Nem igazán kedvelem a kortárs romantikus történeteket. Jobban szeretem a fantasyt, a kitalált világokat, mert ha nem bírom a romantikus nyűglődést, akkor még ott van a világkidolgozás, ami leköthet. Egyszerűen nagyon nem az én kategóriám ez. Viszont néha rám tör az az érzés, hogy nekem ezt most kötelezően el kell olvasnom és ez történt a Szavak kékben esetében is. Mondjuk itt a könyvesbolti téma erősen közrejátszott, sőt valószínűleg az befolyásolta a döntésem az azonnal akarom státusz felé.

Indokolatlan negatív nyitás? Mi következik ebből? Igen!


Ez a könyv nagyon tetszett nekem! Úgyhogy nézzük meg az élménybeszámolóm a Szavak kékbenről, ami az idei Back To School projekthétre készült. A regényben bár egy antikvárium szerepel fő helyszínként, az iskolára szintén történik utalás, ezért gondoltam, hogy jó helyen lesz itt ez az értékelés.

A történet szerint Rachel már nem érez semmit Henry Jones iránt, akinek elköltözésük előtt egy szerelmes levelet csúsztatott kedvenc kötetébe. Hiába várta a srác válaszát, az nem jött, semmilyen választ nem kapott cserébe, ezért szépen lassan elfelejtette őt... vagy legalábbis megpróbálta. Egy tragédiát követően Rachel visszaköltözik Gracetownba, ahol Henryvel kell együtt dolgoznia. Nem különösebben örül neki, de úgy néz ki főhősünk kiürült, hiszen a korábbi céljai, érzelmei füstté lettek, eltűntek az óceánban a bátyjával együtt. Visszaköltözésével pedig nénikéje nem hagyja, hogy magába roskadjon, megpróbálja elérni, hogy a lány kibújjon a falai mögül. Eközben Henryvel szakít élete szerelme, aki ezt nem akarja hagyni és elhatározza, hogy visszaszerzi Amyt, akármi is történik és az akármibe még az is beletartozhat, hogy teljesen megváltozzon a vörös hajú lány kedvéért. Így találkoznak ők ketten újra: egy sérült lány és egy megfelelni igyekvő fiú, de most vajon hogyan alakul életük további közös története?

Nem igazán számítottam arra, hogy ez a könyv ennyire tetszik majd nekem, pedig ez történt és jól meg is lepődtem rajta. Jó romantikus történetet nehéz írni és a manapság megjelenő kortárs könyvek túlzásba esnek azzal a sok komoly pszichés betegséggel, amivel nem lenne baj, mert hát persze, végre eljutottunk odáig, hogy foglalkozunk ezekkel a problémákkal, de nem így kéne és ilyen mennyiségben és csak úgy bedobva a közösbe. Valamiért ezt vártam a Szavak kékbentől is. Nem figyeltem rá, hogy díjat nyert, mert ez nekem semmit sem jelent, viszont az, hogy könyvesboltban játszódik, na igen! Az már felidézte bennem a Penumbra úr nonstop könyvesboltja művet, amit volt szerencsém anno elolvasni és nagyon szerettem. Szóval ilyen felemás érzésekkel ültem a kötet elé és nagyon meglepődtem, hogy mit találtam benne. Egyrészt van egy nagyon komoly gyász az egyik oldalon, illetve a halálesettől számítva egy évvel vagyunk a történetben és így már drukkolunk szegénynek, hogy élje tovább az életét. Nem a gyász kezdeti fázisával foglalkozik, hanem inkább annak későbbi részeivel. Aztán kapunk egy másik oldalt, ami ehhez képest hétköznapibb problémákkal küzd: megfelelési kényszer, amihez kapcsolódik a jövő nehézsége és az a kérdés, hogy egy lányért maradjon-e önmaga, meg a szakítás ténye. Nem könnyű egy olvasmány, de nem fulladsz bele a problémákba, ahogy a korábban említett trendre visszatérjek és ez engem meglepett. Kellemesen csalódtam.

A szerző több kapcsolati szálat mutat be történetében, az egyiket erősebben, mint a másikat és ebből az alap párosunk nagyon izgalmas. Iszonyúan kíváncsi voltam Rachelre és Henryre, de belekerült még egy boltba járó úr szála, aki egy bizonyos könyvet keres és abból egy bizonyos kiadást, na meg a szerző foglalkozik még Henry húgával, akinek a neve George... hát elsőre fiúnak néztem. Érdekelt volna engem még Amy szála is, azé a lányé, aki szakított Henryvel a történet elején, akinek motivációira, gondolataira nagyon kíváncsi lettem volna. Úgyhogy száz szónak is egy a vége: Cath Crowley képes volt számomra izgalmassá tenni a történetét, amiben minden egyes mozzanat fontos, nincs a könyvben egy holtág sem.

A következő vonás, ami feltűnt, az a regény könnyű olvashatósága, amit a karakterek okozhattak, mert mindkét főhős szerethető és ezért gyorsan kell haladni, hogy megtudhassuk mi történik velük végül. Henry kissé idegesítő, de hát ezzel együtt teljesen megérthető a viselkedése, Rachel pedig ölelgetni valóan elveszett, nagyon szerettem a részeit olvasni és leginkább az övét vártam kettejük közül. A lány egy érdekes utat jár be az öccse miatti gyász okán és ő az, akinek elég sok problémáját az okozza, hogy nem áll ki magáért, hanem inkább hagyja a dolgokat és csak sodródik a történet elején. Cal, az öccse végigkíséri a könyvbeli útját és nagyon megható az ő szála emiatt, meg egyéb kapcsolódások nyomán, de arról most nem írnék, mert spoileres lenne. A fiú jelenléte egy szép szál a kötetben és sok fontos gondolat jelenik meg a lapokon a szeretteink elvesztésével kapcsolatban.

Az emlékek ott vannak a szavakban. Erről aztán az a furcsa dolog jut eszembe, hogy az emlékeim a vers minden egyes másolatában ott rejlenek, szóval bárki is olvassa ezt a verset, bármelyik kötetben, az emlékemmel is találkozik anélkül, hogy tudna róla.

Egyébként a regényt a szerző teleszőtte sok szép gondolattal, amik a szavakhoz kapcsolódnak és ezek főleg Henryn keresztül hódítanak teret. Az Üzenetek Könyvtára egy nagyon érdekes helye a családi könyvesboltjuknak, ami olyan könyveket tartalmaz, amik nincsenek kereskedelmi forgalomban, amibe bárki beleírhat és hagyhat üzenetet. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy vajon miket üzennek egymásnak az emberek, ebből pedig kapunk egy keveset és ez a hely egy fontos pontja a történetnek és nagyon szerettem az innen a lapokra kerülő, általunk is olvasható részeket nézegetni.

A valóságban érdekesnek tartottam eddig azt, hogy egy kötetben aláhúznak más olvasók részeket (annotációnak nevezik a jelenséget) és mivel ez tőlem nagyon távol áll - nem tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy egyszer beleveszek én is a mélységekbe és a nálam lévő könyvek csak kölcsönben vannak itt és ezért nem írok sosem a lapokra - sosem értettem meg, hogy ezt mások miért csinálják, egészen idáig. Ez a mű pedig tele van ilyen rádöbbentős pillanatokkal. Apró témákkal is foglalkozik a súlyosak mellett, na meg a szavak erejével és szép, illetve értékes gondolatokat oszt meg fontos kérdésekről és a minden mű hozzánk tesz valamit és a nem halunk meg egészen témákhoz tartozó gondolatok nagy kedvenceim a kötetből.