Fülszöveg:

Nehéz dolog, ha az ember lánya az egyik új kedvenc könyve után kap elő egy teljesen más világú és hangulatú regényt, mert az előző élmény óhatatlanul hatással lesz az utóbbira, néha annak a kárára. Féltem, hogy a Bronzváros után a Napok térképe nem fog lekötni és az is közrejátszott, hogy rendesen tartottam attól, teljesen új beavatottként nehezen befogadható lesz a sok információ. Nem tévedtem sokat, azt tekintve, hogy az elejével megszenvedtem, viszont a kötet maradék része nagyon tetszett, így végül azt írhatom, tetszett is, meg nem is, de inkább igen, mint nem.

A Napok térképe Jacobnál veszi fel a fonalat és nem hagyjuk magára a srácot egy pillanatig sem, hiszen minden kalandnál az ő szemszögén keresztül szemlélhetjük a történéseket. Hát... bevallom az első snitt, ahol éppen bajban van és a barátai feltűnnek a színen, nagyon felkeltette az érdeklődésem és emiatt olvastam figyelmesen a későbbiek során, viszont azt le kell írnom, hogy a regény eleje a filler rész hatását kelti és itt nem tudom eldönteni, ez jó nekünk vagy nem. Beköszöntött a boldog békeidők korszaka, ahol a srácnak csak a családjával kell szembenéznie, illetve azzal a kérdéssel, hogy életének mely részét válassza: a normálist vagy a különlegest vagy... mégsem? Az elején úgy tűnt igen, de később másfajta konfliktusok is felszínre kerülnek, de most maradjunk itt egy kicsit: bevallom, gonosznak éreztem magam, hogy ők itt három könyvön keresztül szenvedtek, én meg sajnálom tőlük ezt a kis lopott boldog időt. De ennek ellenére nem tudtam szabadulni az érzéstől - és nagyon hosszúnak véltem ennek a leírását és sokszor szerettem volna lépni és nem csak úgy örülni egymásnak és ilyen dolgoknak, mert éreztem, hogy nem ez lesz a kötet fő részében - és úgy véltem ennek itt célja kell legyen. Egyébként a pozitívum a lassú bevezető mellett egyrészt az, hogy bele tudtam rázódni a sztoriba és egész hamar képbe kerültem az előzményekkel kapcsolatban anélkül, hogy vertem volna a fejem a falba, hogy miért nem az elsővel kezdtem, másrészt pedig - ez a mű végére érve vált világossá - a szerző direkt akarta ezt a bevezetőt, hogy igazán érezhessük a Napok térképe végének tanulságát és erejét és számolt azzal, hogy akad olyan olvasó, aki nem az elejéről kezdi a szériát.

Viszont a könyv többi része nagyon tetszett! Azt hiszem annyit elárulhatok, hogy amerikai utazásról van itt szó, na meg különféle új különlegesek megismeréséről és Riggs az új sztorik mellett nem felejtette el, hogy némiképp bemutassa az adott helyhez kapcsolódó történelmet, bár ezt nem viszi túlzásba, de egy-két helyen érdekes adalék volt - pl. amikor a rasszizmust emelte ki vele az író. Amerikában más a különlegesek helyzete, mint Európában és ezért van mit olvasni, a szerző nem ismétli magát. Személyes kedvenceim azok a részek voltak, amikor másokkal beszélgettek és derült fény a különleges képességekre és sorsokra, a műveleti naplóért (Abe feljegyzései különlegesekről) és annak bármilyen részletéért kifejezetten hálás lettem volna sőt ha megírná Riggs, akkor boldog lennék.

Riggs a történetekben jó, ez tiszta sor. A különféle cikkek, amiket olvastam, amikor tegnapelőtt írtam az írói profilt, nagyon tisztán leírják: őt a sztorik érdeklik és ezt aláírom, Riggs nagyon erős ebben. Igazi mesemondó! Viszont az író a karakterizálásban és a csipet-csapathoz kötődő vonásokban nem igazán erős, gondolok itt arra, hogy sokszor éreztem, hogy valami nincs rendben a párbeszédeknél, vagy csak egyszerűen nem kedveltem valakit közülük, meg is mondom kit: Enochot, aki szörnyen arrogánsra és rosszindulatúra sikeredett. Hát ezzel még nem is lenne baj, mert oké, legyen, csak itt ez már a sokadik szerintem negatív jellemző a szereplőkkel kapcsolatban, na meg nem igazán tetszett Jacob Emmával való kapcsolata és annak alakulása, dacára annak, hogy a lányt az egyik mondatáért legszívesebben megölelgetném és egyébként egy szerethető karakterről van szó! Egyszerűen csak fura az egész, nagyjából azt sem értem miért, bár a groteszk vonása miatt van egy tippem, hogy mi a zavarom oka, valószínűleg Abe és Emma szerelmi szála.
A többiek közül Millardot nagyon kedveltem, bár nem lett kedvenc szereplőm, de bírtam a térképész képességeit és az intelligenciáját, aranyos karakter lett, na! Mellette nekem nagyon szimpatikus volt az engem Mary Poppinsra emlékeztető Vándorsólyom kisasszony, nagyon szórakoztam az ő megszólalásain, kár, hogy keveset szerepelt! Claire viszont elfelejtette - vagy soha nem is tudta - hogy mi az, hogy szolidaritás és összetartás, ezért kicsit felhúztam magam rajta... de a legnagyobb baj az, hogy ebben a részben pár szereplő annyira semmilyen. Tudom a különleges képességeiket és ennyi... ezt azért nem panaszként hozom fel, mert nem tudom korábban mennyire lettek bemutatva, ha olvasom az előzményeket, akkor jobban fogom tudni!

A másik nagyobb problémám szintén a szereplőkhöz kötődik: a lázadó természetük miatt, nem igazán tudtam megérteni a motivációikat és nem igazán éreztem ezeket biztosnak, de ez inkább amiatt lehet, hogy én sosem voltam ez a típusú lázadó másfajta igen. Van a mondataik mögött egy bizonyos típusú arrogancia és a másik teljes meg nem értése, ami sosem volt a sajátom és emiatt nem kerültem egy hullámhosszra a srácokkal. Kár értük!

A kapcsolatokat tekintve érződik - meg amúgy is - hogy Riggs azért tisztában volt azzal, hogy ez egy új egysége a trilógiának és az első hármas meg már lezárt téma és itt úgy is kellett viszonyulnia a szereplőihez, hogy ez már másik részegység a sorozaton belül és ezért a kapcsolatok alakulása illetve a sztori útvonala olyan, hogy kijelöl egy új csapásirányt a következő nagy kalandoknak és ezért mondom azt bátran, hogy itt is el lehet kezdeni a sorozat olvasását pontosan emiatt szóval nem csináltam nagy hülyeséget. Az eddigi kalandok szépen felelevenítésre kerülnek és ezek mellé kijelölődik egy új irány: az, amerre a későbbiek során tartani fogunk érzésem szerint.
Szépen vezette be ezt a csapásirányt a szerző, sőt kapcsolódik a rész fő kérdéséhez: a terhes családi örökséghez, valószínűleg ezzel a kérdéskörrel foglalkozik majd Riggs és ezt fogja nekünk megoldani a következő részekben. Jacob nem feltétlen fejlődött sokat ebben a kötetben, de ez a könyv előrevetíti azt, hogy fog és hogy milyen irányban. A srác példáján keresztül lehet látni, milyen az, ha nem mások, de saját magunk irracionális elvárása magunkról milyen átkos lehet főleg ha az örökölt - tehát Abe élete által befolyásolt - és hogy mit jelent az, hogy saját útja van valakinek - vagy azt hiszi, hogy van és ez ilyen vagy olyan formában tárgyalásra kerül a Napok térképében és nekem ez tetszett sőt a könyv vége is, amely csak alátámasztja az elméletem. Illetve Jacob által bemutatásra került még az áldozás kérdése: mennyit ér meg egy-egy tett? Mi az-az elv, amiért feláldozható minden?
Furcsa módon, nem az ymbrynék társadalma kerül fókuszba ebben a műben, hiszen abból csak egy kis szeletet kapunk és bejön egy kicsit a politikai szál, de ez később tuti ki lesz fejtve.

„A helyiségben az ymbrynék berendezési tárgyai szerények voltak, azt akarták általuk kifejezni, hogy nem tartják különbnek magukat a többieknél, és a rájuk bízott vezetői szerep inkább felelősség, semmint felhatalmazás.”

Olvasás előtt sokkal horrorosabb, na meg sokkal borzongatósabb hangulatra számítottam, de a sorozat nem igazán ilyen, inkább furcsa és nem ijesztően fura, hanem máshogy, nehéz azt megfogalmazni hogyan. Illetve meg kell említeni, hogy a sorozatnak megvan a maga kicsit morbid humora és elég groteszk tud lenni helyenként... ezekkel nem igazán tudtam mit kezdeni de az biztos, hogy Riggs írásmódja nem tökéletes, de a fantáziája megérte az olvasással töltött időt, így jó ötlet is az alábbi sorokkal zárni az értékelést:

csak ajánlani tudom! Jó, akad egy-két hibája, de szerintem megéri ezektől eltekinteni, a lényeg, hogy különleges olvasmányélményben lesz része, aki ezeken tovább tud lépni. Én személy szerint élveztem az olvasását!

Tetszett

5 / 4 pont

Erősségek:

❥ különleges hangulat a képek miatt is
❥ a könyv vége
❥ a különleges történetei

Gyengeségek:

❥ karakterek viselkedése itt-ott, főleg az elején
❥ a lassú írásmód és a fillerszerű részek

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ történetek a regényben
❥ mágia

Kedvenc szereplő:

-

Évszak:

❥ őszi könyv, a groteszksége miatt akkor ajánlom

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(Könyvfesztiváli akcióval, -30%-kal, 3493 Ft)