Fülszöveg:

A tizenhét éves Phoenix a Közösséghez tartozik, egy bűnözőkből álló, természetfeletti erőkkel bíró savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyában az idő érzékelését manipulálni. A banda vezérének parancsára mindezt lopásokra kell felhasználnia, és a megszerzett dolgokat a bandavezérnek beszolgáltatni. 

Yves Benedict, amerikai diák, aki nemrég érkezett Londonba. Phoenix pedig kiszemelte őt, Yves a következő áldozat. De a fiúról kiderül, hogy nem csupán egy célpont. Ő a sorsa, a lélektársa. 

A Közösség azonban a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli. 

Yves ezt felismeri, és tervet eszel ki, hogy a lányt kiszabadítsa a Közösségből, és legyőzze a bandavezért. De a Főnök az Yves és Phoenix közötti különleges kapcsolat erejét a saját céljaira akarja felhasználni…

Figyelem! A regény gyógyhatású készítmény, adagolása csak mértékkel ajánlott a hosszantartás érdekében. Ajánlható depresszió, félelem és egyéb ilyen nyavalyák orvoslására.

Én teljesen meglepődtem és már előre írom, a decemberi nagy nagy összevetésnél ez a kötet fogja nyeri az Év kellemes meglepetése díjat és most nem viccelek. Az első résznél nem szerettem Skyt (Zedet igen) és úgy voltam vele, hogy nem a legjobb, de elmegy. De! Ez a második rész ez hű, hát eldobtam mindent és csak olvastam és olvastam és hű (megint). Szóval leültem és mire felnéztem, már a századik oldal is elrepült. Igazából nem sok reményt fűztem hozzá kezdetben, mert úgy gondoltam, hogy Zed után nehéz lesz engem lenyűgözni és sikerült! Csak sajnos nem Yvesnek, de erről majd később...

A kusza bevezető után, megpróbálom értelmesen leírni, miért is okozott ilyen katarzist ez a regény. Valahogy úgy éreztem, hogy az első kötethez képest az írónő megtalálta önmagát vagy nem tudom mi történt, de sokkal jobb lett a stílus is, a történet is és a kidolgozás is, a szereplők egyáltalán nem viselkednek furán és nagyon jó párbeszédeket olvastam. Az első oldaltól kezdve folyamatosan faltam a regényt és nem tudtam letenni. Emellett pedig nagyon hálás vagyok, hogy ilyen módon tudott nekem segíteni, lényegében nehéz helyzetben voltam és fontos választ vártam és szörnyen izgultam, de egész végig ott volt mellettem az írónő és a könyvön keresztül segített, így itt szeretném neki megköszönni! Sikerült lenyugtatnia, az idegességemet lecsillapítania, ami egy könyvnél és nálam igencsak nagy szó. Tehát: köszönöm!

Első találkozásról itt nemigen lehet beszélni, mármint úgy nem, hogy olvasni szerettem volna az első részt és akkor felpakoltam a másodikat is a várólistámra, majd amikor eljött az idő elolvastam őket.

Az első benyomás alapján a regény máris a maximumra rúgta fel a pontszámot, amikor leültem olvasni és megláttam, hogy Phoenix (a továbbiakban csak Phee) mit csinál, hogyan él, hogyan gondolkodik és mi a képessége, elvesztem a regényben. Az a poén, hogy tényleg később akartam olvasni, mert nem éreztem úgy, hogy készen állok a regényre (bevallom bűneimet, nem bíztam annyira az írónő képességeiben) viszont hajtott valami lelkesedés, ami az első kötet után maradt, hogy azonnal vessem bele magam a történetbe. Így jutottunk el a regény végéig és majd megpusztulok a harmadik részéért, és miért: a kedvenc szereplőm Xav lett. Én esküszöm, író szeretnék lenni és ő, mármint Xav pont olyan mint az egyik kedvenc, általam kitalált karakter (nálam Leónak hívják, köszönj szépen a nagytesódnak) és már itt éreztem, hogy meglőttek. Nem tudtam hogy mi ez a lelkesedés ami az első részből maradt, hát ez volt. Én vagyok a béna, hogy nem ismertem fel egyből. Phee pedig olyan mint a másik szereplőm, tehát ez a regény nagyon nagy örömforrás volt, több szempontból is.

Na de hogy konkrétan a könyvről is írjak egy-két dolgot: Londonban járunk, itt tevékenykedik a Savant Közösség, aminek tagja Phee is, persze ez egy bűnbanda és a bennmaradásért illegális dolgokat kell megtenni a savantsággal járó különleges képességek segítségével. A lány is így tesz és egy egyetemista csoport egyik fiú tagjától kell ellopnia az egyik kütyüjét, Phee pedig biztos benne, hogy ez is szokásos sima ügyek egyike lesz. Fogalma sincs róla, hogy a célpont egy Benedict-fiú és, hogy a srác az ő lélektársa.

Korábban akartam írni a képességekről, hát itt a lehetőség erre. A savantok különleges képességekkel rendelkező emberek, ám ez nincs ott, hogy miért, igazából ez olyan furcsa, hogy senkit sem érdekel, egyszerűen nem merül fel senkiben, hogy ez miért lehet? Miért pont ők lettek így ,,kiválasztva"? Bár, ha a szerző nem kezd el midikloriánokkal dobálózni (kb 4:25), akkor nem lesz a magyarázattal semmi bajom. Enélkül is tetszett ennek a vonásnak az egyszerűsége, az, hogy emberekről van szó és hogy kontrollálni kell az erejüket és persze az sem tökéletes, vegyük csak Zed példáját vagy Yves-ét. Emellett a sorozat különlegessége az, hogy minden embernek mások az erői, hasonlóak vannak, de nincs két egyforma és ez nagyon tetszett.

A történet - mivel alig tudtam letenni - nagyon izgalmas és cselekményes, ha nem történik semmi, akkor Phee akar meglógni (az elején), utána pedig folyamatosan haladunk a végkifejlet felé, mindig akad olyan dolog, ami miatt izgulni lehet. Szerencsére itt nem ugyanazt olvastuk, mint az első részben, az írónő nagy fantáziával rendelkezik és nem kellett ismételnie. Amúgy az alapja miatt is el akartam olvasni a könyvet (ezt írtam az előző bejegyzésben is) és pontosan azt kapjuk, amit a fülszövegben ígértek. Ezt a párbeszédek pörgőssége és szellemessége színesíti.

,,- Akkor azt meséld el, miket kaptál le a polcról az utóbbi időben.

- Isaac Asimovot meg Jane Austent. Tudod, a könyvtárban ábécérendben vannak a könyvek...

 Yves az állát simogatta, a szeme csillogott.

- Nagyon érdekes. Büszkeség és balítélet a világűrben - ebben látok fantáziát."

A karakterek közül már írtam, hogy nagyon nagyon nagy kedvencem Xav, mint amint korábban megemlítettem, ha egy pont ilyen karaktert szeretnék létrehozni, akkor egyértelműen kedvenc lesz az illető. Igazából a beszólásait bírtam a legjobban és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban hogyan viselkedik, hiszen a harmadik rész az ő regénye lesz!

A többiek közül Yves kerül előtérbe, de egy-két jelenet erejéig megjelenik Sky és Zed is. Az első könyv főszereplőit örömmel fogadtam, Sky itt már szimpatikusabb szereplő, mint az előzőben volt, jobban kedveltem. Yves nagyon esetlen a lányokkal és ettől lesz szimpatikus és aranyos, bár amikor kell, tehát az életben határozott. Phee nagyon jó főszereplő, bár az ő esetében a rossz helyzetének a folyamatos ismételgetése egy kicsit zavaró, de sokkal jobban szerettem az ő történetét olvasni, mint Sky-ét. Erős, okos, életrevaló és van önálló véleménye.

A múltkor előhoztam egy témát, méghozzá a vallásosságot. Ezzel kapcsolatban azt írtam, hogy a szerző az első kötetben nem hozta fel, pedig az ilyen adja magát. Itt már igen és kb azt mondta Yves, amit én, bár ő hozzátette azt is, hogy nem olyan lélektársat kap, mint amit akar, hanem olyat, akire szüksége van.

A lélektársi kötelék itt szép, valljuk be ez a sorsszerűség megható és szerintem nem lesz nyálas a történet, jó volt róluk olvasni, a sorozat egyik szépsége ez az elem. Az elsőnél azt írtam, hogy instant a szerelem és utána árnyalódik a helyzet, itt nem éreztem ezt. Phee pont annyira kezd vonzódni a sráchoz, mint bárki más egy idegenhez, bár ha nem lenne ez a lélektárs dolog, csúnyán lehetne a szerzőre nézni amiatt, hogy két nap után már kockáztatnak mindent egymásért, az a jó, hogy ezzel az írónő is tisztában volt, konkrétan a regényben van egy ilyen rész, amikor a gonosz gúnyolódik ezzel.

A kiadás hozza az első színvonalát, bár nekem az első rész feketéje jobban tetszik, bár itt a borítón feltűnik egy főnix is. Itt elgondolkodtam, a nevek eddig is beszédesek voltak, mi lenne ha Phoenix is a hamvaiból feltámadó madár lenne? ,,Elhamvad" a régi élete, hogy a lélektársával egy újat tudjon kezdeni, plusz Yves képessége a tűzkeltés, tehát meg is van az alapja, ahhoz hogy új életet kezdjen.

A fejezetek elején oldaldíszítés található, igencsak esztétikus látvány.

A sorozat... én most döbbenten csak meg azon, hogy trilógia, azt hittem hosszabb lesz. Ezek szerint az utolsó rész fog kijönni szeptember 25-én, Crystal címmel. Engedjetek meg nekem egy ilyet: :(