1 / 6
4 / 6
5 / 6
6 / 6

Posted by : Liliane Evans szerda, december 26, 2018


Karácsonyra idén két művel hangolódtam: az Arany, tömjén, mirha című novelláskötettel és a Köszöntlek, karácsony verseskötettel és mivel egyikükről sem igazán tudnék oldalakat regélni, ezért gondoltam, hogy inkább egy Apró értékelésben emlékeznék meg az élményeimről.

- Köszöntlek, karácsony -

Nem igazán emlékszem Weöres Sándor költeményeire, nem nagyon került elő a művészete az iskolában, egyetlenegy versét (Galagonya) tudom felidézni, amely nagyon tetszett és máig megőrződött az emlékeim között, de főleg az a bizonyos sora: ,,izzik a galagonya ruhája" (jó, nem sok, nézzétek el nekem, nem volt soha prioritás, hogy a versek tartósan megmaradjanak a fejemben). Emlékszem még továbbá a misztikus ,,fantasy" vonalra - most a hozzáértők nagyot fickándoztak, mea culpa - azokra a képekre, amelyek nagyon, de még annál is jobban tetszettek tőle.

Ennyi kevésbé emlékezetes előzmény után olvastam el a Köszöntlek, karácsonyt és még azt le kell írnom, jól tettem, hogy meglátva a havazást, ezt a kötetet választottam egy családi útra, ahol a kocsiból nézhettem a hóesést és közben elő-előkapva a válogatást, olvastam a verseket. Hangulatos volt, azért meg kell hagynom, csakis hóesést nézve ajánlom ezt a könyvecskét, vagy valamilyen folyó, tó mellé, iszonyúan hangulatos lehet elmerülni benne a természeti szépségek mellett.


Nem tisztem megkritizálni bármit - bár eléggé biztos vagyok abban, hogy nem igazán sikerülne, nem is törekedtem olvasás közben a kritikai él erősítésére - így csak annyit tudok még írni, hogy tetszettek a költemények, különösen azok, ahol Weöres Sándor misztikus képeket, szimbólumokat használt, ahol a természet varázslatos mivolta került előtérbe. Nem igazán vagyok elemző alkat - régen ment, mára már csak a falra másznék tőle - ezért az ilyesmitől eltekintek, viszont azt az én szak avatatlan szemem is látta/látja, hogy milyen jó a versek ritmusa. 

A kötet egyébként öt nagy egységre van osztva, mindegyiket egy-egy vezérlő elv szerint választotta a kiadás szerkesztője és teszem hozzá, jó érzékkel. Az Elmegy az ősz és itten a tél rész inkább a tájak szépségeit önti rímes formába, ahol
,,Nyargal a tájon a hóval a szél -
Elmegy az ősz és itten a tél..."
Szinte éreztem az arcomon a fagy leheletét.
,,Míg észak felhői
fejemre rohannak,
rajzolok délövi
tájakat magamnak."
A következő egység, a Karácsonynak ünnepe, az ünnepkörrel foglalkozik és itt karácsonyi illetve újévi versek kerültek válogatásra, ahol azért már több közismert vers található, de hát nem lepődöm meg ezen, van itt Télapó, Jézus, fenyves, kb minden, ami a téli ünnepünket jellemezi. Míg az első egység misztikus, ez inkább ünnepélyes hatást kelt. A harmadik rész, a Teremtő ékes ág, ezzel szemben családiasabb, sokkal lágyabb hangvételű, mint elődei, a negyedik, a Dalol a szív, a szeretetet próbálja megfogni, az ötödik, a Mindig bízom az Istenben, pedig a vallási témát járja körbe Jézussal, Istennel, Máriával, a kereszttel, imádságok, zsoltárok, versek formájában időnként hitetlen, máskor pedig hívő szemmel.

Érzékletes téli leírások jellemzik főleg és egyértelműen decemberi olvasatra ajánlom az élmény miatt. 



- Arany, tömjén, mirha -
,,Íme - mondotta -, nem lehet boldoggá tennem egy embert se. Mert az ember mindig azt mondja: ha ez, meg ez meglenne, boldog lennék, s ha teljesíteném a kívánságát, újra kíván."
Ha Weöres Sándor munkássága ismeretlen terület, ugyanez nagyjából elmondható Gárdonyi Gézáról is, bár az ő műveiből párat azért ismerek és idén ez a szám eggyel nőtt ezzel a kis művel.

Az Arany, tömjén, mirha méltán híres írónk novelláinak egy bizonyos elv alapján készült válogatása, amit a Lazi Könyvkiadó készített el, bár ahogy láttam molyon ez a kötet több kiadást is megélt már másoknál. Na mindegy, hozzám a már említett kiadó könyvecskéje jutott el és meg kell mondanom, hogy tetszik az az elv, ami alapján a válogatás és a szerkesztés történt. Itt sem tisztem megkritizálni semmit, és nem azért ültem le a könyv mellé, hogy nagyítóval keresgéljem a hibákat, csak annyit szerettem volna, hogy a szerző hozzon karácsonyi hangulatba. Hát az nem történt meg, de helyette a nosztalgia jócskán előkerült és sokat tanultam az író írásaiból, ez utóbbi miatt pedig egyáltalán nem bánom, hogy az ünnepiség elkerült idén.

Három nagy egység található a kötetben: az Evangéliumi álmok, a Karácsonyi ének és A huszadik század meséiből. Közülük az első, az Evangéliumi álmok, a bibliai történeteket meséli el egy kicsit más szempontból, kibővítve, vagy éppen újramesélve, a Szent Könyvre olyan jellemző régies stílusban. Régi időket idézett számomra ez a rész, méghozzá az általános iskolai hittanórákat és valahol ott kereshető az, hogy én megszerettem a történeteket.

Majdnem így jártam a másodikkal, a Karácsonyi ének cíművel, ahol a Kincskereső kisködmönre és a régi, nyomorúságban és tanulságban gazdag történetekre hajazó novellák kerültek elő. Ez a rész azért idézte a gyermekkorom, mert sok-sok ilyen könyvet olvastam na meg olvastattak velem és valahol ezt az emléket hozta elő, a gond az, hogy régen nem mindig szerettem a hasonló típusú történeteket, ezért nem feltétlen volt számomra pozitív élmény, de hát ez már csakis az én saram. A rövid írások közül egyik sem igazán érintett meg, a Karácsonyi ének rész hagyott a leginkább hidegen, sajnálom, nem szoktam ilyen érzéketlen lenni, de nem tudtam ráhangolódni Gárdonyi írásmódjára - mondjuk ebben a rosszullétem erősen közrejátszhatott...

Viszont nem ez történt a következőnél, A huszadik század meséiből címűnél, ami mondanivalójában és gondolatiságában verte a másik két egységet, ahol a szerző a misztikum elvén írta a történeteket. Itt hüledeztem azon, hogy Gárdonyi a mai napig helytálló mondatokat, helyzeteket írt le, de különösen a Szenvedni akarok gondolatvilága ragadott meg. Továbbá nagyon misztikumpárti vagyok, ezért a Sátán - Szent Péter történetek az ízlésvilágomba valók, szerettem ezeket nagyon.


Meglepően eredeti hangot ütött meg Gárdonyi itt és nagyon felkeltette az érdeklődésem a művei irányába. Örülök, hogy olvastam az Arany, tömjén, mirhát és valószínűleg valamelyik másik év ünnepén újra előkapom - már ha lehetőségem lesz rá és nem érünk az Utolsó fejezet utolsó lapjára.

Ajánlom!
,,A hangokra nincs szavunk, mert az ének hangjai egy alaktalan álomvilágból valók."

UI: annyira szeretem a kiadó könyveinek illatát! Az egész gyermekkorom végigkísérte a rengeteg könyv, amit beszereztem tőlük és ezért nosztalgikus élmény volt forgatni ezt a két könyvecskét. 
A legjobb illatú könyveket a Lazi adja ki! 

Köszönöm, hogy elolvastad!




Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -