelyek érezhetően alig, még nem magas szinten manírosak, de azért jelentősek, hiszen mégiscsak egy vétlen lányka, aki jutott némi tudáshoz és a visszahúzódása miatt figyelő tekintetével feltérképezte a környezetét, vagy ösztönösen eltanulta azokat a trükköket a felnőttektől. Az ő változása a könyvben erős, hiszen ártatlan hölgyből lesz dühöngő fúria majd később valami más és a jellemének az építőkövei indokoltak, jól építettek és egyszerűen nem lehet nem szeretni, esetenként sajnálni és együtt érezni vele. Pedig azt hittem kapunk majd egy sírós főhőst, de helyette egy igazi amazont sikerült kifognunk, bár az utolsó pillérnél azért kellett volna némiképpen egy kis árnyalás, egy kicsivel bővebb lélekrajz, ez az egyetlen, amit kevésnek éreztem, de lényegében nem is számít.

Nincs könnyű dolga a hölgyeknek ebben a korban, ahol a férfiak semmibe nézik őket és legtöbbször fájt a szívem értük, főleg azoknál az idegesítően fontoskodó párbeszédeknél, ahol arról van szó, hogy mennyire alsóbbrendű egyik nem a másikkal szemben és ahol csak két kiugrási lehetőség akad: csendben meghúzódni és irányítani láthatatlanul, vagy kiállni és küzdeni! Ez az a kor, ahol a vallási fanatizmust szépen lassan felváltja az evolúcióelmélet, a Biblia helyett előtérbe kerül A fajok eredete, ezért az egyház tanai lassan elavulttá válnak és emiatt a határ miatt gondolom azt, hogy a szerző jól választotta ki a maga környezetét a misztikus növénye számára, a motivációkat ez szépen alátámasztja és érthetővé teszi. Komolyan, ilyen regényeket olvasva hálás vagyok a jelenemért, ahol lehetek akár informatikus, akár természettudós.

A misztikus növény, a Hazugságok fája elsőre szörnyen fura, még második pillantásra is, de el kell ismernem, hogy helye van ebben a világban. A róla szóló részeket, találgatásokat, nyomozásokat nagyon szerettem, sőt igényeltem volna még egy kicsivel többet is, hiszen majdnem a regény leginkább kínzó kérdései ehhez a csodalényhez köthetőek! Az alkotó hagyhatta volna egy kicsit beszélni még az életéről vagy bármiről a nemezist és ez nem negatív hiányként merül fel, hanem természetes érdeklődésként, hiszen olvastam volna még róla!

Apropó többiek! Talán az a kötet legnagyobb erénye - Faith mellett természetesen - hogy mindenkinek megvan a maga másik, láthatatlan oldala na meg életigazsága és emiatt még egy jó pontot felírhatok a mű javára: végül nem lehet egyikük felett sem ítélkezni, illetve valakiket szívből lehet utálni - esendő emberekről van szó és az utolsó lapokra már nem akartam kinyírni senkit. Tökéletes ez a könyvbeli egyensúly! Viszont az pedig sokat árul el az emberi jellemről, hogy milyen könnyű viszályt szítani, hogy ki mennyire nyitott a hazugságra, az árulásra és akár a fát, mint szimbólumot, az írónő megtehette volna a bosszú képének - ahogy én megtettem. Nagyon finom gondolatok állnak a megvalósítás mögött egy kicsit úgy is érzem, hogy olyan a szerző leírása, mint a fa suttogása: az információk halkan és egy kissé elrejtve kerülnek a szemünk elé, főleg azzal kapcsolatban mi is ez az egész misztikum, vagy ahogy a női szereplők működnek a könyvben, hiszen kicsit ők is hasonultak ehhez a csodanövényhez. Mindenesetre biztos, hogy ez egy bitang jó regény, az eddigi egyik legjobb ebben az évben!

Új kedvenc,
vagyis nagyon tetszett!

Erősségek:

- Faith
- az izgalmas világ, a kidolgozás
- a regény alapötlete és végül a megvalósítása

Gyengeségek:

- nincs

Kedvenc szereplő:

Faith

Évszak:

- télen a legtökéletesebb az olvasása

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(-15% a webshopból.)

Készült egy trailer is ehhez a regényhez, egy kicsit fapados, de a lényeget jól szemlélteti:

Ez az egy regény jelent meg hazánkban, itt találhatóak a külföldi művei.