Tej és méz idézetek
Az idő homokja projekthét keretén belül sokféle témával foglalkozunk a Prológus csapatával és az egyik közülük a szerelem, mint végtelen elem, ahogyan az idő is az. Bár még nem látjátok, de a Tej és méz értékelésemben megígértem, hogy megmutatok egy-két idézetet azok közül, amelyek tetszettek nekem, a véleményem a kötetről pedig a közeli jövőben várható.
I.
nem tudom milyen lehet kiegyensúlyozott életet élniha szomorú vagyoknem sírok zokogokha boldog vagyoknem mosolygok ragyogokha dühös vagyoknem kiáltok égek
a szélsőséges érzelmekben az a jóhogy ha szeretek szárnyakat kapnak tőlemde igazábólez annyira talán mégsem jó mertvégül mind elmentekés látnotok kelleneamikor meghasad a szívemnem szomorkodomdarabokra török
II.
zene voltam
de te levágtad a füledet
III.
nem mehetsz el
és tarthatsz meg közben
nem létezhetek
egyszerre két helyen
IV.
talán nem is érdemlem meg
a jó dolgokat
mert olyan bűnökért kell fizetnem
amikre nem is
emlékszem
V.
leginkább az borzaszt el hogy
habzó szájjal irigykedünk
mások sikerére
de megkönnyebbülten sóhajtunk
ha elbuknak
a küzdelem hogy
örüljünk egymásnak
a legnehezebb lépés afelé
hogy emberek legyünk
VI.
a művészetedben
nem az a lényeg hogy hány embernek
tetszik a munkád
a művészetedben
az a lényeg
hogy a szívednek tetszik-e a munkád
hogy a lelkednek tetszik-e a munkád
az a lényeg hogy őszinte
vagy-e magadhoz
soha
nem cserélheted el
az őszinteséget
megbízhatóságra
- minden ifjú költőnek
Köszönöm, hogy elolvastad!
.jpg)
0 megjegyzés