Először akkor szeretném a Pongrác kiadó videójával kezdeni, egy kis kedvcsinálónak. Ezúton szeretném nekik megköszönni, hogy sok embernek tették lehetővé ennek a varázslatos könyvnek az olvasását.

A főszereplő itt nem Howl, vagy Sophie, mint az első részben volt, hanem Abdullah, egy zanzibi szőnyegkereskedő. Egyik nap egy kereskedő állít be hozzá, hogy eladjon neki egy kopott szőnyeget, amit varázslatosnak nevez. A fiú attól való félelmében, hogy a szőnyeg elszökik tőle, ráfekszik, elalszik rajta és innentől kezdődnek igazán a kalandok. A történetet különféle próféciák, a sors, dzsinnek, rablók bonyolítják és végül meglepő véget ér a történet.

Megjelennek az első rész szereplői is és talán nekik örültem a legjobban.

Nehéz helyzetben vagyok, mert kritikát könnyebben tudok írni, mint dícséretet. Valahogy nem jönnek úgy a szavak, talán megpróbálom körülírni mit is érzek:

Diana Wynne Jones neve számomra a Christopher Chant kilenc élete c. könyvvel lett ismertté és már ott megszerettem az írónő stílusát és történetét. Néhány év múlva a könyvtárban találkoztam a Varázslatos élettel, a Chestromanci krónika első részével. Kivettem a könyvtárból, mondván majd elolvasom. Bevallom, először kedvem sem volt hozzá, de amikor elkezdtem, annyira izgalmas volt hogy nem tudtam letenni és szinte egy délután elolvastam az egészet.

A következő találkozásunk a Molyon történt, nem is olyan régen, mikor döbbenten fedeztem fel, hogy az általam csak hallomásból ismert Miyazaki anime, A vándorló palota az azonos című regényből készült, amit Jones írt. Persze, mert az animét türelmetlenségem miatt a regény felénél néztem meg, ezért nem is alkothattam véleményt reálisan a regényről. Ezért a 2. résznél kellett rájönnöm arra, hogy mennyire szerettem az első részt.

Az égi palota c. könyvnek tudomásom szerint nincs anime változata és muszáj volt gyorsan elolvasnom, két nap alatt (majdnem)!

Úgy hiszem a könyv választja az embert és nem fordítva (Ez nem Harry Potteres közhely!) ezért mondom azt, hogy egy könyv megtalálja az utat ahhoz, akinek el kell olvasni őt. Hiszem, hogy a Palota-sorozat is így talált meg. Mert szükségem volt rá.

Ez egy mese! Egy felnőtteknek (is) íródott mese és kiskoromban még jobban szerettem volna, mint most! Ebben is biztos vagyok.

Sajnálom, hogy ilyenkor elhagynak a szavak, pedig mennyi minden lenne amit írni tudnék. Talán a következő résznél sikerül...

Összpontszám: 5*/5

Nem titkolt célom tisztelegni az írónő előtt, hiszen hamarosan egy éve lesz, hogy nyugalomra talált. Remélem sok szép történetről álmodsz! Rest in peace!