Szeretem a horrort. Filmek terén ez leginkább az Otherworld Gorefest nézése közben nyilvánul meg, egyébként nem szoktam nézni őket - a képzeletem ijesztőbb tud lenni, mint a mások által készített alkotások. Ezért viszont könyvekben jöhetnek bármekkora mennyiségben és egészen jó kis olvasmányélményeket tudhatok magam mögött, ilyen például a Madarak a dobozban, vagy a Vértestvérek. Viszont kevés horror kötet jelenik meg és szerintem azért, mert többen nem szeretik az ijesztőbb műveket és ezért sosem fog olyan tömegekhez eljutni, mint akár egy romantikus YA, ez egy rétegzsáner, mondjuk ki. Viszont mi a helyzet az ifjúsági horrorokkal? Hát... a legnehezebb dolguk nekik van a YA kategórián belül. 

 

 

Ami horror, azt sokan a rémisztővel azonosítják, ami többnyire így van, de ha ott szerepel mellette az a kifejezés, hogy ifjúsági / Young Adult, akkor az módosítja a jelentést. Egyrészt a kategória nem engedi meg, hogy valami túlságosan félelmetes legyen, jó persze, valamennyire borzongatónak kell lennie, de ez nem lép túl a határain, tehát az ilyen könyvek a két szék között a földre esnek: nem túl félelmetesek, mert a YA kötelez és ez viszont kevés a horror alapjához. Természetesen ez az én véleményem, szívesen fogadok olyan címeket, amik megváltoztathatják ezt és továbbra is lesem majd az ilyen jellegű történeteket. De addig! Olvasom tovább a találtakat és igyekszem aranyat találni. Viszont a mostani könyv, a Sunshine: Megkísértés pedig sajnos nem ilyen, pedig elég szépen próbálkozott.

A történetünk főhőse Sunshine, aki édesanyjával Texasból Washingtonba költözik, mert a nő egy jobb álláslehetőséget kap és a lány kénytelen vele tartani. Az új ház Sunshine számára túl nedves, nyirkos és hideg és már az első éjszaka észlel paranormális eseményeket, amikre örökbefogadó édesanyja csak legyint, a texasi barátnőjével együtt, akinek elpanaszolja a bánatát. Ám nemcsak ez borzolja a kedélyeket, hiszen az iskolában sincs minden rendben, a rajztanára nagyon fura és mintha mindig hideg lenne ott is, de az egyik csoporttársa, Nolan mellett mintha melegebb lenne a bőre és valamiféle fura biztonságérzet hatja át és nem mellesleg a fiú az egyetlen, aki hisz neki, amikor kijelenti, hogy szellem van a házban. Ezért, hogy meggyőzze édesanyját, elkezdi videóra venni az eseményeket és fura dologra lesz figyelmes: mintha a nőt megszállta volna valami. Így már csak ketten maradnak kideríteni, hogy mi folyik itt és hogyan lehet, ha egyáltalán lehetséges, a történetet jól befejezni?

Kezdjük a pozitívumokkal!

Egyrészt a történet alapja nagyon bejött, mármint az, hogy szellemekkel és démonokkal foglalkozik, na meg ahogy a szerző beleszőtte ezt a luiseach szálat a történetébe. Ez egy ilyen védelmező szerep, vagyis az adott személy védi a világunkat az ártó lényektől. Erről szerettem olvasni, érdekes tényeket tudhattunk meg róla, illetve a furcsa mentorrendszerről is.

 

Már az első oldalakon olvashatunk egy külső szemlélői monológot, amiből a "beszélő" stílusa tetszett a leginkább és szerencsére még párszor megkapjuk ennek a bizonyos alaknak a rövid részeit, ezeket vártam a legjobban. Sokat ígérőek voltak, emiatt kezdtem el úgy gondolni, hogy egy Buffy-féle történetet kapunk, mert ott ez a titokzatos személy, ott van az új iskola, a tapasztalt paranormális események és vártam, hogy a mentora felbukkanjon és egy izgalmas szellemvadászatot láthassunk, vámpírok nélkül természetesen. Hát az a baj, hogy elvárásokkal ültem neki, mert nem erről szól a regény. Sunshine inkább a válaszokat keresi egy darab üggyel kapcsolatban és ez így nekem lassúnak tűnt és kevésnek. Viszont a borzongató szál az elején egész ügyes, jó kis creepy - borzongós jeleneteket mutat nekünk.

Szóval tetszett a természetfeletti vonal, a két oldal, vagyis a földi és a szellemvilág rövid bemutatása, ez mindenképpen arrafelé mozdítja a mérleg nyelvét, hogy olvassam a további részeket, mert érdekel, hogy miket tud még a szerző mesélni a szellemekről, az ártó lényekről és a többi luiseach személyről, meg a történelmükről. Plusz egy szép kis függővéggel zárul a történet, az is nagyon érdekel, hogy az a bizonyos személy mit fog tenni, hogyan fog viselkedni és ezután mi lesz?

És most jöjjön a negatív oldal...

 

Innentől pedig negatív jellemzőket tudok csak hozni, amik lejjebb húzták a könyvre adott pontszámot és ezt nagyon sajnálom. 

 

A kisebb baj a regénnyel az, hogy a szerző elnyújtotta az egész történet. Ugye ezzel az egy üggyel foglalkozunk, de ezt nagyon vontatottan és lassan tesszük, a borzongató alapozás pedig egy idő után kevés. A legjobb ütemű és erős jelenetek a könyv elején vannak, a közepétől kezdve a végéig, egészen az utolsó lapig pedig nagyon unalmas a cselekményvezetés, de ezektől még nem lenne baj, mármint akkor, ha csak ezek fordulnának elő. 

 

Viszont! Ami nagyon emlékezetesen rossz maradt számomra, az a főszereplő személye és az, hogy mennyire irritált engem. Sunshine konkrétan semmit nem csinál az egész könyv alatt, csak panaszkodik megállás nélkül. Még az elején próbál tenni, de kb. mindent a többiek oldanak meg helyette, mások ötletei alapján boldogul és rendben, legyen az, hogy segítenek neki, de magától semmire sem képes és ez már a ló túlsó oldala, kaphatott volna egy kis találékonyságot. 

A másik, ami felhúzott vele kapcsolatban az, hogy attól még, hogy nem szokványos ruhákban jár, hanem kényelmesekben, és szeret fotózni, meg kitömött állatokat gyűjt, meg még fura a szeme, úgy érzi, hogy nem tud beilleszkedni és sosem tudott és ezek miatt ő kívülálló. Miért? Ezek teljesen normális jellemzők, nem értem, miért az az alap és a normális, ha valaki plázapicsaként viselkedik és néz ki? Meg mi az, hogy nem tud beilleszkedni? Van legalább két barátja. Nem is kell több egyébként... ezt én szerzői hibának tartom, ha már tényleg kívülállót akart faragni az egyébként ultracuki főhőséből, akkor ne felszínes dolgokkal, szokásokkal tegye meg. Azért sem voltam teljesen oda, hogy mondvacsinált konfliktusai vannak, azért meg pláne, hogy a pasizáson jár az esze két szellemjárás között... bár azért akadnak jó meglátásai.

Az a baj, hogy Nolan, a közelében lévő srác, sokkal jobb főhősalapanyag lehetett volna, aki egy olyan családi háttérrel rendelkezik, ahol a nagyapja hitt a szellemekben és körülötte mindenki hülyének nézte emiatt, kivéve a fiút, míg Sunshine egy burokból érkezett, semmi ilyesmi nem történt körülötte korábban. Az a helyzet, hogy bár Nolan túl aranyos, sokkal érdekesebb ő, mint a főhősünk és sokkal élelmesebb, okosabb és ezért is gondolom, hogy inkább neki kéne a főszereplőnek lennie - gondolom a szerző ezt nem így akarta megoldani.

Tehát összességében ez egy jó nyitó könyv lehet a horror műfajhoz, de aki már ismeri és szereti a kategóriát, annak nem feltétlenül fog újdonságot adni. Megtartja a YA jellemzőket és az elején a legjobb a regény, ott szerepelnek a borzongató részek, utána pedig az egész elhúzódik és kissé unalmas lesz. Egyébként tetszik a cselekményvezetésben még az, hogy tapogatózniuk kell és nincs receptkönyv, előre elkészített megoldás ehhez a helyzethez. Úgyhogy tetszett is, de inkább nem, és sajnos minden baj alfája és omegája a főszereplő, akinek még a neve is túl cuki.

Ajánlom, ha alapvetően szereted a YA könyveket és nem baj, ha egy kis borzongás is társul hozzá, de akkor tudom a leginkább, ha kíváncsi vagy milyen a horror kategória a könyvekben és még csak ismerkednél vele (és korábban sok ifjúsági művet olvastál).

Köszönöm, hogy elolvastad!