Szerző: Frances HardingeSorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Hazugságok fája
Eredeti cím: Lie Tree
Eredeti megjelenés: 2015
Kategória: misztikus, YA, történelmi fikció, fantasy, krimi
Fordító: Sámi László
Oldalszám: 384 oldal
Kiadó: Ventus Libro Kiadó
Megjelenés: 2018
Ár: 3.490 Ft
Fülszöveg:
Frances Hardinge Hazugságok fája című könyve 2015-ben elnyerte a Costa Év könyve díját gyerekkönyv kategóriában.
Mikor Faith apját rejtélyes körülmények között holtan találják, a lány elhatározza, hogy kibogozza az igazság és hazugságok szálait. Az apjai holmijai közt kutatva egy különös fa nyomára bukkan. Egy fáéra, amely hazugságokból táplálkozik, és gyümölcse titkokat fed fel.
Ám amint Faith egyre inkább a valótlanságok hálójába keveredik, rádöbben, hogy a hazugságok igézetében az igazság összezúzódik…
„A levelek hűsek voltak és nyirkosak. El sem téveszthette volna. Kétségkívül ezeket látta az apja füzetében, körültekintő aprólékossággal lerajzolva. Ez volt az apja legnagyobb titka, üdvözülése és veszte. A hazugságok fája. Most az övé volt, és az út, amit az apja sosem fejezhetett be, kitárult előtte.”
Mikor Faith apját rejtélyes körülmények között holtan találják, a lány elhatározza, hogy kibogozza az igazság és hazugságok szálait. Az apjai holmijai közt kutatva egy különös fa nyomára bukkan. Egy fáéra, amely hazugságokból táplálkozik, és gyümölcse titkokat fed fel.
Ám amint Faith egyre inkább a valótlanságok hálójába keveredik, rádöbben, hogy a hazugságok igézetében az igazság összezúzódik…
„A levelek hűsek voltak és nyirkosak. El sem téveszthette volna. Kétségkívül ezeket látta az apja füzetében, körültekintő aprólékossággal lerajzolva. Ez volt az apja legnagyobb titka, üdvözülése és veszte. A hazugságok fája. Most az övé volt, és az út, amit az apja sosem fejezhetett be, kitárult előtte.”
„“A Biblia nem hazudik.” Ezzel minden jóravaló, istenfélő tudós tisztában volt. Azonban a sziklák, a kövületek és a csontok sem hazudtak, és kezdett nagyon úgy tűnni, hogy nem ugyanazt a történetet mesélik.”
Jelölések:
2018 - legjobb regény
2018 - legjobb főszereplő
2018 - a blog legrövidebb bevezetője
A regény az alábbi címkékhez tartozik:
// YA // tél // ifjúsági // Borítómánia // borító // történelmi fikció //
Sorozat: -
Következzen a Hazugságok fája értékelése!
„A hajó émelyítően, fáradhatatlanul ringott, mint amikor valaki szuvas fogon rág.”
Faith egy egyházi család sarja, a tagok közül az idősebb nővér, akinek vigyáznia kell öccsére, Howardra és az a sorsa, hogy műveltsége, illetve természettudományos érdeklődése hamvába haljon, hiszen a nők ebben a régi világban senkik voltak és nem léphettek tudósi útra, ahogy történik ez a főhősünkkel is, akinek jövője a láthatatlanság és hiába elismert az édesapja, mint egy ritka lelet felfedezője, ez sem nyit neki több kaput. Egyik nap felkerekednek és elindulnak Vane szigetére, hiszen az ott élő embereknek szüksége van az ásatásnál Erasmus Sunderly tiszteletes szakértelmére, akivel családja és a teljes állat-, na meg növénygyűjteménye is tart.
A könyv ezután kezdődik igazán, ahol a lány titkokra ébred rá és részt kell vennie a felnőttek játszmáiban, még ha ettől elveszítheti az ártatlanságát, a hitét és a lelkét.
A könyv ezután kezdődik igazán, ahol a lány titkokra ébred rá és részt kell vennie a felnőttek játszmáiban, még ha ettől elveszítheti az ártatlanságát, a hitét és a lelkét.
Ó, én balga!
Kezdetben nem sok esélyt adtam a regénynek, mert valamiért élt bennem egy kép arról, hogy ez egy nyögvenyelős olvasás lesz, hogy egyáltalán nem fogom élvezni és megszenvedem a YA jellemzőit, na meg úgy felhúzom magam, hogy nem győzöm majd a bejegyzésben kidühöngeni magam. Korábban egyébként próbálkoztam a merüléssel, de pár oldal után letettem, mondván, hogy hát ehhez nem sok kedvem akad, de nemrég felraktam a RAVASZ listára, ezért nem volt visszaút: elkezdtem és leesett az állam, meg legszívesebben leütöttem volna magam az előítéletességem miatt. Ez a könyv eszméletlenül tetszett, sokkal jobban, mint az Ezer éjszaka, pedig az volt idén az egyik kedvencem! Idáig.
„Valóban megváltozott a világ.”
 |
| Faith Forrás: a könyv trailere |
Az első pár oldal nem igazán fogott meg elsőre, pedig egy elég szép megoldású bemutatóval kezdünk, ahol megismerhetjük a karaktereket, a fontoskodó Myrtilt (az anya), a félig idegesítő Howardot (az öccsét), Erasmus hidegségét (édesapja) és a csendes Milest (nagybátyj), na meg a visszahúzódó, magában mindenről véleményt alkotó Faitht, aki egy kis kínai kígyót gondoz - egyébként ekkor még nem, de a későbbiek során a főhősünkön kívül ki akartam nyírni őket, annyira sajnáltam a lányt és a helyzetét, hiszen ő a tökéletes példa arra, milyen az amikor valaki a család perifériájára szorul.
Ahogy lefutjuk ezeket a kötelező köröket, ugrunk is fejest a mélybe és megismerhetjük a lány igazi lényét: az okos és ravasz hölgyet, aki még a felnőttkor küszöbén áll, de intelligenciában messze túlszárnyalja a legtöbb idősebb emberét, aki a környezetében tevékenykedik. Imádtam róla olvasni, a gondolatai annyira izgalmasak és érdekesek, hogy egyszerűen nem érdekelt hány éves, honnan jött, már akkor kikiáltottam kedvenc szereplőmnek! Szerettem a jeleneteit, na meg a játékait másokkal, amelyek érezhetően alig, még nem magas szinten manírosak, de azért jelentősek, hiszen mégiscsak egy vétlen lányka, aki jutott némi tudáshoz és a visszahúzódása miatt figyelő tekintetével feltérképezte a környezetét, vagy ösztönösen eltanulta azokat a trükköket a felnőttektől. Az ő változása a könyvben erős, hiszen ártatlan hölgyből lesz dühöngő fúria majd később valami más és a jellemének az építőkövei indokoltak, jól építettek és egyszerűen nem lehet nem szeretni, esetenként sajnálni és együtt érezni vele. Pedig azt hittem kapunk majd egy sírós főhőst, de helyette egy igazi amazont sikerült kifognunk, bár az utolsó pillérnél azért kellett volna némiképpen egy kis árnyalás, egy kicsivel bővebb lélekrajz, ez az egyetlen, amit kevésnek éreztem, de lényegében nem is számít.
Ahogy lefutjuk ezeket a kötelező köröket, ugrunk is fejest a mélybe és megismerhetjük a lány igazi lényét: az okos és ravasz hölgyet, aki még a felnőttkor küszöbén áll, de intelligenciában messze túlszárnyalja a legtöbb idősebb emberét, aki a környezetében tevékenykedik. Imádtam róla olvasni, a gondolatai annyira izgalmasak és érdekesek, hogy egyszerűen nem érdekelt hány éves, honnan jött, már akkor kikiáltottam kedvenc szereplőmnek! Szerettem a jeleneteit, na meg a játékait másokkal, amelyek érezhetően alig, még nem magas szinten manírosak, de azért jelentősek, hiszen mégiscsak egy vétlen lányka, aki jutott némi tudáshoz és a visszahúzódása miatt figyelő tekintetével feltérképezte a környezetét, vagy ösztönösen eltanulta azokat a trükköket a felnőttektől. Az ő változása a könyvben erős, hiszen ártatlan hölgyből lesz dühöngő fúria majd később valami más és a jellemének az építőkövei indokoltak, jól építettek és egyszerűen nem lehet nem szeretni, esetenként sajnálni és együtt érezni vele. Pedig azt hittem kapunk majd egy sírós főhőst, de helyette egy igazi amazont sikerült kifognunk, bár az utolsó pillérnél azért kellett volna némiképpen egy kis árnyalás, egy kicsivel bővebb lélekrajz, ez az egyetlen, amit kevésnek éreztem, de lényegében nem is számít.
Nincs könnyű dolga a hölgyeknek ebben a korban, ahol a férfiak semmibe nézik őket és legtöbbször fájt a szívem értük, főleg azoknál az idegesítően fontoskodó párbeszédeknél, ahol arról van szó, hogy mennyire alsóbbrendű egyik nem a másikkal szemben és ahol csak két kiugrási lehetőség akad: csendben meghúzódni és irányítani láthatatlanul, vagy kiállni és küzdeni! Ez az a kor, ahol a vallási fanatizmust szépen lassan felváltja az evolúcióelmélet, a Biblia helyett előtérbe kerül A fajok eredete, ezért az egyház tanai lassan elavulttá válnak és emiatt a határ miatt gondolom azt, hogy a szerző jól választotta ki a maga környezetét a misztikus növénye számára, a motivációkat ez szépen alátámasztja és érthetővé teszi. Komolyan, ilyen regényeket olvasva hálás vagyok a jelenemért, ahol lehetek akár informatikus, akár természettudós.
„Mélyen legbelül mindig is hitte, hogy a tudomány nem fog ítélkezni felette, még ha az emberek azt tették is.”
 |
| A borító egyik terve. Forrás: dianasousa.com |
A többiek Faith mellett homályos foltok csupán és ezt egyáltalán nem bántam, hiszen tökéletesen elvitte a hátán a sztorit, nem kellettek mellé lovagok, köszönte szépen, majd ő megcsinálja a szerencséjét! A mű világa izgalmas, elsőre egy történelmi fikciónak tűnik, de ahogy megkapjuk a misztikumot, a kötet durván műfajt vált/vesz még fel és akkor indul be a krimi szál, na meg a bosszúhadjárat, de hogy milyen formában, ezt nem tisztem leírni. Helyette elmesélem, hogy a könyv nem ettől lesz kegyetlen és sötét tónusú, hanem ez a hangvétel, a tehetetlenséggel együtt járó kinézettség kínzó dallama már korábban elkezdődik és szinte bele lehet fulladni ebbe a gyűlölködésből álló masszába, amit egy idő után nagyjából hárít az egyik szereplő rólunk, így marad az izgalom a nyomozás és az aggodalom az előzővel járó következmények iránt.
A misztikus növény, a Hazugságok fája elsőre szörnyen fura, még második pillantásra is, de el kell ismernem, hogy helye van ebben a világban. A róla szóló részeket, találgatásokat, nyomozásokat nagyon szerettem, sőt igényeltem volna még egy kicsivel többet is, hiszen majdnem a regény leginkább kínzó kérdései ehhez a csodalényhez köthetőek! Az alkotó hagyhatta volna egy kicsit beszélni még az életéről vagy bármiről a nemezist és ez nem negatív hiányként merül fel, hanem természetes érdeklődésként, hiszen olvastam volna még róla!
 |
| Hangulatkép Forrás: internalvoices.org |
Apropó többiek! Talán az a kötet legnagyobb erénye - Faith mellett természetesen - hogy mindenkinek megvan a maga másik, láthatatlan oldala na meg életigazsága és emiatt még egy jó pontot felírhatok a mű javára: végül nem lehet egyikük felett sem ítélkezni, illetve valakiket szívből lehet utálni - esendő emberekről van szó és az utolsó lapokra már nem akartam kinyírni senkit. Tökéletes ez a könyvbeli egyensúly! Viszont az pedig sokat árul el az emberi jellemről, hogy milyen könnyű viszályt szítani, hogy ki mennyire nyitott a hazugságra, az árulásra és akár a fát, mint szimbólumot, az írónő megtehette volna a bosszú képének - ahogy én megtettem. Nagyon finom gondolatok állnak a megvalósítás mögött egy kicsit úgy is érzem, hogy olyan a szerző leírása, mint a fa suttogása: az információk halkan és egy kissé elrejtve kerülnek a szemünk elé, főleg azzal kapcsolatban mi is ez az egész misztikum, vagy ahogy a női szereplők működnek a könyvben, hiszen kicsit ők is hasonultak ehhez a csodanövényhez. Mindenesetre biztos, hogy ez egy bitang jó regény, az eddigi egyik legjobb ebben az évben!
,,... a csendet ugyanolyan ügyesen és kegyetlenül lehet forgatni, akár a kést."
Röviden kezdtem, röviden zárom: Imádtam! Kell ennél több?
Mindenkinek ajánlom ezt a kegyetlenül izgalmas regényt, főleg ha nem hiszel már a YA hősnőkben, Faith lehet megváltoztatja a véleményed.
Ítéletem:
Új kedvenc,
vagyis nagyon tetszett!
vagyis nagyon tetszett!
Erősségek:
- Faith
- az izgalmas világ, a kidolgozás
- a regény alapötlete és végül a megvalósítása
- az izgalmas világ, a kidolgozás
- a regény alapötlete és végül a megvalósítása
Gyengeségek:
- nincs
Kedvenc szereplő:
Faith
Évszak:
- télen a legtökéletesebb az olvasása
Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(-15% a webshopból.)
A mű a Ventus Libro Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2018-ban.
Olvasás közben ez a zene jutott eszembe, amelynek szövege nem teljesen illik a regényhez, de mégis, párhuzamokat lehet vonni köztük.
és
Faith himnusza
Faith himnusza
Trailer:
Készült egy trailer is ehhez a regényhez, egy kicsit fapados, de a lényeget jól szemlélteti:
Beleolvasó:
-
A szerző további, magyarul megjelent kötetei:
A szerző további, magyarul megjelent kötetei:
Az alábbi variációk láttak napvilágot a világon:
(angol)
(angol hangoskönyv, francia, héber, japán)
(kínai, olasz, román, spanyol)
(szerb, szlovák)
És szerintem melyik a legjobb?
Nekem a héber tetszik, de a magyar sem rossz. Érdekes még kiemelni a románt, aminél egyszerűen nem értem, hogy ki szívott és mit, hogy ez került a könyvre.
Köszönöm, hogy elolvastad!
