Nagyon tetszett az alapötlet, vagyis az, hogy 2011-ben Hitler felébred a modern Németországban és arról szól a regény hogyan találja meg ebben az új környezetben az útját. Kíváncsi voltam hogyan lehet ezt megvalósítani és vajon mennyire élethű az eredmény.

Tehát az alaptörténet Hitlerről szól. Egyik nap felébred az egyik berlini grundon és azt hiszi, hogy a korabeli városban van, míg néhány újabb technikai innováció illetve egy újság felnyitja a szemét a valóságra: 2011-ben ébred fel. Ezek után a hidegvérének és elemzőképességének illetve tiszta logikájának köszönhetően elfogadja az irracionális tényt, könnyen belerázódik az új helyzetébe és elkezdi modernkori karrierjét, amely a médián keresztül vezet a csúcsig. A célja adott: befejezni azt, amit korábban elkezdett és megmenteni a hazáját.

Első körben fontos megemlíteni, hogy semmilyen szempontból nem azonosulok Hitler céljaival, ideológiájával és nem szimpatizálok azokkal! Az értékelésem a kötet írásmódja, a szereplő kidolgozottsága illetve az élvezhetőség szempontjait vizsgálja.

A könyv nem cselekményes, nem sok minden történik benne és ezért ha valaki nem szereti a szereplő monológjait, vagy éppen a hosszú és szép gondolatmeneteket illetve a politizálást, akkor rossz helyen jár, mert ez nem lesz a kedvenc könyve. Tehát a szatíra arról szól, hogyan alkalmazkodik Hitler a globalizálódott világunkhoz és hogyan látja át a helyzetet, a saját maga hasznára fordítva azt. Hogyan képes úgy a csúcsra törni, hogy majdnem ugyanazt a semmiből feltörekvő utat járja be, amit az első alkalomkor, mikor itt volt a Földön. Ez lehet egy kicsit furán hangzik, de lényegében ez a helyzet, csak itt a média jelenti az ugródeszkát a politikai karrier felé. Hitler eközben - egy kívülálló szemével nézve - rácsodálkozik a modernkori vívmányokra és a fogyasztói társadalmak kritikáját adja azzal hogy összehasonlítja az ő régi világát, a mostani kor emberének viselkedésével. Legyen az akár Wizgür, akinek műsorában először lép fel, vagy éppen a parkban a kutyák után takarító járókelő.

Szerintem a kötet fő feszültségét az adja, hogy vajon Hitler eléri-e a célját. Vajon képes újra kirobbantani egy háborút és vajon most hogyan állítaná fel az erőviszonyokat? Szörnyű vagyok tudom, de engem az utolsó kérdés is érdekelt volna, ami nincs benne a kötetben. Vermes jól belebújt a diktátor bőrébe, kíváncsi lennék vajon hogyan szervezné újjá a világot?

Az antihős Hitler alakja hátborzongatóan hasonlít az eredetire, akár a gondolatai akár a tettei által és szerintem Vermes nagyon jó munkát végzett. Különösnek tűnhet, hogy hamar hozzászokik a helyzethez, túlságosan ridegen és racionálisan gondolkodik és mindent elemez. A legmegdöbbentőbb számomra az elvakult fanatizmusa, amivel bármit képes belemagyarázni a különféle helyzetekbe. Azt hiszi ő egy olyan hős, aki x évnyi ,,tűzszünet" után felébred pont akkor amikor szüksége van rá a hazájának és azon munkálkodik, hogy a népének segítsen. Nincs rosszabb annál, amikor valaki meggyőződésből tesz rosszat.

,,Széles körben elterjedt téveszme, hogy a vezéregyéniségnek mindent tudnia kell. Nem kell mindent tudnia. Még csak nem is kell a nagyját tudnia, sőt odáig mennék, hogy egyáltalán semmit nem kell feltétlenül tudnia. Lehet akár a legtudatlanabb a tudatlanok között. Vagy vak és süket, például az ellenség tragikus bombatámadása után. Falábú. Vagy annyira csonkabonka, hogy a zászlófelvonáskor még a német üdvözlést sem tudja fogadni; vagy csak egy keserű könnycseppet tud elmorzsolni világtalan szeme sarkában, ha fölcsendül a németek dala. Még tovább megyek: egy vezéregyéniségnek emlékezetre sincs szüksége. Lehet akár komplett amnéziája. Mert a vezér különös képessége nem a száraz tények felhalmozása - különös képessége a gyors döntés és a felelősség vállalása a döntésért."

Ha már a szatíránál tartunk, akkor felmerül a kérdés; miért pont ez a műfaj kerül elő és mennyire állja meg a helyét?

,,A költői műfaj nevéből született a szatirikusság fogalma, amely mindenféle művészeti ágban, műfajban megtalálható ábrázolási módszer. A bemutatott helyzet vagy ember látszólag komoly, a történet, illetve a körülmények összessége viszont groteszk vagy abszurd, és ez a kettősség komikus-ironikus hatást eredményez. Az ilyen ábrázolási módot alkalmazó műalkotást tágabb értelemben szintén szatírának nevezzük, ezek között lehetnek regények, drámák (pl. Arisztophanész vígjátékai), filmek stb." (Forrás: Wikipédia)

A fenti meghatározás teljesen igaz a Nézd, ki van itt c. regényre. A komikusság forrása az ütközőpontok megléte, ami Hitler és a társadalom között húzódik. Ezt bővebben is kifejtem. Tehát adott az antihős, aki minden egyes szavát halálosan komolyan gondolja és ott van vele szemben a társadalom, aki őt egy komédiásnak gondolja és azt hiszi, hogy a mondatai gúnyolódások, kritika a társadalom és a rendszer ellen. A vicc az, hogy tényleg kritika, de Hitler ezt egy szempontból nézi, az ő náci ideológiájának szemüvegén keresztül. Viszont a rajongói pedig azt a kritikát veszik ki a szavaiból, amit ők akarnak látni az ellenfelükkel szemben. Ez főleg a kötet végén lesz látható.

A pályája során pedig ellenfelekre is akad. Még a nemzetszocialista pártot is lehordja a sárga földig, ami ironikus, de egy nagyon érdekes rész.

Minden rosszérzésem ellenére, szórakoztató volt a regény egynémely része. Sikerült hangos nevetésre fakasztania és azok a részek tették ezt, amikor a diktátor találkozik az új modern világ csodáival, például ilyen a Hitler esete a telefonnal című műsor, ami kimondottan viccesre sikerült.

Ritkán olvasok ilyen jó minőségű könyvet. A szatíra egyáltalán nem tömény, élvezhető a szöveg és gördülékeny a stílus, logikus a gondolatainak levezetése és egyáltalán nem kusza. Vermes rendesen utánajárt Hitler alakjának, a történelmi tényeknek és ezért is lehet az, hogy olyan jól bújt a diktátor bőrébe, mert aprólékos gonddal formázta meg a Führer minden egyes gondolatát.

Az, hogy mi lesz ennek az útnak a vége, nem tudjuk meg. A szerző a fantáziánkra bízta, de igazából azt tudnám erre írni, hogy nem is kell olyan nagy fantázia ehhez. Hitler ugyanazt az utat járja be, mint életében ugye a történelem ismétli önmagát, és szomorú a tanulság: az emberek ugyanolyanok maradnak. Pont ugyanannyira ámítják önmagukat, mint néhány évvel ezelőtt. SPOILER (Jelöld ki hogy olvasni tudd!) A vége ezért is üt és attől ráz ki a hideg a legjobban, hogy nincs lezárva. Mert ez a kötet csak a kezdet, akármi történhet a világgal. SPOILER VÉGE

Összesítve a regényt azoknak tudom ajánlani, akik szeretnék jobban megismerni azt az embert, aki országok nyomorúságát okozta, mert Vermes szerintem tökéletesen újraalkotta a Führert. A kötetben nem találtam hibát, ezért megadom az 5 pontot. Lenyűgöző alkotás és egyben hátborzongató is. Mert szörnyű dolog, milyen közel lehet a háború az emberekhez...

A kötet a Libri kiadó gondozásában jelent meg és nagyon szép munkát végeztek 2013-ban. A regény keménykötésű, tartós, bár a fehér színnel nem békültem még ki, pont amiatt, amiért az Expedícióval sem, mert fog a táskám... A könyv tartalmaz még egy fekete könyvjelzőt is, aminek nem tudom a szakszerű nevét, így elnézést kérek, számomra ez varrott könyvjelző marad. A borító nagyon sokat elárul a tartalomról és csak annyit írok, hogy egy korábbi borítószavazáson erre a képre adtam le a voksom.